– Hány könyved jelent már meg?
– Három könyvem jelent meg eddig, kettő verseskötet és egy történelmi dráma. A Nézz fel a Holdra c. verseskötetemben a halál kapja a legtöbb lapot, míg a Törpekirályban inkább társadalomkritika jelenik meg. Az ártatlan bűnös c. dráma a különböző eszmékre hívja fel az olvasó figyelmét, miközben bemutatja Marie Antoinette életét és halálát.
– Honnan jött az ötlet és a bátorság, hogy színdarab írásába fogj? Nem éppen könnyű műfaj…
– Középiskolás koromban kötelező volt a színházlátogatás. A Twist Oliver c. darab megnézése után éreztem, hogy egyszer még én is fogok hasonló őrültséget elkövetni. Igazam lett. Azóta elkészült a második drámám is, éppen kiadás előtt áll. Az akasztott király címet viselő mű szintén történelmi ihletésű, de egészen i.e. 480-ig repül vissza.
– Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy egyszer könyveket fogsz írni?
– Leginkább verseket írtam, de sosem gondoltam úgy rá, mint munkára. Szükségem volt az önkifejezésre, a versekkel éltem túl a tinédzserkort. Nem próbáltam regényt írni sem, talán idén készül el az első hosszabb lélegzetvételű művem.
– Eredetileg vegyészként végeztem. Most kémiát és angolt tanítok spanyol gyerekeknek, időm legnagyobb részében pedig írok. Szerencsém van civilben is azzal foglalkozni, ami a legboldogabbá tesz.
– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?
– Nem mondhatnám. Az első verseim nem maradtak fent, 2007-ből találtam egy cicás jegyzetfüzetet. Már akkor érdekes témákról írtam, mint a lavinák, az állatok, az emberek. Amikor elkezdtem a halálról írni, akkor már biztos voltam benne, hogy ez nem múló szeszély. Azóta is írok. Többször akartam erőszakkal letenni a tollat, de úgy tűnik, hogy hozzám van nőve.
– Kik a példaképeid?
– Kosztolányi Dezső és Fekete István. Persze vannak nagy írók a külvilágban is, de maradjunk a határokon belül.
– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz?
– Van egy kedvenc fotelom, ahova reggelente szoktam bekucorogni, itt születnek a legújabb írásaim. Mindig van a közelében néhány kósza füzet, amit senki sem pakolhat beljebb. Szeretem a csendet, a magányt, úgyhogy leginkább otthon írok, ezen a fotelon.
– Nem én választom őket, hanem a témák választanak engem. Az egyik készülő regényem például elalvás előtt jutott eszembe. Szerencse, hogy azonnal lejegyeztem, mert reggel már nem is emlékeztem rá. Sok lefirkantott ötlet várja, hogy egyszer elővegyem őket, de először a mostani projektjeimet szeretném befejezni. Vár rám az új verseskötetem, egy mesekönyv, egy regény és dráma és még egy regény. Amikor elkészülök velük, akkor jöhetnek a következők.
– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?
– Ha nincs kedvem írni, akkor általában el sem kezdem. Zenével szoktam segíteni az ihletet és jobb agyféltekés gyakorlatokkal. Néha pedig elolvasok néhány Kosztolányi verset és már jönnek is a szavak.
– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?
– Sok kívánság is eszembe jut. De talán azt kérném tőle, hogy nyissa fel az emberek szemét, hogy végre észrevegyék a saját maguk által okozott károkat. Első lépés a változás felé.
Diana blogjában bővebben is olvashatsz a könyveiről:
https://dianatsoto.blogspot.com/
