Az a jó, ha kétszer annyi ideig gondolkozunk, mint amennyi ideig olvastunk, mert az olvasás célja nemcsak az, hogy új eszméket szerezzünk, hanem hogy gondolkodó képességünket is fejlesszük. (Annie Besant)
Az író az irodalmi mű alkotása, tehát a vajúdás folyamata során még nem tudja, mit fog felfedezni. (Alain Robbe-Grillet)
Nincs olyan hű barát, mint egy könyv. (Ernest Hemingway)
A vers szikár és intenzív, a próza kövér és ravasz. (Horváth Viktor)
Az ember semmit nem szop az ujjából. A valóságból merít, szüksége van rá, mert az a legnagyobb szerző. (Oravecz Imre)
Az biztos, hogy a gyerekkori olvasmányok meghatározóak, hogy egy erős benyomás aztán el tudja dönteni, hogy valaki olvasóvá lesz-e. Ha beszippantja egy könyv, és megérzi, micsoda boldogság egy történet örvényének legmélyébe kerülni, akkor később is keresni fogja ezt az érzést. A vers pedig, szerintem, olyasfajta örömet tud ébreszteni, otthonosságot és vágyakozást valami idegenség iránt, mint egy titokzatos, állandóan kísértő dallam, ami vissza-visszatér az emlékezetünkbe. (Tóth Krisztina)
Az emberi szó a legtartósabb anyag. Ha egy költő az ő legfutólagosabb érzését neki kellőképpen megfelelő szavakban testesítette meg, akkor az évezredeken át él ezekben, s minden fogékony olvasóban új életre kél. (Arthur Schopenhauer)
Miért ritkaság, hogy az irodalomban üstökösszerűen feltűnt kezdő író második regénye vagy a zenei életbe frissen berobbant együttes második albuma éppoly jó legyen, mint az első? Nem azért – vagy legalábbis nem csak azért -, mert a legtöbb művésznek csak egy mondandója van. Hanem mert a szerzői siker a tehetség és a szerencse ötvözete, mint minden egyéb az életben. (Jordan Ellenberg)
Aki írókkal barátkozik, regényalapanyag lesz. (Mo Yan)
Minden jó műnek elégedetlenség az apja, szorgalom az anyja. (Kassák Lajos)
Az emberi elme összes ördögei és angyalai a könyvekben lakoznak. (John Cowper Powys)
Egy jó történet nem működhet jogi okirat módjára, amelynek célja, hogy meggyőzze és az észszerűtlenség szakadéka fölött függő keskeny pallón vezesse az olvasót. Sokkal inkább olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott tengerparti fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik. (Ken Liu)
A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza)
Minden (…) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (Carlos Ruiz Zafón)
Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön.
(Anatole France)
A különbség regény és valóság között? A regénynek kell, hogy legyen valami értelme. (Tom Clancy)
Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar. (Jerome David Salinger)
Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre. (Astrid Lindgren)
