2007 szeptemberének egy teljesen átlagos napján, amikor a kis egyévesem totyogott körbe kék rugdalózóban a nappaliban, az az ötlet ugrott be, hogy kellene írni egy regényt. (Nem volt ez az ötlet azért akkora nóvum számomra, mert azelőtt is írtam már egyet-mást, novellát, kisregényt.) Egy hangulat volt a kiindulópont, és néhány sarkalatos szereplő, akiket “ki akartam írni magamból”. Így lett a történetem főhőse a kávé- és sütifüggő Annamari, a minden lében kanál Terka néni, a lélekápoló barátnők, a nyelviskola számos furcsa “bogara”, na és persze Tibi, az elérhetetlen… 🙂
Volt, amikor gőzerővel írtam, mert csak ez töltötte ki minden gondolatomat, amikor pedig nem írtam, akkor ötleteket és inspirációt, jegyzeteket gyűjtögettem. 2009 májusára majdnem kikerekedett a sztori, készen volt a regény öthatoda, de kifogyott az üzemanyagom… Továbbá lejárt a gyesem, vissza kellett mennem franciát tanítani a szakiskola-szakközépbe, a napjaimmal immár nem rendelkeztem szabadon, Annamari pedig háttérbe szorult. Nem volt időm az írásra, de azért nem mondtam le róla, arról, hogy egyszer befejezem, mert Annamari, mint egy “jó tündér”, mindig ott lebegett felettem gondolatban, és noszogatott, hogy ugyan, írjam már meg őt egészen 😀
A megjelenésig persze még eltelt pár dolgos hónap, de 2015 augusztusától végre nyomtatásban is olvasható Annamari története! 🙂
Az Írni bárki tud című Vidi Rita-művet is megszereztem, éjszakánként olvastam, amikor a rózsaszín pizsamás egyévesem és a nagyocska fiam már édesen szundított, és annyira feldobott, hogy utána alig tudtam elaludni: az új regényem újabb és újabb jelenetei, hangulatai, képei peregtek a fejemben…
A Kávé és krémes című romantikus regénybe itt tudsz beleolvasni: http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/
Kávé és krémes a Facebookon:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts
Velencei Rita a Facebookon:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts
