Csendes éj borult puhán, szikrázón a város fölé. Odabent a fenyőillatú, meleg szobában egy fiúcska nyomta grimaszolva orrocskáját a fénylő, piros gömbhöz, aztán ránevetett eltorzult tükörképére.
– Na, és ezt az angyalkát hová tegyem? – töprengett az apa a félig feldíszített fa előtt.
– Én, majd én! – ajánlkozott a kisfiú. Lábujjhegyre emelkedett, hogy a csipkeruhába öltöztetett fafigurát elhelyezze a magasra nyúló, zöld tüskékkel meredező ágon.
Az apa hátrébb lépett egyet, hogy megszemlélhesse az összhatást, aztán bólintott.
– Hozom a szaloncukrokat! – kacsintott a fiára. Odalépett az üvegezett ajtajú bárszekrényhez. – Hoppá! Ezzel történt valami – dörmögött egy pillanattal később, amint kezébe vette a gyanúsan könnyűnek tetsző kartondobozt. A kisfiúra pillantott, aki zavartan fordult el a karácsonyfa felé.
– Úgy tűnik, járt errefelé egy manó, és mind megette a szaloncukrainkat – csóválta a fejét. – Anya! – szólt ki a diós bejglitől illatozó konyhába. – Van valahol tartalék szaloncukor?
– Miért, nem lett elég? – pillantott be a fiatal nő a nappali ajtaján, kezében egy tányér mákos, diós süteménnyel. Amint meglátta az apa kezében az üres dobozt meg a fiúcska bűnbánó arcocskáját, rögtön megértette a helyzetet.
Egy pillanatnyi csend után hirtelen a gyermek szája derűs mosolyra húzódott.
– Tudom már! Kérjünk a nagyitól!
A két szülő összenézett. Tekintetükben szomorúan tükröződtek vissza az ünnep fényei. Az apa szólalt meg.
– Ádámka, a nagyi elköltözött, tudod…
– Tudom! A Jézuskához költözött! Azért kérjük meg, hogy szóljon gyorsan Jézuskának, hogy hozzon nekünk szaloncukrot.
Az apa odalépett a kisfiához, és felvette őt a karjába.
– Jézuska már biztosan úton van az ajándékokkal, és nincs már ideje arra, hogy…
A kisfiú azonban a szavába vágott.
– Nézzétek! – mutatott fülig érő szájjal az ablakra. – A nagyi megrázta a dunyháját!
Az utcai lámpák fényében jól látszott, hogy megeredt a hóesés: vastag, puha pelyhekben hullt alá a se-színű égből.
– Csakugyan. Átmegyünk a másik szobába, onnan jobban meg tudjuk nézni – szólt az apa, és titkon jelentőségteljes pillantást váltott az anyával, aki észrevétlen fejbólintással vette a rejtett üzenetet.
A nappali szoba gyertyafénybe öltözött, csilingelő gyermekhangok csendültek fel a hangszórókból, és elvegyültek a kisfiú ujjongó kiáltásával.
– Legóvár! Éljen! – emelte a magasba kis kezeit, és örömében ugrándozásba kezdett a színes fényfüzérek fényébe vont karácsonyfa előtt. – A nagyi küldte a Jézuskával – magyarázta szüleinek, és nyomban a padlóra telepedett, az ajándék mellé, hogy kibontsa a hatalmas dobozt. Apja odaguggolt mellé, hogy segítsen.
Sült kacsa és párolt káposzta illata töltötte be a helyiséget, miközben a gyermekkórus belekezdett a Kiskarácsony, nagykarácsony kezdetű dalba. Az anya elrendezgette a terítéket az ünnepi asztalon, és mosolyogva figyelte a fa alatt várat építő kis Ádámot meg a gyermeki beleéléssel segédkező férjét.
– Milyen szép lett a fa! – jegyezte meg, míg az ünnepi szalvétákat rendezgette a tányérokon. – Igazán nem is hiányoznak róla a szaloncukrok.
– Igen, anyuci – helyeselt a kisfiú. Összeillesztett két nagyobb elemet, s ezzel összeállította a tervezett építmény kapuzatát. Néhány pillanattal később azonban felpattant műve mellől, hogy megszemlélje a szépen terített asztalt a szoba közepén.
– Anyuci! – szólt felcsillanó szemmel –, hozz egy tányért a nagyinak is!
A két szülő egymásra pillantott. A megfelelő szavakat keresgélték.
– A nagyi a Jézuskánál vacsorál – mondta halkan az anya, szemét lesütve zavarában. A gyermek, arcán angyali mosollyal, megértően bólintott, és kiszaladt a szobából. Kisvártatva egy piros sztaniolba csomagolt szaloncukorral tért vissza.
– Ezt meghagytam a mikuláscsomagból. A nagyikának adom, köszönetképpen az ajándékért! – Az asztalhoz lépett, és az édességet beletette az imént odahelyezett, negyedik tányérba. – Tudom, hogy szereti! – tette hozzá, szemében vidám csillogással.
Mialatt elfogyasztották az ízletes vacsorát, elállt a hirtelen jött havazás. S aki feltekintett az ablakon át a decemberi égboltra, láthatta, hogy egy fényes csillag pillant le a legóvárral játszó fiúcskára, és derűsen hunyorog az édes ajándék láttán.
