-Mondja, ó könyvek tiszteletreméltó őre, van-e önöknél olyan papirusztekercs, ami a magamfajta igényes olvasónak szellemi és lelki táplálékul egyaránt szolgálhat?
Az ősz szakállú öreg készségesen pillant fel gyékényből font zsámolyán.
-Kegyed talán nem látta bejövet cégünk jelmondatát? Ez esetben szíveskedjék a bejárat fölé pillantani.
Ha ekkor hősnőnk visszalépdel az ajtónyílásig, és – a napszúrást kockáztatva – kitekint az ég felé, azt láthatja, hogy a fáraó szorgos írnokai ezt a három szót vésték a gondosan munkált homokkőbe: Gyógyír a léleknek!
Mivel a mi thébaink figyelmes perszóna, ezt a kis plusz sétát megspórolta magának, s ekképpen válaszolhat a könyvtárosnak:
-Igen, ismerem a szlogenjüket, és pontosan ezért is vagyok itt.
Az öreg elégedetten mosolyodik el hosszú szakálla fölött: végre egy ügyfél, aki tudja, mit is akar.
-Nekem, kérem, olyan irodalomra van szükségem, ami a napi robot után segít kikapcsolódni, elszórakoztat, és magányosságom bús felhőit is eloszlatja. Mit ajánl?
A könyvtáros sivatagi széltől barázdált arca némi zavarról árulkodik.
-Nálunk minden sikerszerzőt megtalál: Arisztotelészt, Arisztophanészt, Szophoklészt, Euripidészt, Platónt, Plutarkhoszt; Róma és a provinciák bestsellereit: ifjabb Pliniust, Marcus Aureliust, Tomaszfreiuszt…
-Oziriszre és Íziszre! Azt reméltem, hogy a modern szépirodalom gyöngyszemeit is megtalálom maguknál! Elvégre ez a Thébai Nagykönyvtár, vagy mi a szkarabeusz!
-Nézze, hölgyem – igazgatná meg orrán a szemüveget, ha már feltalálták volna -, a papirusztekercsek temérdek helyet foglalnak, már így is komoly helyhiánnyal küzdünk. De Platón dialógusai és a Párhuzamos életrajzok is igazán kellemes kikapcsolódást nyújtanak…
A hölgy morcosan nyúl az asztalon pihenő olvasójegyért, és megvető tekintettel veti hátra a fejét.
-Csupa férfiszerző! Semmi izgalom, semmi romantika, semmi szerelem meg kacagás! Még hogy gyógyír a léleknek! Hah! Ide se jövök többet, Oziriszre!
Az agg könyvtárnok sajnálkozással tekint a szaporán távolodó, fehérbe burkolt nőalak után, s mi mélyen egyet tudunk érteni vele, midőn úgy vélekedik: ez nem épp dicsérendő elhatározás – Szophoklész és ifjabb Plinius veretes szövegei kitűnő időtöltést biztosítanak, s valóban épületes olvasmányok.
A thébai hölgyet ugyanakkor azzal biztatjuk, hogy már csak pár ezer évet kell várnia – hacsak Ré földi leszármazottjának felkent papjai ki nem olvassák a szent feliratokból az időutazás titkát -, s jobbnál jobb szórakoztató női regényekből válogathat majd kedvére – mint amilyen például ez is: Kávé és krémes…
Tarts velem Facebook oldalaimon is:
Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/
Velencei Rita:
https://www.facebook.com/
