Romantikus regény blog indul! – Kávé és krémes 1.

Részletek a regényből…

Minden azzal kezdődött, hogy Terka néném egy szeles, augusztus végi délutánon felhívott, és számon kérte rajtam, miért nincs pasim. Egyúttal közölte, hogy beíratott egy kerámiatanfolyamra, amelyet egy régi kedves barátnéja fog tartani, nem messze attól a háztömbtől, ahol lakom.

Terka néni időről időre felbukkan a jótékony feledés homályából, hogy alapjaiban rázza meg az ember szépen felépített univerzumát. Egy éve, két hónapja és tizenhét napja voltam facér, s ebbe a lassan megszokottá váló, egyhangú állóvízbe elemi erővel, üstökösként csapott be nagynéném telefonja.
– Aztán nehogy meghalljam, hogy nem jársz el rendesen! – rikoltotta végszó gyanánt vészjóslóan, és köszönés nélkül letette.

Első gondolatként az villant be, hogy milyen igaza is volt Jani bácsinak, hogy inkább szívrohamot színlelt, semmint hogy együtt öregedjen meg Terka nénivel. A továbbiakban viszont be kellett látnom, hogy kénytelen leszek megadni magamat a Terka néni képében üldöző sorsnak, mivel nincs kedvem megalázó szélmalomharcokban felőrölni értékes energiáimat.
Egy kerámiatanfolyam különben sem tarthat olyan sokáig (legalábbis szívből remélem).

 

Nyakunkon az iskolakezdés, indulnak az őszi nyelvtanfolyamok. Főnökasszonyunk pontban nyolc órakor belibegett kis piros kosztümjében, és előadta az elképzeléseit.
– Nálunk legyen a legtöbbféle nyelv, a legtöbb anyanyelvi tanár és a legszuperebb tantermek! A B.Ábel Nyelviskola híres a minőségéről. Ezt persze a konkurencia is tudja, de a legfőbb, hogy a hallgatóink is tisztában legyenek vele! – szögezte le, és tűzvörösre festett karmaival egyenesen rám mutatott. – Megrendelted már a hirdetéseket, Annamari?
– Épp dolgozom rajtuk – válaszoltam, és óvatosan félrecsúsztattam a horoszkópnál nyitva hagyott hírlapomat.
– Helyes… Majd szeretném látni – hagyta jóvá, sarkon fordult, és kitipegett tízcentis tűsarkain, csak egy átható parfümfelhő maradt utána, ami nyomokban Terka néni borzalmas Chanel No. 5-ére emlékeztetett.

Verával kissé értetlenül néztünk egymásra. Még túlságosan reggel volt ahhoz, hogy felvegyük ezt a szédítő fordulatszámot. Már éppen folytatni akartam a horoszkóp böngészését, amikor Zsuzsa visszatért, egy csésze gőzölgő kávét kavargatva.
– Ja igen, azt akartam ezzel mondani, hogy van egy finn hölgy, a volt sógornőm szomszédja, akinek megígértem, hogy kap egy csoportot, de csak csütörtökön és pénteken ér rá, hattól nyolcig. A finn egy nagyon egzotikus nyelv, vinnék, mint a cukrot! Szandra, az unokahúgom most jött haza Korfuról, perfekt görögből, és még nincs állása. – Belekortyolt feketéjébe, amit rendszerint méregerősre főzet Verával. – Hm… most pont jó benne a cukormennyiség, Vera! Hirdessünk meg egy kezdő görög tanfolyamot! – folytatta felém biccentve. – Hajnikám új barátja pedig oktatási szoftvereket forgalmaz, veszünk tőle néhány újdonságot.
Nos, a lobbiérdekek nálunk is erőteljesen befolyásolják az üzletpolitikát…

(A folytatást itt olvashatod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre!

A regény főoldalát itt találod.