T. C. Lang (Lang Tünde) nem mindennapi anyuka – három gyermeke mellett egy izgalmas regény megjelenése felett is bábáskodott. Vele készítettem interjút, amelyben írói kulisszatitkai közül is elárul egyet-mást…
– A Lámpás nyomában egy misztikus-szerelmes regény, romantikus kalandregény, célom vele a szórakoztatás. Főszereplője egy hétköznapi lány, Sarah, aki rábukkan egy, a Mennyen kívül rekedt angyalra. Ronaelnek, az angyalnak vissza kell szereznie az Alvilágból az ellopott Lámpást, de ahhoz, hogy lejuthasson, előbb fel kell kutatnia a Földön rejtőzködő Lovasokat – a számára ismeretlen, emberi világban való eligazodáshoz pedig a lány segítségét kéri. A kalandok az Egyesült Államokban kezdődnek, érintenek egy francia villát, a földrengés sújtotta Haitin folytatódnak, ezt követően a napsütötte Miamiba vezetnek, majd a török tengerpartra, és egy ausztráliai család otthonában végződnek. Persze csak a földiek. A cselekmény előrehaladtával Sarah vonzalma egyre inkább elmélyül Ronael iránt, akit viszont nem lehet egykönnyen elbűvölni. A kalandok és az érzelmek ugyanolyan hangsúlyosak, ezek mellett pedig vicces jelenetek, néhol szinte horrorba hajló, borzongató elemek, illetve egy csipet erotika fűszerezi a regényt. Igyekeztem a valóságba szőni a történetet, hogy az olvasó a misztikus szál ellenére is elhiggye, akkor és ott akár úgy is megeshetett. Habár bibliai tanokat használtam alapnak, azoktól teljesen elrugaszkodtam: az én angyalaim nem makulátlanok, Luciferem nem minden gonoszság forrása, az apokalipszis lovasai között nincs éhínség, ellenben van viszály, az általam kreált pokol nem minden szeglete borzasztó, és egy alternatív teremtéstörténetet is alkottam. Azt vallom, hogy egy író kifordíthatja a világot a négy sarkából, arra azonban ügyelnie kell, hogy a változtatások belesimuljanak a történetbe.
Ide kattintva beleolvashatsz a regénybe!
– Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy egyszer könyveket fogsz írni?
– Gyerekként űrhajós szerettem volna lenni, aztán búvár, majd rendőr, kicsit nagyobbacskaként tolmács vagy pszichológus, végül továbbtanuláskor az idegenforgalom mellett döntöttem. Ezek elég távol állnak az írástól. Viszont már egészen kicsiként is a saját történeteimmel szórakoztattam az öcsémet esténként, és másokhoz hasonlóan én is belefogtam tiniként egy-egy „regénybe”. Hazudnék, ha azt állítanám, nem álmodoztam egy saját könyvről…
– Mivel foglalkozol civilben?
– Menedzserasszisztensként dolgozom, de jelenleg babázással töltöm minden időmet; decemberben született meg a harmadik gyermekem.
– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?
– Kristálytisztán. 🙂 2010 szeptemberének első napjaiban jött el ez a pillanat. Már érett egy ideje, egyre jobban éreztem a késztetést az írásra. Mindig is vonzódtam a természetfelettihez, a megmagyarázhatatlanhoz, a varázslathoz, az angyalok és démonok világához, így a sztori adta magát: egy lány beleszeret egy angyalba, az apokalipszis lovasai pedig akadályozzák őket céljuk elérésében. A főbb mérföldkövek hamar összeálltak a fejemben. Leültem a gép elé és… csak bámultam a monitort. Egy karaktert sem tudtam leütni. Hogy álljak neki? Elkezdtem kutatni az interneten, és kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek nehezére esik elkezdeni egy történetet. A jelenségnek neve is van: rettegés a fehér papírtól. Sok híres író is küzd vele. Én úgy cseleztem ki az agyamat, hogy ütöttem fél oldal krikszkrakszot, így azt hitte, hogy már szerepel a lapon valami értelmes. Nálam bevált ez a módszer, utána csak úgy pattogtak az ujjaim a billentyűzeten!
– Margit Sandemo könyveit imádom, a Jéghegyek népe című könyvsorozata nagy hatással volt rám. Az írónő fantasztikusan csűri-csavarja a szálakat, és teljesen hihetően ágyazza a természetfelettit a valóságba.
– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz?
– A kanapé tökéletesen megfelel számomra: ölembe kapom a gépet, aztán már pötyögök is. Néha elvonulok a hálószobába, odakucorodok az ágyra, és ott folytatom a történetet.
– Hogyan választod ki a témáid?
– A téma egyszerűen adja magát, csak úgy bevillan. Vagy megálmodom. A legjobb ötleteim valahol az ébrenlét és az álom határán születnek.
– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?
– Ahhoz, hogy írni tudjak, nyugalomra és csendre van szükségem, szeretem „hallani” a saját gondolataimat. Ingerült leszek, ha kirángatnak a történetből, amibe belemerültem – ha egyáltalán észreveszem, hogy szólnak hozzám, mert olykor annyira belefeledkezem az alkotófolyamatba, hogy megszűnik számomra a külvilág. Úgyhogy megvárom, amíg a gyerkőcök elfoglalják magukat, alszanak vagy nagyszülőznek. Elfogyasztok egy csésze kapucsínót, amíg visszaolvasom az utolsó oldalakat, aztán belevetem magam az írásba. Néha zenét is hallgatok, egyes jeleneteknél inspirál.
– Írsz, cipeled a marketing terheit, blogolsz, interjúkat készítesz, olvasol – mindezt a család mellett. Hogyan jut időd mindenre?
– Szerencsés vagyok, mert a férjem mellettem áll. Egy támogató társ nélkül mindezt sokkal nehezebb lenne megvalósítani. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozom a gép előtt, napközben pedig igyekszem az „üresjáratokat” kihasználni. Például szoptatás közben nem bambulok a nagyvilágba, vagy meredek a képernyőre, hanem felcsapok egy könyvet. Ha szerencsém van, akkor a fiam nem rúgja ki a kezemből. 🙂 Az írás ideiglenesen háttérbe szorult a család és a marketing előtérbe kerülése miatt, de az ötletek folyamatosan gyűlnek, finomodnak a körvonalak. Bízom benne, hogy hamarosan összehangolódik a kicsik napirendje, és ismét belevethetem magam az írásba!
– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?
– Egészséget. Ha az van, akkor lehet tenni a boldogságunkért, a boldogulásunkért, az álmainkért, a környezetünkért.
T. C. Lang A Lámpás nyomában című regényéről és további érdekességekről
olvashatsz T. C. Lang hivatalos honlapján: https://tclang.hu/
