A könyv (nyomtatott papírkönyv) az UNESCO meghatározása szerint: Olyan, szövegből és ábrából álló, fizikai (papír) információhordozójú, nem periodikus (irodalmi vagy szakmai célú) publikáció, amely 49 vagy több oldalból áll, terjedelmi szempontból a borítót nem számítva. (Wikipédia)
A könyv története nemcsak régi, de olykor igen kalandos is volt, bizonyíték erre az alábbi összeállítás 🙂
– A 16-18. században komoly tudósok sora állította, hogy az első könyvet Ádám írta – mégpedig nem is csak egyet, hanem tizenkettőt: köztük a teremtés történetét, ábécés könyvet, próféciákat, zsoltárokat, valamint az Ádám-család családfáját… Éva sem maradt el sokkal hitvestársa mögött, mert neki is tulajdonítottak egy evangéliumot és egy próféciát. Sajnos maguk az irományok sohasem kerültek elő.
– Már az ókori görögök is szerették a romantikus-kalandos füzetregényeket. A történetek azonos sémára épültek: a gyönyörű szép, ámde szegény (talált gyerek) leány és ifjú szerelmesek, de elszakadnak egymástól, és sok viszontagság után, kalóztámadástól és rabszolgasorstól megmenekülve végül egymásra találnak – a végén az is kiderül, hogy mindketten gazdag család sarjai.
A Tiffany, Romana, Júlia füzetek irodalma tehát nem modern kori találmány.
És megszületett a nyomtatott könyv…
– A barokk időkben igen kedvelték a minél hosszabb címeket, amelyek akár az egész címlapot beborították. A legterjengősebb címmel talán William Prynne Londonban, 1633-ban kiadott műve büszkélkedhet a maga 43 sorával.
– A cirkalmas stílust kedvelő időkben maguk a címek is átestek a szükséges átalakuláson, így születhettek meg például ezek a figyelemfelkeltő művek:
Szellemi hálósapka, vigasztaló mondásokkal összevarrva.
Kapcsok és fűzőlyukak a hívők nadrágjára.
Magassarkú cipő azok számára, akik törpék az erényben.
Beöthy László: Puncs. Gyógyszerül unalomkór, adóssági mellbajok, nemfizethetési főfájások, bukásbani sántikálások s az egyenes lelkek kificamodásai ellen. (Az anekdotás könyvet Komáromban adták ki, 1853.)
– A világ leghosszabb előszavával Weislinger 1726-ban megjelent könyve dicsekedhet: a 618 oldalas műből 470 oldalt foglalt el.
– A kéziratos kódexek idején nem létezett még szerzői jog, s hogy a művet ne másolják vagy hamisítsák, a szerző a könyv előszavában megátkozta a bitorlókat és hamisítókat.
– Sajtóhibák azóta léteznek, mióta nyomtatott könyvek. A kezdeti időkben minden példányon kézzel javították ezeket, később a könyv végén, Errata gyűjtőcím alatt sorolták fel a sajtóhibákat. A könyvtörténet legterjedelmesebb hibajegyzékét Aquinói Szent Tamás Summájának 1578. évi kiadásában találhatjuk meg: 108 oldalra rúg.
– A kézzel írott könyvekben is akadtak leírási hibák, ezek miatt a másoló a könyv végén kérte az olvasó elnézését. 🙂
– A legkülönösebb naplót talán Restif de la Bretonne írta, pontosabban véste kőbe, mégpedig a párizsi Saint Louis sziget hídjának gránitköveibe, amelyek azóta sajnos már nem találhatóak meg eredeti helyükön.
“A könyv gyógyszer, a könyvtár patika”
– Az angol Edward Bulwe The Caxtons című, 1849-ben írt regényében olvasható az a javaslat, hogy a könyveket betegségek szerint kellene osztályozni. Náthára ugyanis legjobbak a könnyű olvasmányok, lelki bajok esetén az életrajzok, komoly lelki csapások esetén szellemi munkával kell megerőltetni magunkat. Pénzügyi gondokra verseket ajánl, hipochondereknek útleírásokat.
A könyv tényleg lehet gyógyszer? Ki tudja, meglehet. Talán ez magyarázza, hogy a könyvek között élő emberek: a könyvtárnokok, könyvkereskedők, kiadók, irodalomtörténészek és tudósok egy 1900-ban megjelent tanulmány szerint magasabb kort érnek meg.
(Forrás: Ráth-Végh István: A könyv komédiája, Nényei Pál: Az irodalom visszavág)
