Már nem is tudod, mióta nem érzed a táskádat görcsösen markoló ujjaidat. A metsző, jeges szél kíméletlenül átkúszik a gondosan a nyakadra tekert sálon keresztül a kabátod alá. Az arcod ég a fagytól, az apró hódara fájdalmasan vágódik a szemedbe, valahányszor résnyire kinyitod. De hát csukott szemmel mégsem mehetsz egész úton, hiszen figyelned kell a lábad elé, nehogy megint eléd vetődjön egy kamikáze hókupac, és te orra bukjál benne… Azóta is sajog az orrod hegye – illetve, biztosan sajogna, ha egy órával ezelőtt nem fagyott volna le. Már csak gépiesen emelgeted merevre dermedt lábaidat az úti célod felé, az öltözéked legapróbb rései is lassan megtelnek a levegőben süvítő hószemcsékkel. Még kilométerek sorakoznak előtted – pontosabban fogalmad sincs, mennyit kell még botorkálnod a csúszós járdán, de minden egyes méter tíznek érződik.
Aztán egyszerre egy hívogató, tűzpiros felirat ötlik a szemedbe, s egy fényben tündöklő palota tűnik fel elhomályosult tekinteted előtt. Csilingelve, könnyedén nyílik ki a kedvenc kávéházad ajtaja, a meleg és a fanyar, krémes illat nyomban körülölel, mint egy puha takaró. A lábaid maguktól visznek a törzsasztalodhoz, úgy vetődsz a székre, mint hajótörött a megmenekülést jelentő csöpp szigetre. Az asztalkán már ott gőzölög egy teltkarcsú csésze forrón, habosan, édes-keserűn – pont úgy, ahogyan szereted. Átfagyott ujjaid végre felengednek a csésze melegétől. Belekortyolsz a selymes italba, s nyomban végigfut rajtad az a jóleső borzongás, libabőrt csalva a karodra, átmelegítve minden egyes porcikád… Ez az érzés megfizethetetlen.
Ma van a kávé világnapja. Sok boldog kávézást! 🙂
A valódi kikapcsolódáshoz a finom kávé mellé már csak egy szórakoztató olvasnivaló hiányzik?
