image-2825

– A negyedik gombóc legyen mangó. Az biztos finom… Ó, nem, nem, bocsánat! Inkább mégis mogyorót szeretnék. Köszi.

A lány udvariasan rámosolygott fehér sapkája sildje alól a tetovált felsőtestű vevőre, leöblítette a fagylaltoskanalat, aztán kikanyarított egy gombócot a mogyorós tégelyből, és a tölcsér tetejére biggyesztette.

– Beleszúrok egy rolettit, jó? A cég ajándéka.
– Ó, köszi! – vigyorgott a férfi, a lány kezébe számolta a pénzt, aztán távozott a fagyizótól.

A lány lerántotta magáról a sapkát. Már nem nagyon várhatók vevők, késő van, az idő pedig túl hűvös. Utálta ezt a szoros fejfedőt, ami mindig lenyomta a haját. Ami azt illeti, ezt a fagyizót is utálta, minden este láb- és derékfájással tért haza, a szomszédos halsütőnél üvöltő zenétől pedig már fél óra elteltével hasogatott a feje. De a legjobban Karolából, a főnökéből volt elege. Hiába mondta neki az elmúlt hónap alatt háromszor is, hogy adjon a marketingre – négy gombóc mellé cukorszórást vagy ostyát ajándékba, mondjuk – Karola elutasította valamennyi ötletét. Az életben semmit sem adnak ingyen, jelentette ki szárazon, összeszorítva kopott rúzsos száját.
A lány fogta az ablaktisztítót és a rongyot, kilépett a faházikóból, és gondosan letörölgette a málnás ragacsfoltot, amit a tetovált férfi hisztis gyereke nyomott rá az üvegre. Leporolta a falra rögzített hirdetőtáblát is, aztán visszasétált a helyére. A hűtőpultnak támaszkodott, és a tópartot bámulta. Talán két tucatnyian hevertek vagy fürdőztek a lemenő nap egyre gyengülő sugaraiban, a hűvös szélben, ami elfújta a strandlabdákat és felhajtotta a pokrócok sarkát. A szomszédos nagy strandon biztos most is van sorban állás a fagyiért, gondolta. Egy kuponos akcióval viszont fel lehetne pörgetni a forgalmat ezeken a hűvös napokon is.
Megzörgette az élénkpiros szalagon lógó szélcsengőt, amit ő biggyesztett fel a pult fölé, hogy szerencsét hozzon.

– Itt a finom fagylalt! Hűsítő nyalánkság, tizenhat féle ízben! – rikkantotta el magát.
A fakó gyepen heverő emberek még csak meg sem moccantak.
A kávésbögréje után nyúlt, és belemért egy gombócnyi pisztáciát. Ezt szerette a legjobban, kiskanállal szokta elmajszolgatni.

A kis fabódé mellé begurult egy markáns motorhangú autó. A lány oldalra pillantott: a fehér BMW-ből egy felékszerezett, neonrózsaszínbe öltözött, teltkarcsú nő szállt ki. Arany karkötői mellé, a karjára kanyarította Gucci retiküljét, és a csomagtartóhoz tipegett.
Talán ma jobb kedve van, vélekedett a lány, esetleg meghallgatja a javaslatomat. A pult alá rejtette a bögrét, és a fejébe nyomta az utált sapkát.

(A folytatást itt találod…)

Egy gombóc pisztácia /1. (novella)

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom