“Az olvasással kiszakadhatunk a valóságból, pihenhetünk, mély érzelmeket élhetünk át, ugyanakkor elmerülhetünk a nyelv szépségeiben is.” (Carla Schiappa-Burdet)
Az idén sem sikerült annyi könyvet elolvasnom, amennyit szerettem volna, de azért nem panaszkodhatok: jó néhány emlékezetes olvasmány került a kezembe. Ezek közül csemegéztem ki párat könyvajánló gyanánt!
P. G. Wodehouse bármelyik regényét szívesen leemelem a polcról, mert biztos lehetek benne, hogy pompás időtöltésnek fog ígérkezni. Idén a Tavaszi bezsongást olvastam az angol írótól, amely a szokásos mulattató bonyodalmak és személycserék eszközével szerzett vidám órákat.
Vanora Bennett brit írónő Hölgy mókussal és seregéllyel című regénye teljesen elbűvölt. A történet a szentté avatott angol humanista, Morus Tamás és népes családja életéről szól sok izgalmas, meglepő fordulattal.
Valamiért kedvet kaptam a francia forradalomról szóló történetekhez is. Elsőként Annemarie Selinko: Désirée című, naplóformában megírt könyvét választottam, amit egy olvasós csoportban ajánlott valaki. Nem csalódtam, letehetetlen! A történet a forradalom utolsó éveiben kezdődik, és hamar kiderül, hogy a Clary család zajos mindennapjairól olvasva voltaképpen Napóleon hatalomra jutásának lehetünk tanúi. És azt is megtudhatjuk, hogy a címszereplő (aki valós történelmi személy) majdnem Bonaparte-né lett…
Juliet Grey Marie Antoinette – trilógiáját azoknak ajánlom, akik szeretik az aprólékosan kidolgozott történelmi regényeket. Én az első kötetet olvastam most el, Királyné lettem címmel.
Dickens Két város regénye című műve számomra nagyon nehezen indult. Már majdnem félretettem a könyvet, mert annyira lassan bontakozott ki a sztori, hogy csak a közepénél állt össze számomra, melyik szálnak mi az értelme. A vége azonban igazán izgalmas lett!
Bevallom, szeretem az életrajzokat. A könyvespolcom bőséges kínálatából Székely Júlia: Chopin Párizsban című kötetét választottam elsőként. A regény számomra újszerű stílusban mesélte el a lengyel származású zeneszerző és zongoraművész párizsi éveit, felvillantva életének legfontosabb fordulópontjait és személyeit – többek között George Sand írónőhöz fűződő szenvedélyes viszonyát. Sok elgondolkodtató idézetet írtam ki belőle magamnak.
Valerian Tornius Wolfgang Amadeus című életrajza még emlékezetesebb olvasmánynak bizonyult. A szerző kiválóan tudta érzékeltetni Mozart hétköznapjait és életének fontos időszakait, az akkori élet pontosan megrajzolt kulisszái között, hiteles dokumentumokra támaszkodva. Gondoltad volna például, hogy Mozart majdnem villámcsapás áldozata lett, miközben a Don Giovanni című operáján dolgozott? A mű végének komor jeleneteihez ebből a megrázó élményből merítette az inspirációt.
Ha már a híres-neves zeneszerzőnél tartunk, egy fikció is megérdemli, hogy említést tegyek róla. Ha szeretitek a konspirációs történelmi regényeket, olvassátok el Matt Rees: Mozart utolsó áriája című könyvét, amely arra a feltevésre épül, hogy Mozartot valaki megmérgezhette. Hogy ebből mennyi lehet az igazság, az kiderül a regény lapjain!
Az olvasmánybeszámolóm hamarosan folytatódik… 🙂
