Havi írások: október 2018

Kalandokba bújtatott fejlődéstörténet – interjú Tomcsik Nórával

Tomcsik Nórával már készítettem korábban is interjút. A fiatal írónő nemrégiben már a 3. kötettel jelentkezett A változások kora regényfolyam olvasói számára, és ahogy az első két könyv, úgy ez az újabb regény, Az új idők hősei is letehetetlen olvasmányélményt ígér!

– Hogyan jellemeznéd a stílust, amelyben a regényeidet írod?

– A stílusomat még sosem próbáltam meghatározni. Szeretem a realista regényeket, és igyekszem én is ezt a vonalat követni.
Sokan mondják, hogy olvasás közben filmszerűen peregnek le előttük az események. Valószínűleg ez onnan maradt, hogy eredetileg a filmes világban képzeltem el magam, és az írás terén is a forgatókönyvhöz való ismereteket sajátítottam el elsősorban. Most már tudatosan játszom ezzel. Nagy hangsúly van a dramaturgián, azon, hogy mikor és hol vágok el egy-egy fejezetet, szeretek játszani a szöveg ritmusával, mint amikor a vágó összerak egy jelenetet.
Szerintem a stílusom még messze nem kiforrott, de ez a filmszerű elbeszélésmód nagyon közel áll hozzám.

image-1914

– Kiknek ajánlod A változások kora regényfolyamot?

– A változások kora alapvetően öt fiatal felnőtté válásáról szól, a történelmi idő csak a színtér, sok küzdelem, belső harc szimbolikus, amivel a korunkbeli fiatalok is szembenéznek. Henryék naiv, öntelt vagy épp álmodozó kamaszokból válnak komoly felnőttekké. Közben megismerik saját démonaikat, gyengeségeiket, és a legnagyobb csatáikat önmagukkal vívják meg. Ha valaki vevő az efféle fejlődéstörténetekre, vagy a kalandregényekre, azoknak szeretettel ajánlom a könyveket.

– Mi vonzhat téged ehhez a korszakhoz, az 1. világháború körüli évekhez?

– Nem volt különösebb oka. Valahogy akkoriban, amikor nekikezdtem a történetnek, nagyon megindított a téma. Félek a háborúktól, ki akartam írni ezeket a félelmeket, értelmet találni a történteknek, tisztelegni a hősök előtt.
Szerintem a háború örök téma, mert mindkét világégés hatásai a mai napig meghatározzák a világot közvetve vagy közvetlenül. Ez olyasmi, amire emlékezni kell, tanulni belőle, legalább azt, hogy értékeljük jobban, hogy minden gond ellenére úgy élhetünk, hogy nem kell rettegnünk, harcolnunk vagy menekülnünk.

– Te személy szerint mennyire vagy benne a szereplőid karakterében?

– Nagyon. Tudatosan persze nem, vagyis csak egyetlen esetben játszottam ezzel, és csak később, amikor már a sorozat második, harmadik kötetét írtam, döbbentem rá, hogy mennyire benne vagyok a karakterekben. Henry nagyon hasonlít rám. A harmadik kötetben átélt belső csatái javarészt az én belső félelmeimből és küzdelmeimből születtek. Épp ezért ez a kötet különösen fontos, mert rengeteget adtam bele magamból. Persze a többiek is sok mindent örököltek tőlem. A világnézetemet például egyértelműen George testesíti meg, de az új, készülő regényemben főszereplő Borisz sem véletlenül készül írónak. Az ember szerintem elsősorban tudatosan vagy tudat alatt önmagából merít, aztán a közvetlen környezetéből.

– Mi ösztönzött arra, hogy fiatal nőként világháborús jeleneteket vess papírra, amikor írhatnál, mondjuk, romantikus könyveket is? Ez is menne neked, amint példa erre A baronet lánya című kisregényed.

image-1915
Mindig is a nehezebb témák érdekeltek. Ez meglátszik a könyves és filmes ízlésemen is. A könnyedebb történetek csak ideig-óráig kötnek le. Nagyon foglalkoztat az emberi lélek, és A változások kora írása közben rájöttem, mennyire izgalmas és tanulságos a történelmi események árnyékában élő emberek lelkének tanulmányozása. Rengeteget tanulok a kutatómunkák során, ha másért nem, hát emiatt megéri kitalálni ezeket a sztorikat. Azt gondolom, hogy sok mindent elnagyoltan, egy szemszögből látunk, emiatt előítéletesek vagyunk. A már megírt, és tervben lévő regényeim szereplői mindig a kor átlagemberei, akiknek a szemén keresztül láthatjuk az adott eseményeket.
Szerintem szükség van a történelmi regényekre, és a magyarok között jelenleg kevés író van, aki ezzel a zsánerrel foglalkozik, márpedig bőven akad izgalmas téma, és nem utolsósorban rengeteg tanulság.
A háborús, kegyetlen jelenetek írása pedig sajnos elkerülhetetlen ebben a műfajban. Eleinte nem is ment, nagyon féltem tőle. Viszont rá kellett jöjjek, hogy a finomkodás nem tesz jót, ha a realizmus határain belül akarok maradni, és el akarom érni a kívánt hatást. Persze figyelni kell, hogy ez ne legyen öncélú, a lelki dolgokra igyekszem a legnagyobb hangsúlyt fektetni, de ha valami véres és kegyetlen a valóságban, az a könyvben is legyen az.

– Nagy gondot fordítasz a hangulat megteremtésére. Hogyan készülsz fel írás előtt?

– Sokat hallgatok zenét, ami megadja a kellő hangulatot, filmeket nézek, hasonló témájú könyveket olvasok. Ha ez megvan, akkor a jeleneteket magamban nagyon sokszor lejátszom, mintha egy film lenne, és csak akkor írom le, amikor szinte teljesen olyan, amilyennek szerintem lennie kell. A hangulat megteremtése az egyik legfontosabb, ha nem sikerül megríkatni, megnevettetni, elborzasztani az olvasót, ha nem érez együtt a szereplőkkel, akkor valami nagyon nem sikerült.

– Mestere vagy a történetfűzésnek, hőseidet izgalmas bonyodalmakba kevered. Sokat töprengsz ezeken a kalandokon, vagy könnyedén jönnek?

– Van, ami egyik pillanatról a másikra jön, de akad, amit hetekig, hónapokig kell tervezni. A legújabb kötetet volt, hogy hónapokra félreraktam, mert nem állt össze, nem tetszett, és ilyenkor nálam az a bevált, ha egy időre szüneteltetem az írást. A dramaturgia az a dolog, amit teljesen tudatosan építek, ez az egyik legizgalmasabb az írásban. Olyan, mint megkomponálni egy zeneművet. Mindennek megvan a maga helye és ideje, az információkat megfelelően kell adagolni, semmi sem lehet céltalan. Minden, amit leírok, okkal van ott, és ha másképp nem, majd egy másik kötetben értelmet nyer. Szokásom, hogy imádok előre utalgatni, ami talán nem is mindig feltűnő az olvasóknak, de én elvezem az ezzel való játékot. Persze, amikor elkezdem az írást, nem mérek ki mindent kismérlegen, sokszor hagyom, hogy vigyen az ihlet, de azért szükség van a tudatosságra.

– Vannak kedvenc szerzőid, példaképeid?

– Tolkien számomra az etalon, az örök példakép. De nagyon szeretem Dickenst, és újabban Orwell is nagy hatást tett rám. Kosztolányi és Karinthy szintén a szívem csücskei, ha úgy 80-90 évvel ezelőtt élnék, folyton a kávéházakban kuksolnék, hogy egy szót válthassak velük.
A kortársak közül V. E. Schwab könyveit szeretem nagyon. Remekül fűzi a szálakat, csodálatos karakterei vannak. Nagyon inspiráló.

– Mi készül most? Mik a további terveid?

– Most egy második világháború alatt játszódó regényt írok. Két fiú, az orosz származású Borisz és a hitlerista apja ellen lázadó Franz barátsága kerül a középpontba, és a helyszín a náci Németország. Amikor kitaláltam ezt a történetet, nem gondoltam bele, mennyire meg fog néha viselni. Sokkal komolyabb, keményebb téma lett, mint az elején képzeltem. Ettől függetlenül azonban ez egy nagyon fiatalos könyv lesz terveim szerint. E/1-ben íródik, és az egész elbeszélésmód sokkal közvetlenebb lesz, mint A változások koráé.
Ezek után szeretnék nekilátni a sorozat negyedik kötetének, vannak tervben kiegészítő kötetek, egy regény az Amerikai Polgárháború idejéből, a Francia Forradalomból, de alakul a fejemben egy kicsit mai, kicsit könnyedebb történet is. Az, hogy mi valósul meg előbb, még sok mindentől függ, egyelőre sokat kell kutatni, inspirálódni, de egyelőre Boriszéké a főszerep.

Nóri könyveit megtalálod a Facebookon!

Mézet a szívnek – Gárdonyi Géza titkai

Nem igazán közismert tény, hogy Gárdonyi Géza kitalált magának egy titkosírást, amelynek hieroglif-szerű jegyeivel vaskos köteteket írt tele jegyzetekkel, vázlatokkal, feljegyzésekkel.
Évtizedekig megfejtetlen maradt, de 1974 óta a Szépirodalmi Kiadó jóvoltából bárki beleolvashat az Egri csillagok szerzőjének műhelytitkaiba a Titkosnapló című kötet lapjain.

Néhány megszívlelendő gondolatot kijegyezgettem magamnak az írással kapcsolatos megállapításai közül. A könyv lapjait forgatva úgy találtam: Gárdonyi igen fontosnak tartotta, hogy egy történet szívhez szóló legyen, és jó érzéseket hagyjon az olvasóban…

Íme egy pár kiragadott jó tanács a ma íróinak 🙂

image-1903
Minden olyan téma elvetendő, ami nem a szívnek szól.

– (Dickens) karakterfaragás tekintetében legtanulságosabb valamennyi író között.

– Elbeszélőinknek szinte közös hibája, hogy többet mondanak az érdeklődésnek, mint amennyit kérdez. A Biblia meg az ellenkező szélsőséggel hibáz. De a két hiba közül az utóbbi a kisebb.

– Bár rég fel van írva nálam, hogy a karakter túlzandó, teljes súlyában csak ma, Dickens életrajzát olvasva értettem meg. A mai nap forduló a pályámon. Lehetetlen, hogy rossz dolgokat írjak többé.

– A jellemzésnek éppoly burkoltnak kell lennie, mint más egyéb műfogásnak. Nem szabad keresettnek, csináltnak látszania.

– A testi jellemzésben, ha rövid, olyan egy-jegyet kell írnom, amely lelki is. Tehát az ilyen jellemzések: sánta, félszemű, szeplős, barna, sovány stb., nem jók. Hanem: töprengő homlokú; hangja, mint a szúnyogdöngés, s más efféle.

– Örök művek csak azok az irodalomban, amelyek minden korú, minden műveltségi fokú emberben azonos rezgést keltenek. Tehát a nagy mélységű művek, az örök emberi érzések azon művei, amelyek a végtelenséggel érintkeznek.

– Tárd fel a köznapi élet szépségeit! Minden szép, amit szeretettel néz bárkinek a szeme.

Az író hatalma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fantáziáját működteti.

– Semmit ki ne mondj, amit az olvasó maga kitalálhat.

– A gondolat, ahogy megszületik, meztelen. De leírom úgy. S utána más szavakba öltöztetem. Megkapom egyben a háttéri rezgést, a nagy perspektívát is, amelyben egy-egy szó reflektorként vet sugarakat maga körül. Így nyer a mű eleven életet.

– A gyarló kontárt éppen a külsőségek kereséséből ismerem meg. Nála a hősnő, a napalkonyat, az erdő, a tenger, a hold mindig gyönyörű. Az érzésed legyen gyönyörű – ha rút nőről, alkonyatról, erdőről olvasol is.

Műved csak annyira érték, amennyi benne az új, az értékes új, amit még előtted senki meg nem mondott, mert nem tudott. Új karakter, új érzés, új látás stb. És még azon túl is: műved annyit ér, amennyi szeretet van benne valaki vagy valami iránt.

A regény is tanítómester. Aki ezt nem tudja, csak henyéknek szórakoztató szolgája! (De nem ismeretközlő mester, hanem szív- és karakternevelő.)

– Amit nem szívbe mártott tollal írtam, az az ocsúja a termésemnek.

Mélység és kedvesség: ez a kettő a fő.

– Ami kedves, igen becses. Ritka író, aki ilyet tud alkotni.

– Egy sornak sem szabad ordinárénak lenni. A hosszú levél fecsegés. Szép levélnél többet ér egy szebb rövid. Örömet írj! Mézet a szívnek, csemegét a hiúságnak!

– A regénynek első fogalmazása, vagyis első megírása olyanféle munka legyen, mint ha be volnál zárva, amíg meg nem írod.

– A való élet történeteiben is vannak hézagok, elnagyolások, szakadások s mindig csak egy jelenet a történet. Mentül kevesebb billentyűnyomással orgonálj az olvasó szívén!

– A főjelenet mindig érzelmi, nagy ellentézis. Itt csapnak legmagasabbra a kontra-hullámok. Itt támad kétség a már bizonyos vég iránt.

– Mindig gyanakodva nézz az írásodban a szépre, hacsak nem az írott figura mond szépnek valamit. De te ne mondj szépnek semmit – se embert, se tájat. Ahol ez a jelző fordul elő: szép, törölj!

– Szeretett figurádról is mondj valami rosszat, valami kis hibát a lelki karakterében. És hitvány vagy éppen gonosz emberről is mondj valami jót. Ha egyebet nem, azt, hogy kit szeret vagy ki szereti.

– Amelyik műben nincs mosolygás, olyan, mint a sótlan leves.

– Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.

 – Aki engem kedvetlenít, egy nagy jótól foszt meg: a kedvemtől. S fordítva: aki jókedvet ad, jótevőm.

– Élő emberrel való megismerkedés soha nem szerezhet olyan örömet, mint ha elbeszélésben ismerkedünk meg olyan valakivel, akivel érzésben azonosulunk, és így örök ismerősünkké válik, kinek élete okulás nekünk. Lelke rokon, terhünkre nem válik stb.

Az olvasmány csak az a fejüknek, ami az étel a szánknak. Hogyan csinálódott? Mellékes kérdés, ha kellemes ízű.

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu