Az első rész után itt a könyvajánlóm folytatása…
Először néhány olyan könyvet szeretnék megemlíteni, amelyeknek Itália a helyszíne. (Nyilván nem véletlen, Olaszország az egyik fő érdeklődési területem. :D) Időrendben tekintve a legrégebbi közülük Giacomo Casanova emlékiratainak egy rövid szemelvénye, amely a Szökés az Ólombörtönből címet viseli. Az Európa-szerte híressé vált kalandort 1755-ben a velencei titkosrendőrség letartóztatta, és a Dózse-palota börtönében 15 hónapig fogva tartotta. Casanovának azonban regénybe illő mesterkedések árán sikerült megszöknie, majd bravúros teljesítményének történetével “végighaknizta” Európa nemesi szalonjait. Emlékiratai fontos kortörténeti dokumentumok – még úgy is, hogy szökésének papírra vetett története valójában nem pontosan fedte a valóságot…
Egészen különös véletlen folytán a következő olvasmányom Andrea di Robilant Szerelem Velencében című könyve lett, amely ránk maradt levelek alapján próbál meg rekonstruálni egy 18. századi velencei szerelmi históriát. A két szerelmest, a régi velencei családból való Andrea Memmót, aki az uralkodói elit tagja volt, és a kevésbé előkelő származású Giustiniana Wynne-t a kor társadalmának merev szabályai elválasztották egymástól, ők azonban nem voltak hajlandóak lemondani egymásról. A könyv lapjain számos korabeli híresség felbukkan, így pl. Casanova is. Olvasás közben fedeztem fel, hogy az, aki Casanovát a rendőrök kezére adta, nem más volt, mint a férfi főszereplő, Andrea Memmo anyja!
Laura Morelli Az aranyozó lánya című könyve szintén Velencében játszódik, a pestisjárvány idején. Morellitől ez már a második regény, amit elolvastam, és most is zavarónak találtam, hogy a történetet jelen időben meséli el. Ennek ellenére elnyerte a tetszésemet az érdekes és fordulatos történet, amely azonnal beszippantja az olvasót.
(Alyssa Palombo Firenze legszebb asszonya című regényét csupán ellenpéldaként említem meg: lehet rossz könyvet is írni Itáliáról. Véleményem szerint Palombo könyve unalmasan középszerű, rengeteg klisével dolgozik, a párbeszédek csöpögősek és kiszámíthatóak (pl. féloldalakon keresztül udvariaskodnak, köszöngetnek egymásnak), mégis siker lett belőle Amerikában.)
Maradjunk még mindig Olaszországnál, de ezúttal a mában: Nicky Pellegrino izgalmas és magával ragadó regényt írt Bella Italia címen. A négy főszereplő egy euróért vesz egy-egy romos házat egy kis olasz városkában, hogy ott új életet kezdjen. Melyikünk ne álmodozott volna már hasonlóról? De abba talán nem igazán gondoltunk bele, hogy az embernek milyen nehéz feladnia a megszokott életét…
Végül még egy nagy kedvenc: Freya Sampsontól Az utolsó könyvtár. Ezt a regényt – bár nem rövid – egyetlen nap leforgása alatt elolvastam, volt olyan rész, ahol hangosan nevettem. A főszereplő egy igazán szerethető fiatal lány, aki elhatározta, hogy bármi áron megmenti a bezárástól munkahelyét, sok olvasójának kedvenc találkozóhelyét, a kisvárosi könyvtárat. A kihívás bizony feladja a leckét, de szerencsére talál hozzá lelkes, és mindenre elszánt társakat.
