image-1292
(Az előző részt itt találod.)

1871. június 28.

Mai sétám során két meglepetés is ért. Az egyik, hogy a parton nem voltam egyedül. Egy lovas úr s egy másik, aki bizonyára a szolgája, jött velem szemben. Ők láthatólag egyáltalán nem csodálkoztak (velem ellentétben) azon, hogy ezen a kietlen parton más is sétál rajtuk kívül. Elhaladtukban megfigyelhettem, hogy a lovon ülő úr igen jómódúan van öltözve, s külseje is elég megnyerő volt, nem beszélve a pompás lóról, amilyenhez hasonlót ritkán láttam.
A másik meglepetés – az elsőnél is nagyobb – akkor ért, amikor kis idő elteltével visszatért az úr szolgája, s kérdezősködni kezdett rólam. Én igen furcsállottam a dolgot, de ő közölte, hogy a gazdája egy nagy uraság, s ő kérdezteti, hogy kinek a lánya vagyok, s hol lakom. Nem gondoltam semmi rosszra, s megválaszoltam e kérdéseit. Talán nem jól tettem?
Sokat töprengtem azon, vajon anyámnak tegyek-e említést az esetről. Féltem azonban, hogy megszid, amiért szóba álltam egy idegennel, így nem szóltam neki semmit. Cameliának viszont beszámoltam róla, s kértem, írja meg, ha bármi elképzelése lehet az illető úr kilétéről.

Július 1.

Levelet kaptam a húgomtól, s ebből megtudtam, amit Frasellyben már mindenki tud: a tőlünk fél mérföldre levő Windham House-nak új bérlője van, egy fiatal nemes úr, aki tízfős háztartásával érkezett, valahonnan Cornwallból. Az urat már látták többször is a faluban, a kovácsot kereste fel, hogy maga intézkedjen lovai patkoltatásáról, és intézőjével a piacot járta körbe, hogy háza ellátásáról megfelelőképpen gondoskodjék. Elegáns és tekintélyes úrnak látszik, a nevét azonban nem tudja senki. Milyen különös, hogy ezen a kietlen parton sétált, s én éppen összetalálkoztam vele!
Délután ki is mentem a partra, azzal a hiú reménységgel, hogy viszontláthatom. Vagy egy órát járkáltam fel és alá a sziklás ormon, de mindhiába. Nem is tudom, miért szerettem volna, ha ez a találkozás megismétlődik. Képzeletemet és gondolataimat az ismeretlen gróf köti le, s találgatom irántam való érdeklődése okát.

 

(A folytatást itt olvashatod.)

Gwendolyn 5.
Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom