Részletek a Kávé és krémes című regényből (2.)
Mit is ír a horoszkópom?
„Az Ikrek ma új kihívásokkal találkozik a munkahelyén. Legyen nagyon körültekintő! Szerelmi életében egy új románc lehet kibontakozóban.”
Új szerelem? Ez már jól hangzik. Bár én a régivel is teljesen meg lennék elégedve.
Amikor még Tibi ébresztett reggelente, édesebb volt a cappuccino, és szebben csicseregtek a madarak. Ritkábban esett az eső, a napsütéses órák száma már-már a trópusi éghajlatot idézte, elenyésző volt a légszennyezettség a városban, és még a jegyellenőrök is szélesen mosolyogtak az emberre. Röviden szólva: a világ egy sokkal boldogabb hely volt.
– Leugrom a boltba. Hozzak neked is valamit? – Vera hangja térített magamhoz a bambulásból.
– Ó igen, egy-két krémest hozhatnál.
A krémes a gyengém. Akár hármat is képes vagyok együltő helyemben befalni belőle (akut szívfájdalom esetén akár négy és felet is). Nekem aztán édesmindegy, hogy sima hagyományos, holland, francia, mézes vagy éppen bocikrémes – én mindet imádom. Kár, hogy ez egyáltalán nem látszik meg rajtam. Százhetvenhárom centi magas vagyok, és csak ötvenhét kiló. Ezen semmiféle hízókúra nem tudott még segíteni.
„Az Ikrek ma ne vegye félvállról a kötelességeit, mert könnyen megütheti a bokáját. Figyeljen oda partnerére is, nehogy úgy érezze, hogy elhanyagolják!”
Az összes kéznél levő újság horoszkópját át szoktam böngészni reggelente.
„Az Ikrek ma érdekes ismeretséget köthet.”
Csak azt tudnám, hogyan figyeljek jobban a partneremre, ha nem létezik, és hol bontakozik már az a bizonyos románc. Remélem, nem Luigira céloznak…
Luigi az olasz óraadónk. Az utóbbi hetekben az a gyanúm, hogy flörtöl velem: úgy kerülget, mint macska a forró kását. Egy Csányi Sándor-külsejű (a színészre gondolok), vérmes itáliaitól ez talán nem is olyan meglepő. Pár napja egy doboz olasz bonbonnal ajándékozott meg, és az volt az érzésem, hogy ezért cserébe valamit vár tőlem.
