– Miről szól az Istenek földje című regényed?
Az Istenek földje egy olyan világban játszódik, ahol az istenek létezése nem hit kérdése, hanem maga a történelem: az istenek ott járnak az emberek között, sőt, ők irányítják a világukat. Amikor valaki betölti a tizenkettőt, az egyik isten Kiválasztja őt, és felcsatolja rá az őt szimbolizáló karperecet, amit aztán soha többé nem vehet le magáról. Az emberek tizenkét éves koruktól halálukig az őket választó istent szolgálják, akinek feltétel nélküli engedelmességgel tartoznak. Nyomasztóan hangzik, de az emberek többsége élvezi a rendet és a békét, nem vágynak többre, mint amit az isteneik adnak nekik.A főhősünk, Alex azonban nem képes elfogadni az istene által kijelölt utat, hadakozni kezd a sorsa ellen, és közben egyre többet ért meg a világából, a körülötte zajló eseményekből. És rá kell jönnie, hogy az a világ, amit addig stabilnak, erősnek és megváltoztathatatlannak hitt, valójában már rég összetört, csak ez a felszíni máztól még nem látszik.
– Hogyan találtál kiadót?
Nehezen 😀 Sajnos pont akkor sikerült körbeküldenem a kéziratot, amikor megérkezett hozzánk a COVID-járvány, és mindenkinek vissza kellett vennie a terveiből. Nem tudom, hogy egy évvel korábban máshogy történtek volna-e a dolgok.Már kezdtem elengedni az egészet, amikor értesültem az EZ-Könyv kiadó regénypályázatáról. Gondoltam, ezt még megpróbálom, és ha nekik sem kell, akkor felteszem ezt is a polcra az első regényem mellé. Mondanom sem kell, pokoli hónapok voltak, amíg vártam az eredményt. De megnyertem! Miután olvastam a hírt, el kellett magyaráznom a kisfiamnak, hogy az emberek nemcsak akkor sírnak, amikor szomorúak 🙂
– A hőseid mennyiben hasonlítanak Rád?
Hú, ez egy nehéz kérdés. Az első könyvem még rólam szólt, de ez nagyon gyakori, nehéz elvonatkoztatni a tapasztalásaidtól, az emlékeidtől. Igazából a Hajdinaföldi történetek Marcijához is sokat merítettem a gyerekkori élményeimből (mínusz királyi palota 🙂 ). Alexről már ki merem jelenteni, hogy nem én vagyok (hálistennek).
– Úgy tudom, hogy két gyermeked van – mikor van időd írni?
Ez pedig egy vicces kérdés… A fiam négy-, a lányom kétéves, és elég sok figyelmet és energiát igényelnek. Az igazság az, hogy időm lenne írni, de amikor reggeltől-estig anyuka vagyok, nagyon nehéz alvásidőben hirtelen átkapcsolni. Alapvetően nagyon nehezen írok, a kezdetektől mindig is nehezen írtam. Néha csak úgy jönnek a szavak, a történeteim gyakorlatilag megírják magukat. De ha épp nem jön az ihlet, hiába erőltetem az írást, darabos és élvezhetetlen lesz a végeredmény. És minél többet vagyok itthon, annál messzebb kerülök attól az állapottól, amikor a legjobb szövegeim születnek. Ha írni szeretnék, el kell mennem valahová. Túlságosan ritkán jön össze, de amikor lehet, felkapom a füzetemet (néha a laptopomat), és beülök a kedvenc kávézómba, ahol fantasztikusan jól lehet írni (a Béla a Bartók Béla úton, érdemes benézni). De a nyaralások alkalmával is meg szokott lódulni a tempó. Vagy átverem magam, az első COVID-hullám alatt esténként kivittem egy bögre teát a teraszra a füzetemmel, és igyekeztem úgy tenni, mintha éppen nem lennék otthon. De egy rövid séta is segíthet, néha mire besétálok a munkahelyemre (ez körülbelül 10 perc), már kész is egy párbeszéd, egy jelenet a fejemben, ilyenkor beérve az első dolgom tollat ragadni.
– Vannak hobbijaid?
Hajjaj… Imádok kézműveskedni, füzeteket, naplókat készíteni, szeretek gitározni (hogy tudok-e, az más kérdés), olvasni, kertészkedni, sétálni. Egyetemista koromtól öt évig működtettem egy olvasókört, ahol nagyon jókat tudtunk beszélgetni a legkülönfélébb könyvekről.
– Kik a példaképeid?
Na ez az a kérdés, amire sosem tudtam igazán válaszolni. Vannak akikre őszintén felnézek, vannak kedvenc íróim, de nem tudnék egy embert kiemelni. Igazából azt tudom erre mondani, hogy azokra tudok igazán felnézni, akik tartalmas és sokszínű életet élnek, vagy akik mások megsegítésének szentelik az életüket. És ha ők közben jól is írnak, az már csak a hab a tortán.
– Min dolgozol most? Miről fog szólni a következő könyved?
Javában írom az új regényemet, ami egyelőre nem az Istenek földje folytatása (de majd az is lesz, mert néhányan már megfenyegettek emiatt 🙂 ). Az előzőektől eltérően ez főként Budapesten játszódik a nagyon közeli jövőben (mire megjelenik, valószínűleg már inkább a jelenben). A főhősünk egy harmincas éveiben járó patológus (nem bírtam kihagyni ezt a lehetőséget, de szerencsére a foglalkozásunkon kívül semmiben sem hasonlítunk), aki a családja és a családi öröksége elől menekült a fővárosba. De aztán megjelenik az életében egy férfi, aki a segítségét kéri az utolsó kárpát-medencei sárkány felkutatásához, és főhősnőnknek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy a családi örökségek elől nem is olyan egyszerű elmenekülni.Lesz benne minden: sárkányok, tüzek és persze egy leheletnyi mágia is. Sokat merítettem a magyar hiedelemvilágból, rengeteget tanultam az elmúlt hónapokban.
– Ha kívánhatnál valamit a jótündértől, mi lenne az?
Azt, hogy amikor úgy érzem, hogy tudnék írni, lepauzolhassak minden mást. 🙂 De ha ez nem lehetséges, beérem azzal az aprócska kéréssel is, hogy elég legyen négy óra alvás naponta 🙂 Komolyabbra fordítva a szót, szeretnék olyan életet élni, hogy a gyermekeim felnőve büszkék lehessenek rám. Azt hiszem, ez a legnagyobb ajándék, amit valaki kaphat.
