Írásról és olvasásról…
“A regény valójában az író álma. Többnyire a valóságból indul ki, az író azonban nem irányít, hanem képzeletének kényszerítő parancsát követi.” (Alex Miller)
“Varázslatos dolog, hogy valakit az alapján meg lehet ismerni, amit olvasott.” (Fredrik Backman)
“Ha van egy kerted és egy könyvtárad, akkor mindened megvan, amire csak szükséged lehet.” (Marcus Tullius Cicero)
“Az olvasással kiszakadhatunk a valóságból, pihenhetünk, mély érzelmeket élhetünk át, ugyanakkor elmerülhetünk a nyelv szépségeiben is.” (Carla Schiappa-Burdet)
“Nem azért írok, mert mondanivalóm van. Azért írok, mert ha nem írok, akkor még rosszabb minden.” (Lily King)
“Van egy örök támpont, ami nélkül elveszti értelmét minden művészet: az ihlet, a logos. Enélkül minden kísérlet a szavakkal nem egyéb, mint számítógépes játék, üres és könnyen megunható jelrendszer: bővíthető, változtatható, felcserélhető és hamis. A giccsel rokon.” (Balázs F. Attila)
“A regény arra való, hogy felmérje, megmutassa és költőivé emelje az emberi sorsot.” (Duba Gyula)
“Az írás, a mű sosem azonosulás és mindig gazdagítás. Többlet egyéni hanggal, sajátos színnel, új formanyelvvel, egyéni életérzéssel!” (Duba Gyula)
“A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeled, amire vágysz, akarod, amit elképzelsz, és végül megteremted, amit akarsz.” (George Bernard Shaw)
“Már maga a tény is segíthet megszabadulni a terhektől, hogy papírra vetettük a fájdalmas emlékeket. A levelet írhatjuk önmagunknak, vagy annak, aki megbántott. Még csak arra sincs szükség, hogy eljuttassuk az írást a címzetthez, eltehetjük a fiók mélyére, de akár el is égethetjük. Az írás egész egyszerűen segít megszabadulni a tehertől, ami a szívünket nyomja.” (Carla Schiappa-Burdet)
“Egy percig se hittük, hogy az irodalom mentené meg a világot, de azt annál inkább, hogy az irodalomnak köszönhetjük, hogy nem futunk ki a világból.” (Mohamed Mbougar Sarr)
“Az a fontos, hogy találjunk legalább egy sort vagy versszakot, amely énekelni kezd bennünk. Néha egyetlen szó is elég, hogy ablakot nyisson a világ egy új szeletére, hogy megváltoztassa látásmódunkat, hogy új utakat keressünk önmagunkban.” (Csíkszentmihályi Mihály)
A költészetről…
“A festő és a költő egyaránt újraírja a valóságot. Kitágítja. És idő kell ahhoz, hogy ebbe beletanuljon. Egy egész élet. A valóság újraírása a művész saját igazságához vezető út.” (Alex Miller)
“Te is könyv vagy:
A fedeled miatt tetszettél meg,
és örültem, hogy nem adod olcsón magad.
Izgalom volt sorban állni érted,
és attól, hogy velem voltál, még nem tudtalak.
Lapról lapra jutottam hozzád közelebb.”
(Sohonyai Attila)
“Az éretlen költők utánoznak, az érettek lopnak; a rossz költők elrontják, amit elvesznek, a jók pedig jobbat, de legalábbis különbözőt alkotnak belőle. A jó költők egységes egésszé fűzik össze, amit elloptak, így az eredmény egészen más lesz, alapjaiban különböző érzetet kelt, mint a forrás, amelyből meríttetett.” (Thomas Stearns Eliot)
“A költészet mágia, olyan tengerszem, melynek mélyét semmilyen eszközzel nem lehet feltárni. Valóságon kívüli világ, amely mégis része a valóságnak. Az emberiség egyik esélye.” (Balázs F. Attila)
A műfordításról…
“A fordítás az idők kezdete óta a béke előremozdítója. A fordítás teszi lehetővé a kommunikációt, ami cserébe mindenféle diplomáciai, kereskedelmi együttműködést eredményez idegenek között, és ez vagyont és haladást hoz mindenki számára.” (R. F. Kuang)
“Műfordítás nélkül nem lenne világirodalom.” (Hetényi Zsuzsa)
“Nem csak a szöveget, de az írót, meg a mögötte levő életet is bele kell dolgoznunk-gyúrnunk a fordításba.” (Réz Ádám)
“Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a műtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a műfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.” (Mihályi Zsuzsa)
