Ebben a témában készült írások: Szórakoztató irodalom

Új romantikus kisregény: Camelia

Bár egyáltalán nem úgy terveztem, hogy a Gwendolyn után egy újabb, 19. századi történetet írok, mégis így alakult. Hogy miért? Arról az egyik nagynénim tehet. 🙂 (Lentebb elárulom, miért!)

Jól haladok az írással, úgy tervezem, hogy április környékén nyomdába mehet a könyv! De lássuk, miről is szól a történet!

image-1671
Camelia – Manor House örökösei

1870, Dél-Anglia. A fiatal Camelia Woods egy kis dorsetshire-i faluban él nevelőszülőknél, gyenge egészsége miatt a világtól szinte elzártan. Kétségbeesetten kutat testvére után, akinek csak a keresztnevét ismeri, a felbukkanó apró nyomok azonban tévútra vezetnek. Előkerül egy gazdátlan kincsesláda, néhány londoni látogató, egy bolondos férfi, egy kalandornő meg egy áskálódó rokon – mígnem, egy sikertelen szökési kísérletet követően, egy haláleset kapcsán rá nem lel eredeti származásának titkára.

Az élete azonban ezzel nem válik könnyebbé: nevelőanyja elvesztésével az ő nyakába szakad a ház és lakóinak minden gondja, sőt, a kincsesládának is nyoma vész rejtélyes körülmények között. De Camelia nem az a fajta, aki hagyja magát…

Megtalálhat-e mindent: családot, szerelmet és boldogságot a múlt és a jelen kísértőinek, igazi és hamis barátoknak az árnyékában?

A Camelia a Gwendolyn – Manor House titka folytatása.

 

image-1672

Dorset, Dél-Anglia

 

Ahhoz, hogy hitelesen tudjak írni egy távoli időben és helyen játszódó történetet, nem csekély kutatómunkára volt szükségem. Hálás köszönettel tartozom Dékány András írónak a tengeren játszódó regényeiért, amelyekből rengeteg információhoz jutottam; Jane Austennak és Jo Bakernek a csodálatos könyvekért, a hangulatért és az inspirációért; Bart Istvánnak az Angol-magyar kulturális

image-1673
szótár
által nyújtott messzemenő segítségért, mellyel az angol életet kézzelfogható közelségbe hozta számomra. A korhű hangulat megteremtésében segítségemre voltak a Birodalmak és fénykorok sorozat Viktória királynőről szóló filmjei, a Gasztronómiai kalandozások Európában című Halász Zoltán-mű és Nádasi Krisz lektor javaslatai 🙂

És legelsősorban is  Mariann nagynénimnek szeretnék köszönetet mondani. Történt ugyanis, hogy egy kora nyári estén, egy velencei-tavi hajón beszélgettünk a Gwendolynról, amit éppen akkor olvasott, és nagyon tetszett neki. – Ilyet írjál még, sokat! – mondta, és ez volt az a mondat, ami elgondolkodtatott… Egy héttel később pedig papírra vetettem a Camelia első sorait. Remélem, tetszeni fog Nektek is! 🙂

Kávé és krémes: így látták az olvasók

Éppen 10 évvel ezelőtt, 2007. szeptember elején született meg bennem Annamari története, és ekkor vetettem papírra a Kávé és krémes első jeleneteit… 🙂 A regény 2015-ös megjelenése óta sok olvasói visszajelzést kaptam, ezekből olvashatsz egy újabb csokorra valót. És ha kedvet kaptál az olvasáshoz, dedikált példányt ide kattintva rendelhetsz magadnak!

image-870
“A regény keserédesen indul, mikor az írónő bemutatja nekünk Annamarit, a szinglivé vált, de igaz szerelmet kereső hősnőjét. Túlzások nélkül állítható, hogy bármelyikünk képes átérezni Annamari tépelődéseit, vágyait, álmait. A párkeresés olykor vicces fordulatait, máskor kellemetlen buktatóit mindannyian átéltük már. Az olvasás kezdetén nem tudtam, mire számítsak, így nem voltak elvárásaim sem. A hősnő kezdettől fogva szimpatikus, és az események folyamán egyre jobban kirajzolódik jellemének finomsága, romantikus, álmodozó természete, barátságos, segítőkész hozzáállása. Igazán szerethető lány, kinek helyén az esze és a szíve. A regény közepe tájékán már igazán szurkoltam neki, hogy végre találja már meg, aki méltó módon tudja őt szeretni. Igazi huszonegyedik századi tündérmese, hercegkisasszonnyal és ha nem is fehér lovon, de azért csak megérkező, herceggel. Meleg szívvel ajánlom a romantikus varázslatot szerető szingliknek és a hercegüket mintegy varázsütésre megtalált hercegkisasszonyoknak is, hogy ismét átélhessék az Egyszer volt, hol nem volt című kezdetet…” Kálló-Helmeczi Zsuzsanna

„A Kávé és krémes nem a „csak egyszer olvasható” könyvek kategóriájába tartozik. Lehangoltság és derűs hangulat esetén is bármikor kézbe lehet venni, hiszen megvan az a képessége, hogy kiválóan űzi a szomorúságot és általános jókedvet varázsol. Egyébként már a címét is imádom!” Balláné Mária

“A könyv zseniális, nagyon visz magával, könnyű és mulattató, sok-sok gratuláció hozzá! :)” Hegyesi-Kovács Kata

“Nekem nagyon tetszett, az eleje picit lassan indult be, de utána már izgalmasnak éreztem. 🙂 A történet a valóságban játszódik, a helyszínek, a szituációk, az emberek is mind valósak, így az olvasó is közelebb érzi magát az egészhez, de mégis teret hagy a képzeletnek is, mert nem túl részletes mindennek a leírása. Azt mondanom se kell, hogy utána egy hétig krémest kívántam 😀 Tetszett és szívesen olvasnám a következő könyvedet is. ” Südi Alexandra

“Nagyon jó a stílusod, tetszik:) Kisbabámtól picit lassan haladok vele, de teljesen kikapcsol 🙂” Varga Marianna

“A főhős, Annamari szenvelgése Tibi után, a könyv elején egy kicsit idegesített, mert én nem ilyen típus vagyok. De a cselekmény előrehaladtával sikeresen kiiktattad Tibit – szerencsére Annamari is igyekezett ezt tenni, habár nagyon lassan jutott el eddig. A továbbiakban már felgyorsult a cselekmény, nagyon tetszettek a szófordulataid, a humorod. Volt, hogy hangosan nevettem, volt, hogy meghatódtam. Összességében tetszett a könyv!” Deákné Kovács Klára

“Kellemes, könnyed olvasnivaló, olyan mint egy habos kávé krémessel; – egy kis kényeztetés ismerős ízekkel. 🙂  Gratulálok hozzá és kíváncsian várom a következő köteteket!” Lakatosné Gabriella

“A Kávé és krémes nagyon jó könyv volt, jó érzéssel gondolok vissza rá, én speciel le sem tudtam tenni. Nagyon nekem való olvasmány!!
Köszönöm a lehetőséget, az élményt!” Baranyai Edina

“Tegnapelőtt végre leültem este, senki nem volt itthon és elővettem a regényed. Mit ne mondjak!!! Kellően humoros, olykor elgondolkodtató. Még főzés közben is olvastam. Ez már régen fordult elő velem. Közben rengeteg “kapucsínót” ittam. 🙂  Egyébként én nagyon szeretem a detektívregényeket. Ez felért azzal is. Néha erős kísértés fogott el, hogy a végére lapozzak, hogy ki lesz már Annamarinál a befutó, de nem tettem meg. Elolvastam a végéig. Köszönöm az élményt!” F. Attiláné

“Annak ellenére, hogy nem szeretem a női regényeket, ez a történet beszippantott! Együtt rezdültem Annamarival, együtt szomorkodtam vele és lestem, hogy melyik nap ébred rá végre, hogy a múltat le kell zárni. Együtt keltünk és feküdtünk le és vártuk, hogy vajon hol bukkan fel az igazi, aki hozzá illik. Annyira természetesen van megírva az egész könyv, hogy úgy éreztem, hogy én is pont így írnám meg, ilyen egyszerűen. Köszönöm az élményt!” 🙂 Szabó-Vida Zsófia

“Nagyon jól szórakoztam az olvasása közben :)! Nagyon élvezhető, humoros, könnyed regény lett!” Hajnalka

“Feleségemmel felváltva olvastuk a Kávé és krémest. A regény címe is megelőlegezi a várható cselekményt: a csalódott ember gyakran süti evésbe fojtja bánatát.
Az a benyomásunk, hogy nemcsak szórakoztató, de tanulságos nyári olvasmány is egyben. A történetbe, amely játszódhatott volna bárhol az országban, ízlésesen beleszőtted a szűkebb környezet tájait, alakjait, családi nagynéniket, nagybácsikat (ízes mondásaikat) és az ünnepeket, meg az üdüléseket.

A keresztszüleinknél tett gárdonyi látogatásaink emlékei elevenítődtek fel bennünk, kavarodtak a sztori kiváltotta reminiszcenciákkal: Keresztmama finom tyúklevese és feledhetetlen diós bélese, keresztapa gyümölcsöse vagy az idei vendégeskedésünk alatt megismert nyugalmat árasztó, szépen művelt kert és hatalmas cseresznyefája, a hajókázás a Velencei-tavon… Mind, mind nem feledhető élmény.

Egykori irodalomtanárként regényed elolvasása után konstatáltam magamnak, hogy Emily Brontën, Jane Austenen, Virginia Woolfon, Kaffka Margiton és Agatha Christie-n kívül prózai művet írónőtől alig olvastam. Könyved most lefaragott valamit kulturális hiányosságaimból. (Azt tudtam, hogy a női írók megjelenítik magukat a főhős alakjában. Ezt láttam a Kávé és krémesben is. Aki nem így tesz, az nem is igazi író!)

A nyelviskolai élet történetei nagyon plasztikusak. Az Annamariéhoz hasonló társkereső történetekkel találkoztam férfiszerzőknél is, de a te regényed átéltebben, életszerűbben fogalmazza meg a mindennapokban előforduló fiatal nő és férfi problémáit. Tetszett, hogy a majd másfél évet, évszakokat átívelő lebilincselő történet két idősíkban játszódik és a fejezetek formailag is jól tükrözik a naplóregény műfaját. A barátnők örömei, Annamari boldogság keresése megszépíti, szinte  abszolutizálja a Tibivel töltött időt. Tibi a lány számára etalon, más férfi nem ér fel hozzá. A mű befejezése a folytatás lehetőségének érzését váltotta ki bennünk. Köszönjük az élményt.” Mihály és Irén

 

Saját dedikált példányt (bármelyik könyvemből) ide kattintva rendelhetsz magadnak!

A moly.hu-n további véleményeket olvashatsz a regényről:

https://moly.hu/konyvek/velencei-rita-kave-es-kremes

Négyszáz nap szabadság – interjú Sienna Cole-lal

image-1633
Sienna Cole második regénye, a Négyszáz nap szabadság a napokban jelent meg a könyvesboltokban. Első könyve, a Laura Porterrel együtt írt Száz évvel utánad megjelenésekor már beszélgettem Siennával (itt elolvashatod a cikket) – ahhoz hasonlóan az új regény szintén nem csak kellemes szórakozást, de gondolkodnivalót is kínál az olvasónak…

– Miről és kikhez szól a könyved?

– Néha mind úgy érezzük, hogy belefásultunk a mókuskerékbe, a megoldhatatlannak tűnő problémákba, az életünket mérgező régi sérelmekbe, és legszívesebben mindent felrúgva elmenekülnénk. Három főhősöm, Dena, Patrick és Jason is ezzel néznek szembe, és úgy döntenek, maguk mögött hagyva a régi életüket, belevágnak életük kalandjába, hogy megtapasztalhassák a szabadság gondtalan állapotát. Az utazás során ismerik meg igazán egymást és önmagukat is, amelynek egy nem mindennapi, szenvedélyes szerelmi háromszög ad keretet.

A szerelem, a humor és a szórakozás mellett van egy igen erős drámai vonulata is a történetnek. Amellett, hogy együtt élik át ezt a négyszáz napig tartó kalandot, mindhármuk sztorija és utazása egyedi, más-más problémákkal, kérdésekkel, válaszokkal. De vajon meddig lehet életképes egy ilyen különös kapcsolat, és meddig lehet elmenni önmagunk keresésében? Elsősorban nőknek szól a történetem, de igazából mindenkinek, aki maga is keresztülment már hasonló válságon, keresi a válaszokat az élet kérdéseire, vagy csak egyszerűen kíváncsi rá, mi történik, ha három ember úgy dönt, nem szab többé korlátokat semminek…

– Mióta érlelődött benned ez a sztori?

– Ez egy nagyon régi történet. Az alapötlet egy álomból származik még 2011 környékéről, de csak 2014-ben kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Miután megírtam a könyv kétharmadát, adódott egy komolyabb alkotói válságom, ami miatt nagyjából egy évre félre kellett tennem. Ezalatt megírtam két másik regényt; a Száz évvel utánad is ekkor született. Végül 2016 decemberében fejeztem be. Érdekesség, hogy az eredeti kézirat közel hétszáz oldalra rúgott és az eredeti címe Hatszáz nap szabadság volt, ami természetesen több cselekményt, hosszabb utazást rejtett. A kiadó tanácsára húztam meg a történetet, amit utólag nagyon jó döntésnek tartok.

image-1634
– Hol vagy te benne ebben a történetben, van benne valami személyes élmény?

– A könyv egy több mint egyéves utazás történetét meséli el, melynek során bejárjuk Európa legszebb, legizgalmasabb tájait. Én magam is imádok utazni, és amikor csak lehetőségem adódik rá, meg is teszem. A regény helyszíneinek egy részén jártam, így persze a személyes megfigyeléseimet, élményeimet és tapasztalataimat is beleszőttem a leírásokba. Ahol pedig még nem jártam, ott mások elbeszéléseire és a kutatásaimra támaszkodtam. A legjobban mégis inkább a karaktereimben vagyok benne: mindegyikük gondolataiból, érzéseiből, attitűdjéből van bennem egy kisebb-nagyobb darab.

– Te mit kezdenél 400 nap szabadsággal?

– Valószínűleg ugyanazt, amit a főhőseim: bejárnám a világot, megpróbálnék minél több élményt, tapasztalatot gyűjteni, és közben keresném önmagamat.

– El lehet szökni a világ, a megszokott életünk elől?

– Csak ideig-óráig. Az új környezet és a szokatlan helyzetek egy pillanatra képesek feledtetni a problémákat, de ez az állapot kérészéletű. Önmagunk elől nem tudunk elszökni: bármilyen messzire menekülünk is, mindig mindenhova magunkkal cipeljük az „énünket”. Csak akkor van esélyünk az újrakezdésre, ha az utazás befelé, a lelkünk, a személyiségünk legmélyebb rétegei felé irányul, és van elég bátorságunk szembenézni azzal, amit ott találunk.

– Az első könyvedről milyenek a visszajelzések?

– Szerencsére többnyire nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk szerzőtársammal, Laura Porterrel, akivel közösen írtuk a Száz évvel utánadot. Úgy tűnik, hogy sikerül átadni azt az üzenetet, amit szerettünk volna. Az a tapasztalatom, hogy a harmincas és idősebb hölgyek kedvelik elsősorban a regényt, akiknek nem annyira furcsa és idegen a XIX. századot felelevenítő romantikus, avíttas szövegezés, ami a történet egyik szálára jellemző. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, az nehezen képes átadni magát a regény sodrásának. Egyébként tizen-huszonéves lányoktól és férfiaktól is kaptunk már kedves, dicsérő szavakat.

– Mit tervezel most, dolgozol már új könyvön?

– Hál’istennek rengeteg ötlet vár arra, hogy megvalósítsam. Most dolgozom egy új regényen, ami egy kicsit sötétebb hangulatot fest a mostanihoz képest, és ismét megpiszkál néhány kényes témát. A Négyszáz nap szabadságnak is lapul egy folytatása a polcomon, mely nem kapcsolódik szorosan az előzőhöz, önmagában is kerek történet. Majd meglátjuk, a kiadó melyikben lát fantáziát.

(A Négyszáz nap szabadság 18 éven felüli olvasóknak ajánlott.)

image-1635

Jane Austen tanácsai kezdő íróknak

“Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.” – állítja Jane Austen A klastrom titka című regényében.

De milyen is az írónő szerint egy jó regény?


Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy beleolvashatunk Miss Austen levelezésébe (magyarul is megjelentek válogatott levelei a Koinónia Kiadó gondozásában), és magunk is okulhatunk tollforgatással próbálkozó unokahúgának, Anna Austennak adott írói tanácsaiból.

image-1511

“Három-négy család egy faluban, ennél több nem is kell egy írónak.”

 

  • – A karakterek legyenek színesek, árnyaltak és emberiek, ne pedig feketék vagy fehérek:

“Tetszik az is, ahogy [D. F.] megjelenik, sokkal jobb így, mintha nagyon jó vagy nagyon rossz ember volna.” (1814. júliusi levél)

 

  • – Ami az életben megtörténhet, az nem mindig mutat jól nyomtatásban.
  • – Arról írj, amihez értesz!
  • – A történetmondás legyen átgondolt és következetes.

“…egy-egy helyen úgy éreztük, rövidebben is összefoglalható a lényeg, és kitöröltem azt a részt, ahol Sir Tho. és a többiek átmennek az istállókhoz kevéssel azután, hogy Sir Tho. eltöri a karját. Ámbár meg vagyok győződve arról, hogy a te papád valóban lement az istállókhoz, mihelyst az orvos sínbe tette a karját, mégis azt hiszem, ez annyira szokatlan, hogy könyvben olvasva természetellenesnek hat. (…) És úgy érezzük, nem kellett volna elhagynod Angliát. Engedd Írországba utazni a Portman családot, de te ne menj velük, mert mit sem tudsz az ottani szokásokról! Fennáll a veszélye annak, hogy téves dolgokat írsz. Maradj csak Bathban, Foresterékkel, ahol otthonosan mozogsz! Cassandra nénikéd nem szereti a szaggatott cselekményt, félős, hogy a te könyvedben éppen ez történik, túl gyakran váltasz egyik csoportról a másikra, a körülmények pedig helyenként úgy jelennek meg, mintha valami fontos következne belőlük, miközben sehova sem vezetnek. Engem ez nem zavar annyira. Ami a mozgásteret illeti, sokkal engedékenyebb vagyok, mint ő, azt hiszem, a természet és a szellem a csapongó történetmondás számos hibáját képes elfedni. Szolgáljon vigasztalásodra, hogy az emberek általában nem is igen törődnek ezzel.” (1814. augusztusi levél)

 

  • – Ne terheljük az olvasót felesleges dolgokkal:

“Bájos helyszínt rajzolsz meg, de a leírásaid sokszor a kelleténél aprólékosabbak. Túl sok részletet zsúfolsz beléjük.” (1814. szept. 9-18.)

 

  • – Kerüljük a kliséket:

“Remek ötlet, hogy (D. F.)-t saját hiúsága teszi tönkre, de szeretném, ha nem hagynád a “züllés örvényébe” merülni. Semmi kifogásom a tény ellen, de nem állhatom a kifejezést, annyira jellegzetes regénybeillő és olyan elavult, már Ádám is ezzel találkozott az első könyvben, amit felütött.” (1814. szept. 28.)

 

Mielőtt azt gondolnánk, hogy neki magának könnyen ment az írás, pillantsunk bele egy, a nővérének, Cassandrának szóló levélbe:

“Még nagyobb csodálatra késztet az, hogy vajon hogyan írhatott a jó Mrs. West olyan könyveket, hogyan gyűjthetett össze annyi súlyos kifejezést családjának oly sok gondja közepette. A fogalmazás lehetetlennek tűnik, mikor az ember feje tele van báránycombokkal és rebarbaraporciókkal.” (1816. szept. 8.)

 

“… Olyan természetes, annyi remek jellemrajz van mindenben, amit ön ír…”

 

Jane Austent alighanem magát is meglepte regényeinek sikere, s nem tette elbizakodottá.
1815. dec. 11-én James Stenier Clarke-nak, a Régensherceg könyvtárosának címzett levelében így fogalmaz:

“Én pedig minden hiúságom ellenére csupán azzal büszkélkedhetem, hogy a legtanulatlanabb és legműveletlenebb nő vagyok, aki valaha írónak merészelte nevezni magát.”

😀

Clarke úr romantikus történelmi regény írására buzdította Miss Austent, aki így hárította el a felkérést:

“… de hát annyit értek a romantikus regényhez, mint az eposzíráshoz. Hacsak nem életem megmentéséről volna szó, képtelen lennék megírni egy komoly regényt, ha pedig mégis erre kényszerülnék, s így nem pihentetne az önmagamon és másokon való szórakozás, biztos vagyok benne, hogy felkötnének, még mielőtt az első fejezetet befejezném. Nem, meg kell maradnom a saját stílusom, a saját utam mellett. Lehet, hogy ezen az úton több siker nem vár rám, bármely más úton viszont biztos a kudarc.” (1816. ápr. 1.)

 

És hogy mi lehet ma is Jane Austen műveinek legfőbb vonzereje? Talán James Stenier Clarke fogalmazta ezt meg a legvelősebben:

“…nagyon tetszett [az Emma], olyan természetes, annyi remek jellemrajz van mindenben, amit ön ír.” (1815. dec. 21.)

 

Mit tanácsol vajon egy mai sikerszerző a ma írópalántáinak?

A Harry Potterkönyvek írójának, J. K. Rowlingnak a tanácsait az alábbi cikkben olvashatod el:

http://konyv.guru/kituztem-a-konyhamba-az-elso-visszautasito-levelet-a-harry-potter-szerzojenek-tanacsai-iroknak/

 

 

Kalandos felnőtté válás, négy kötetben

image-1589
Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy négy nap alatt két regényt is sikerüljön kiolvasnom. Márpedig pontosan ez történt velem a napokban: Tomcsik Nóra kitűnő történelmi regényeit egyszerűen lehetetlen letenni!

Korábban, A változások kora című első kötet apropóján már készítettem Nórával egy interjút, de a folytatás, Az elveszett ifjúság elolvasása után úgy éreztem, muszáj többet is megtudnom a tehetséges ifjú írónőről és a könyveiről…

– Mi ösztönzött arra, hogy pl. romantikus regény vagy krimi helyett egy olyan komoly témát mesélj el, mint a felnőtté válás (ráadásul egy olyan vészterhes korban, mint az első világháború)?

– Őszintén szólva sosem voltam a kifejezetten romantikus könyvek rajongója. Egyszer írtam egy második világháborús forgatókönyvtervet a főiskolán. Egy német és egy szovjet diák barátságáról szólt, és arról, hogy a szemben álló ideológiák véres harca közepén mennyit bír ki ez a barátság. Szeretném ezt is megírni egyszer. Na ebben semmi romantika nem volt. A szaktársaim szóvá is tették 🙂 )
Persze sok kedvencem van a témában. Jane Austent nagyon szeretem. De mindig is a kalandregényeket, fejlődésregényeket olvastam szívesen. A változások kora is tulajdonképpen fejlődésregény. De azért némi romantika van itt is, de mint az élet része.
A felnőtté válás témája pedig nagyon aktuális nálam. Huszonhét éves vagyok, és az elmúlt néhány évem azzal telt, hogy rendre rácsodálkoztam a felnőtt lét kihívásaira. Az első világháborút pedig azért választottam, mert szerettem volna, ha a szereplők átesnek valami nagy és sorsfordító eseményen. A világháborúk mindig érdekeltek, és írói szempontból is érdekes volt eljátszani a gondolattal, milyen lehetett, amikor megérkezett a hadüzenet és megváltoztatta milliók életét.

– A történetben betekinthetünk egy papnevelde és a tengerészeti akadémia falai közé is. Honnan informálódtál ezeknek a mindennapi életéről, szabályairól, a tanulmányi követelményekről?

– A tengerész iskolákról nem sokat tudok, ezért nem is részleteztem nagyon, de amit írtam, azt itt-ott életrajzokból, esetleg ma működő akadémiák leírásaiból szemezgettem. A papneveldével más a helyzet. Vannak pap ismerőseim, sokat mozgok ebben a közegben, így ha teljes képet nem is kaptam, de a fontosabb dolgokkal tisztában vagyok.

– A könyved hiteles történelmi tabló, konkrét eseményeket is megemlítesz. A New York-i robbantás és a marokkói merénylet valóban megtörténtek vagy a fantáziád szüleményei?

– A New York-i robbantás nem történt meg. De az anarchista mozgalmak akkoriban nagyon is működtek a városban, és hasonló esetek előfordultak. Marokkóban pedig azokban az években nagyon sok volt a lázongás (ezt használják ki a könyvben is). Ezek az epizódok arra szolgáltak, hogy bemutassák, a Boldog Békeévek akkoriban már nem is voltak olyan békések. Ez a sok kisebb esemény vezetett a világégésig.
A marokkói eseményeknek amúgy lesz következménye, erre épül majd a 3. kötet.

– Korábbi beszélgetésünkben elárultad, hogy könyvek, filmek segítségével igyekeztél beleélni magad az adott korba. Említenél néhány konkrét címet?

– Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című könyve nagyon sokat segített, mert hihetetlenül naturalista módon írja le a háborút. Faulks Madárdal című könyvébe még csak beleolvastam, de a mini sorozatot többször láttam már. Kedvencem pedig Az ifjúság végrendelete. Ez a könyv magyarul sajnos nem kapható. Nagy kár érte. Ellenben remek film készült belőle. Vera Brittain brit hadinővér emlékiratai alapján készült. Egy gyönyörű és szívszorító film arról, milyen lehetett a háború alatt nőnek lenni.

– Amikor megemlítetted a White Star Line hajózási társaságot, arra gondoltam, hogy a tengerésztisztnek tanuló Henryt is felülteted a Titanicra… Izgalmas fejezet lett volna – nem éreztél kísértést rá?

– Azt hiszem Henryt így is sok mindennek teszem ki. 🙂 Nem szerettem volna jobban megemlíteni a Titanicot, mint ahogy megtettem. Ellenben sokáig volt egy olyan változat, amiben Henry a Britannicra kerül, ami ugye elsüllyed a háború alatt. De aztán nem állt össze a történet, így más vizekre eveztem.

– Honnan az indíttatás, hogy nő létedre első világháborús lövészárkokról írj, mégpedig teljes részletességgel?

– Fogalmam sincs. Sosem a nőies témaválasztásaimról voltam híres :). Javarészt történelmi regényötletek vannak a fejemben, de indíthattam volna könnyedebben is. Szeretem, ha egy könyv realista, és nem romantizálja túl a háborút. Úgy véltem, hogy a karakterfejlődések, amikre nagyon igyekszem összpontosítani, akkor lesznek hitelesek és megérthetőek, ha az olvasó maga is átéli ezeket a borzalmakat. Írhattam volna egy könyvet arról, hogy Henry bátran harcol, majd boldogan tér haza az ő Sarah-jához, de a valóság nem ilyen. Egy háborúban nincs semmi romantika.

image-1590
– Az ápolónővé lett Charlotte-ot, a tábori lelkész George-ot és a katona Henryt is elkíséred a hadikórházak falai közé. Ezeknek a jeleneteknek az olvasása is szívszorító – nehéz volt megírni őket vagy éppen így akartál kiírni magadból valamit?

– Rettegek a betegségektől, kórházaktól. Talán ez is benne volt tudat alatt. De a kevésbé prózai válasz az, hogy ezeknek a leírása hozzátartozott ahhoz a korhoz, így bele kellett írni. Ha a világháborúkról van szó, leginkább a hősi eposzokká emelt amerikai filmek jutnak eszünkbe, de az nem fedi a valóságot.

– A 2. kötet elején azt írod, hogy dédnagyapád emléke előtt szeretnél tisztelegni. Az ő háborús emlékeit is felhasználtad a könyvhöz?

– Sajnos sokat nem tudok arról, ő miként élte meg a háborút. Isonzónál szolgált. Futár volt, ami egy nagyon veszélyes beosztás volt, hiszen el kellett jutnia egyik frontszakaszról a másikra. Még kitüntetést is kapott személyesen IV. Károlytól. Büszke vagyok, hogy a dédunokája lehetek.

A történet rendkívül fordulatos és pörgős, az olvasó egyetlen oldalon sem unatkozik. Az első szótól az utolsóig mennyi idődbe telt, amíg megírtál egy-egy kötetet? Hol tartasz most a 3. kötettel?

– Azt leszámítva, hogy évekig érlelődött a fejemben a történet, nagyjából két év kellett az első két kötetre.
A 3. kötetnek megvan a végleges vázlata és kész van két fejezet. Sajnos lassan haladok az egyéb teendőim miatt, de remélem jövő nyárra elkészül. Sietni viszont nem szeretnék vele, mert ez egy nagyon fontos kötet lesz, amit jól kell megírni. A főszereplőknek egészen új oldalát ismerhetjük majd meg.

– Mikor fog megjelenni a 4., befejező kötet? Elárulsz róla valamit?

– Legalább két év kell, mire elkészülök a 4. kötettel. Lehet, hogy több. Szeretném, ha jó lenne, méltó lezárás. Vagyis nem lezárás, mert lesz egy 5. könyv, de az nem kapcsolódik szorosan, és lesznek rövid elbeszélések, kisregények még.
A 4. kötet címe A hazatérés lesz, és leginkább a háború utáni újrakezdésekről szól majd. Fontos lesz Írország és néhány eltitkolt, múltbéli esemény.

– Van tervben hasonló, megírásra váró ötleted, egy újabb történelmi regényfolyam? (Pl. a francia forradalom idejéből?)

– Nagyon sok, de most annyira beszippantott Henryék története, hogy egy darabig biztosan nem írok mást.
Az egyik ötlet épp a francia forradalom, de tervben van egy magyar témájú, ami István király idején játszódna. 1848 is mozgatja a fantáziám, szeretnék egy politikai sallangoktól mentes történetet írni ebből az időből, és lesz második világháborús is.

– Valahol elárultad, hogy írtál egy ifjúsági regényt is. Mi volt ez, miről szól, kapható-e?

– A címe: A hercegnő és a sárkányok dala. Egy rövid kisregény, ami egy kitalált világban játszódik. Egy elveszett hercegnő, egy apród és egy lovag a főszereplő, akik nekivágnak, hogy megkeressék a száz éve szunnyadó sárkányokat, mielőtt az egyik teljhatalomra törő király talál rájuk. A sárkányokat pedig csak egyetlen módon lehet engedelmességre bírni.
A könyv jelenleg elektronikus formátumban kapható a nagyobb webshopokban. Karácsonyra pedig készülünk egy szép illusztrált változattal.

 

Ha izgalmas olvasnivalót keresel, ami beszippant és nem enged egy pillanatra sem unatkozni, akkor Tomcsik Nóra regényeiben garantáltan nem fogsz csalódni

Nóri blogján érdekes cikkeket is olvashatsz: https://jesuisvoyager.blogspot.hu/

 

 

10 kérdés- 10 válasz

Az Író kérdez írót játékban T. C. Lang (Lang Tünde) tíz kérdésére válaszoltam. Némelyikre bizony nem volt könnyű! 🙂

image-1564

T. C. Langnak dedikálok a Könyvhéten 🙂

1. Szerinted melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia?

Ez egy igazán nehéz kérdés, hiszen minden ember más, más érdekli, más a stílusa, másfajta élményekre vágyik. Mást olvasnak nők és férfiak. De ha mégis konkrét címet kell említenem, akkor legyen mondjuk egy nagyszabású, sokszereplős nagyregény, a Háború és béke – bár egyúttal azt is be kell vallanom, hogy én magam sajnos még nem olvastam…

2. Van olyan olvasmányod, ami beférkőzött az álmaidba?

Nagyon szeretem Jane Austen Büszkeség és balítéletét, és miután nemrégiben újraolvastam, álmomban találkoztam a Mr. Darcyt megformáló színésszel, Colin Firthszel, és németül elbeszélgettem vele (valójában nem tudok németül). Feledhetetlen álom volt! 😀

3. Írónak tartod magad vagy szerzőnek?

Nem tudom, van-e pontos definíciója ennek a két kifejezésnek, de három megjelent könyvvel és hat könyvbemutatóval a hátam mögött azt hiszem, akár írónak is nevezhetem magam, már csak azért is, mert a mindennapjaimat átszövi az írás: folyamatosan ötletelek, fogalmazok, és sok tervem van még, amit meg szeretnék írni.

4. Számodra mi jelenti a legnagyobb nehézséget írás során?

Amikor van egy ötletem, legszívesebben azonnal belekezdek az írásba, még mielőtt alaposan kidolgoznám a részleteket. A tervezés persze elengedhetetlen, de a ráfordítandó időt mindig nehezen áldozom fel. Könnyebben megy, ha már benne vagyok a sztori közepében, akkor jobban bele tudom élni magam ahhoz, hogy a legapróbb részletet is kidolgozzam.

5. Mit tartasz a legnagyobb erősségednek?

Nem is tudom… Több olvasóm emelte ki a Kávé és krémes kellemes humorát, és olyan is volt, aki szerint jók a párbeszédeim. Igyekszem fordulatosan fűzni a történeteket, Oscar Wilde szerint “A romantika lényege a bizonytalanság” – és bizony igaza is van. 🙂 Sokan mondták, hogy a könyvem letehetetlen, és alig tudták megállni, hogy ne lapozzanak a végére, annyira izgultak a hősnőm boldogságáért. A Bridget Jones naplójához is hasonlították többen – ennek azért is örülök, mert valami olyasmit akartam írni magyar közegben, magyar szereplőkkel.

6. Volt rá példa, hogy beleírtál a történetedbe valakit a való életből, hogy ott bosszút állhass rajta?

Huh, most lebuktam. 😀 Bevallom, igen, volt ilyen, mégpedig Annamari randipartnerei között. Az illetővel olyan emlékezetesen pocsék randevúnk volt, hogy az regénybe kívánkozott, beleírtam hát a Kávé és krémesbe. Ezzel persze csak elméletben tudtam bosszút állni, mert a fickó női regényeket biztosan nem olvas… De nem is baj, az én lelkemnek ez is kellő elégtétel. 🙂

image-1565
7. Van olyan karaktered, aki önálló életre kelt, és képtelen vagy/voltál irányítani?

Ennyire nem fogalmaznék sarkosan, de olyan előfordult, hogy írás közben valamelyik jelenet előre nem várt irányba fordult, ami ellen persze nem tiltakoztam – így nem egyedül nekem kell a történetfűzés terhét cipelnem (ha ez teher egyáltalán)…

8. Mennyire üt szíven egy negatív kritika?

Ilyesmit szerencsére nem nagyon kaptam még, és azt gondolom, hogy egyetlen könyv sem tetszhet kivétel nélkül mindenkinek. Amíg a visszajelzések többsége pozitív, addig egy-egy negatív kritika egyszerűen azt jelenti, hogy adott helyzetben nem találta meg egymást a könyv és az olvasó. 🙂

9. Ha tehetnéd, melyiket választanád: legyen a könyved iskolai tananyag, vagy kerüljön inkább megfilmesítésre?

A kötelező olvasmányok általában negatívan csengenek a diákfülekben… Jobban örülnék, ha inkább szünetekben kapkodnák egymás kezéből a könyveimet, ez jobb fokmérője a sikernek 🙂 De egy film ellen sem tiltakoznék!

10. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek majd a munkásságodról halálod után?

Hát, remélem, az még elég messze van. 🙂 Ilyesféle egoista vágyaim nincsenek. Szeretek írni, mert felüdít, és őszinte örömmel olvasom az olyan olvasói leveleket, hogy “imádtam a könyvedet, alig tudtam letenni”. Nekem ennyi elég. 🙂

 

És most következzen az én kérdéssorom:

  1. Ki(k) a kedvenc szerző(i)d és miért?
  2. Melyik az a 3-5 könyv, ami a legnagyobb hatást tette rád?
  3. Kinek a könyvét/könyveit ajánlanád a mai fiataloknak és miért?
  4. Van kiforrott munkamódszered? Melyik napszakban szeretsz írni leginkább?
  5. Előfordult már veled, hogy egy különleges étel íze indított el benned egy történetet?
  6. Miből, honnan merítesz ihletet, ha elakadsz?
  7. Mi a véleményed a többszerzős regényírásról? Szívesen részt vennél ilyesmiben vagy inkább az önálló szerzőség pártján vagy?
  8. Ha kívánhatnál valami könyvvel kapcsolatos dolgot, mi lenne az?
  9. Hol fog játszódni a következő történeted, és miért éppen ott?

 

Szeretnéd megrendelni a könyveimet?

Kattints ide és máris postázom Neked dedikálva (boltokban nem kaphatók).

Olvass bele a Gwendolyn – Manor House titka című kisregénybe – és ha tetszett, neved és emailcímed megadása után a könyv felét el is olvashatod ingyen (katt ide!) 🙂

Tarts velem a Facebookon és a moly.hu-n is:

https://www.facebook.com/VelenceiRita

https://moly.hu/konyvek/velencei-rita

 

Nyár, Gwendolyn, bodzaszörp

Kellemes nyári estén, 2017. június 15-én találkoztunk az érdeklődő olvasókkal a Gwendolyn – Manor House titka című kisregényem bemutatkozásán a fehérvári Budai úti könyvtárban, beszélgetőtársam Horváth Hella volt.

Az elhangzottakból készítettem az alábbi kis hangulatképet. 🙂

image-1555

– A kisebb lélegzetvételű írásoknak, novelláknak más a felépítése, rövidebb terjedelemben kell egy történetnek kibontakoznia, valamit átadnia. Egy regényben más lehetőségek rejlenek. Hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy apróbb történetek után egy hosszú sztorit mesélj el? Nehéz feladat volt?

A Gwendolyn tulajdonképpen a legkorábbi írásaim közül való, több mint tíz évvel ezelőtt írtam meg az első változatát, és a télen, miután megjelent a Levendulaméz, úgy gondoltam, elő lehetne venni és leporolni. Elküldtem lektorálásra Nádasi Krisznek (ő író és szerkesztő, a Hogyan írjunk könyvet? szerzője), és az ő javaslatai, ötletei alapján kibővítettem a sztorit, így az addigi 76 oldalból 114 lett. Eredetileg úgy terveztem, hogy több kisregényt teszek majd egy kötetbe, de jelenleg csak más korban és helyen játszódó kisregény-kezdeményeim vannak, amelyeket nem lehet egymás mellé szerkeszteni, úgyhogy erről letettem. Az ötletet az önálló megjelenésre végül egy olvasóm adta, aki már nagyon várta ezt a regényt, de csak a nyomtatott változat érdekelte. Így lett ebből most könyv…

– A regényben az események, feszültség adagolása remekül valósul meg, végig fenntartja az érdeklődést. A történet kialakulása – előre írt vázlat alapján alakult vagy menet közben is?

Mindkettő. Mindig van egy vezérfonal, ami mentén haladok, tudom, hogy honnan hová akarok eljutni, de írás közben mindig jutnak eszembe újabb részletek, amiket bele tudok szőni a történetbe. Általában a precíz előretervezés nem az erősségem, a legtöbb dolgot menet közben találom ki, nekem így sokkal könnyebben megy.

– A naplóforma – nehéz műfaj: érdekes is legyen, izgalmas és peregjenek az események. Miért ezt választottad?

Tizenkét éves korom óta írok naplót, voltak időszakok, amikor sokat írtam, és részletesen feljegyeztem mindent, ami történt velem és amit fontosnak találtam, így az E/1. hangnemet teljesen természetesnek érzem. Egyébként úgy gondolom, hogy így a legkönnyebb érzésekről írni, gyakorlatilag első kézből, és én is szívesen olvasok E/1.-ben írt történeteket.

– Hogyan írsz? Hagyományosan, tollal papírra, vagy modern író vagy laptoppal? Mikor van időd írni?

Teljesen régimódi vagyok, papírra írok, ceruzával. Utána persze sokáig tart, míg bepötyögöm a gépbe a szöveget (a Kávé és krémest hét hónapig gépeltem éjszakánként!), másra bízni viszont nem tudom, mert eközben is sokat alakul a szöveg. Közvetlenül a gépbe fogalmazni… nem az én stílusom. A gép feszélyez, kényelmetlen ülni előtte és zúg is… Ráadásul nagyon ritka, hogy nyugodtan le tudjak ülni írni, az a jellemző, hogy a napi tevékenységeim közben gondolkodom az írnivalón, és amit kitaláltam, gyorsan lejegyzem a kéznél tartott papírjaimra (akár egy-két mondatonként), aztán folytatom tovább a főzést, rendrakást, a gyerekekkel a játékot. Az is gyakori, hogy este, amikor elcsendesedik a ház, jobban hallom a gondolataimat, és rászánok egy kis időt, hogy leírjam, amit addig nem tudtam. Volt már olyan is, hogy reggel korán ébredtem, és még felkelés előtt, tiszta fejjel, kipihenten könnyebben ment a fogalmazás.

 

image-1556

 

– Kapsz visszajelzéseket az írásaidról?

Igen, elég sok visszajelzést kapok, a legtöbbet a Kávé és krémesről, és általában szerepel bennük az “alig tudtam letenni” szókapcsolat 😀 . Többen írták, hogy olvasás közben krémest meg cappuccinót kívántak… Sokan kiemelték a regény kellemes humorát és azt, hogy mennyire mai és átérezhető Annamari története.

– Mik a terveid? Van készülő új könyved?  Várható a Kávé és krémes folytatása?

A Kávé és krémes folytatásán, a Tiramisun dolgozom (tudom, hogy vannak, akik már várják), tulajdonképpen a könyv fele meg is van, de két újabb ötlet miatt félre kellett tennem… A télen ugyanis, amikor elolvastam Nádasi Krisz Az én Diótörőm című kisregényét (itt írtam róla), kedvet kaptam ahhoz, hogy én is írjak egy karácsonyi romantikus történetet, Édes meglepetés címmel. Ez jókora meglepetés volt nekem is. 🙂 Pár hétig csak ezen dolgoztam, a szöveg nagy része elkészült, a megjelenésről azonban nem tudok még nyilatkozni.

image-1557
Most pedig az jutott eszembe, hogy megírom a Gwendolyn történetét egy másik szereplő szemszögéből, és már ez a könyv is szépen halad (az ötletért egyik nagynénémnek tartozom köszönettel, akivel pár hete találkoztam, éppen a Gwendolyn olvasásának közepén tartott, és nagyon tetszett neki. Azt mondta: “Ilyet írj még, sokat!” Én pedig szót fogadtam. 🙂 ) Ha nem jön közbe semmi, azért a Tiramisu is napvilágot láthat jövőre.

 

Nagy örömömre szolgált, hogy Tomcsik Nóra, A változások kora című regény szerzője is ( a fenti kép jobb oldalán, fehér blúzban) megtisztelt részvételével, és neki is dedikálhattam egy példányt. 🙂 (Nórával készített interjúmat itt olvashattad.) Nóra, nézői szemszögből, szintén beszámolt blogján a rendezvényről, olvasd el: https://jesuisvoyager.blogspot.hu/2017/06/romantika-levendulamez-es-bodzaszorp.html

 

image-1558
Pár nappal korábban a 88. Ünnepi Könyvhét fehérvári rendezvényén dedikáltam – itt találkoztam T.C. Langgal, akivel korábban itt olvashattál interjút. 🙂

 

Szeretnéd megrendelni a könyveimet?

Kattints ide és máris postázom Neked dedikálva (boltokban nem kaphatók).

Olvass bele a Gwendolyn – Manor House titka című kisregénybe – és ha tetszett, neved és emailcímed megadása után a könyv felét el is olvashatod ingyen (katt ide!) 🙂

Tarts velem a Facebookon és a moly.hu-n is:

https://www.facebook.com/VelenceiRita

https://moly.hu/konyvek/velencei-rita

 

A boldog pillanatok inspirálnak – interjú Vivien Bodréval

image-1500
A mindössze huszonegy éves szegedi írónő első könyvének főhőse egy teljesen hétköznapi lány, aki a díjugratás világában próbálja megállni a helyét, miközben a sors egy tengerkék szemű, sármos versenytárs közelébe sodorja…

A szerzővel, Vivien Bodréval készítettem interjút 🙂

– Mesélj egy kicsit a könyvedről!

– A The Real Love című könyvem egy fiataloknak szóló romantikus regény egy csipetnyi humorral megfűszerezve. A főszereplő nehéz megpróbáltatásokon megy keresztül, de a legfontosabb, hogy mindig önmaga marad. És végül rátalál arra, amire vágyik.

– A lovas témához van személyes kötődésed?

– Igen, van személyes kötődésem. Nagyon szeretem a lovakat és szeretem magát a lovas sportot is. Az egész kb. 8-9 éve kezdődhetett, amikor a nagyszüleim beírattak egy nyári lovas táborba. Azóta is a lovaglás szerelmese vagyok.

– Mióta írsz? Gyerekkorodban vonzott az írói hivatás? Mivel foglalkozol civilben?

Körülbelül 2 éve írok. Gyermekkoromban is több alkalommal megpróbálkoztam az írással, de mindig arra kellett rájönnöm, hogy még nem állok készen megírni egy olyan regényt, amely megfelelő lesz az olvasóim számára. De visszatértem újból az íráshoz és sikeresen befejeztem az első könyvemet. Ezzel pedig valóra vált az álmom.
Civilben az egészségügyben dolgozom asszisztensként.

– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?

– Igen emlékszem. Egy tavaszi délutánon iskolából hazafelé menet jött a gondolat, hogy milyen jó lenne most lovagolni a szabadban. Így elhatároztam, hogy belefogok egy ilyen témájú regény megírásába. Hát, így kezdődött a The Real Love.

image-1501
– Kik a példaképeid?

A példaképeim természetesen a szüleim. Viszont az írói példaképem Samantha Young. Egyszerűen imádom a könyveit. Én is próbálok arra törekedni, hogy olyan írónővé válhassak, mint ő.

– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz? Hogyan választod ki a témáid?

– Konkrét írói zugom nincs, na jó, talán a kanapé. De amikor megszáll az ihlet, akkor a ház bármely pontja megfelel számomra, csak legyen ott a laptopom, vagy egy papír tollal, ahol tudok írni.

Témáimat főként a számomra kedves foglalkozásokból, szabadidős tevékenységekből merítem. De sokat segít egy-egy boldog pillanat, egy szép emlék, vagy egy jókedvűen eltöltött délután a szeretteimmel. Ezek mind inspirálnak engem.

– Dolgozol most új könyvön?

– Igen jelenleg is dolgozom egy új könyvön. A mostanitól eltérően más műfajt választottam. Méghozzá azért, mert szeretném magam kipróbálni egy más témájú regény megírásában, illetve szeretném kibővíteni az olvasóim körét. Egyelőre nem árulok el többet róla, de az a célom, hogy még ebben az évben az olvasók kezébe kerülhessen.

– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?

– Nem is tudom, talán könnyebb úgy ráhangolódnom, ha szól a kedvenc zeném, vagy esetleg a TV.

– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?

– A kívánságom nem más, mint legyen mindig elég ihletem és kellő témám az íráshoz, hogy ezek által még jobb írónővé válhassak.

 

Vivien honlapját, a könyv megrendelési lehetőségét ide kattintva találod:

https://vivienbodre.wixsite.com/vivienbodre

Így született meg a Gwendolyn – Manor House titka

image-1467

E-könyv borítója

Gwendolyn – Manor House titka… Izgalmas romantikus kisregény a 19. századi Angliából

A kisregény ötlete jó tíz évvel ezelőtt kísértett meg, egy komor tengerparti ház képe bukkant fel a gondolataimban, és egy vészterhes, érzelmekkel teli, romantikus történet társult ehhez a képhez. Biztos voltam benne, hogy Angliában, a 19. században játszódó események illenek ehhez a fantáziaképhez – már csak azért is, mert az angol irodalom korabeli gyöngyszemei (Austen, George Eliot, a Brontë nővérek regényei) régi kedvenceim…

A sztori hamarosan körvonalazódott bennem, a naplóformát választottam hozzá. Néhány hónap leforgása alatt írtam meg az első változatot, még 2004-2005-ben. A főhős dallamos neve szinte adta magát, nem kellett sokáig keresgélnem. Mint később a könyv lektorától (Nádasi Krisz) megtudtam, a név eredeti formája Gwendolen, ő egy mondabeli alak, egy brit királynő volt, aki csatában győzte le a saját férjét – hogy ennek van-e a történetünk szempontjából jelentősége, azt nem árulom el :).

image-1468
A kisregényt a 2017-es év elején vettem elő újra, és némiképpen átdolgoztam, ennek köszönhetően pörgősebb, izgalmasabb és nem utolsósorban sokkal hosszabb lett (köszönettel tartozom Nádasi Krisznek a javaslataiért és a szöveg gondozásáért!) Nagyon szerettem írni, és megvallom, a szívemhez nőtt a történet és annak (szinte) valamennyi fontosabb szereplője: a 17 éves naiv, tapasztalatlan, de szeretetreméltó és önfeláldozó Gwendolyn; unokabátyja, az odaadóan gondoskodó Edward; a jobb sorsra érdemes Camelia; Rosalyn, a hűséges cseléd; s a szerelméért bármire képes Tom.

A történet Dél-Angliában, Salisburyben és egy képzeletbeli kis faluban játszódik; 1870-ben, Viktória királynő uralkodása alatt kezdődik, alig 2 évet fog át, és maga a királynő is (habár nem jelenik meg személyesen) sorsdöntő szerepet kapott!

A történet bővelkedik érzelmekben, szerelemben, fordulatokban és rejtélyekben, és annyit elárulhatok, hogy az események egy ponton drámai fordulatot vesznek. Hogy a befejezés happy end lesz-e? Ez egyelőre titok 🙂

 

Olvass bele a történetbe:

 

Szeretnéd ingyen elolvasni a kisregény első felét?
Add meg az emailcímed és a keresztneved,
és máris küldöm a linket:
http://www.velenceirita.hu/ertesito/

 

Megrendelni ezen az oldalon tudod
e-könyv vagy nyomtatott változatban:

 

 

Nem hagy nyugton, míg le nem írom… Interjú Baráth Viktóriával

image-1489
Baráth Viktória Első tánc című regénye azoknak szól, akik szeretnek egy könyvön sírni és nevetni – néha egyszerre mindkettőt 🙂 Emberi problémák és tanulságok, romantika, humor, izgalom – minden adott, hogy a kedvenc könyvünk legyen 🙂

– Mesélj egy kicsit a regényről!

– Az Első tánc elsősorban fiataloknak szóló romantikus regény, ami azt taglalja, hogy a minket körülvevő emberek milyen hatással lehetnek ránk és a tetteinkre. A szereplői nem kimondottan tökéletesek, sőt, hibát hibára halmoznak, de pont ettől lesz az egész történet reális. Mi magunk is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor képtelenek vagyunk dönteni, vagy esetleg nem a helyes utat választjuk, de a lényeg az, hogy a végén elérjük a saját céljainkat és álmainkat.

– Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy egyszer könyveket fogsz írni? Mivel foglalkozol civilben?

– Sosem gondoltam volna, hogy író leszek. Az iskolában még olvasni se nagyon szerettem, de a fantáziám mindig is élénk volt.
Egy hotelben dolgozom jelenleg délelőttönként, ami tökéletes számomra, mert így mellette bőven jut időm az írásra és a kiadás ügyeinek intézésére.

– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?

– Az írás nem úgy lépett be az életembe, hogy leültem, és arra gondoltam, hogy na, most én írni fogok. Talán a harmadik regényem körül esett le, hogy valójában mit is csinálok. Mindig is úgy gondoltam, hogy az írás az egy külön szakma, csak azt hívhatjuk írónak, aki ezt tanulta, hosszasan tanulmányozta ezt a hivatást, és profi módon űzi, de manapság az író-lét egy kicsit lazább fogalommá vált.

Példaképeim igazából nincsenek, a magam elé kitűzött célokat követem, és mindig saját magamat akarom egy kicsit túlszárnyalni.

image-1490
– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz? Hogyan választod ki a témáid?

– Nincs, általában a kanapén ülve írok, vagy a kertben, ha éppen jó az idő. A lényeg az, hogy csend és nyugalom legyen körülöttem.
A témák találnak meg engem. Nem én szoktam kiválasztani vagy eldönteni, hogy miről fogok írni, egyszerűen csak beugranak képek, jelenetek, és addig nem hagynak nyugton, amíg le nem írom őket.

– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?

– Csak akkor írok, amikor kedvem és ihletem van. Nem szoktam kényszeríteni magam, mert tudom, hogy akkor az eredmény sem a legjobb, amit nyújthatok. Inkább abbahagyom, amikor úgy érzem, hogy nem megy, és várok, pihenek kicsit. Viszont sokszor elég egy kirándulás, egy film megnézése, vagy egy dallam meghallgatása ahhoz, hogy a cselekmény újból életre keljen a fejemben.

– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?

– Végtelen ihlet! Mint ahogy azt az előbb említettem, csak akkor írok, ha tényleg van hozzá „anyag” a fejemben, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak, azonban ennek sajnos az a hátránya, hogy amikor éppen üres a fejem, akkor nehezebb írni…

Tudj meg többet Vikiről és a legújabb írásairól:

www.facebook.com/barathviktoria89
www.instagram.com/barath.viktoria/

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu