Képzeljük el, hogy az ókor fényes ege alatt egy egyszeri thébai alattvaló emelgeti saruit egy impozáns épület irányában, hogy az éktelenül tűző egyiptomi nap, meg lelke búja elől menedékre leljen. Belép a hűs oszlopok közé, tisztelettudóan köszön, olvasójegyét – egy aprócska papiruszszeletet – átnyújtja a könyvek őrzőjének, s ekképpen szólítja meg az érdemes férfiút:
-Mondja, ó könyvek tiszteletreméltó őre, van-e önöknél olyan papirusztekercs, ami a magamfajta igényes olvasónak szellemi és lelki táplálékul egyaránt szolgálhat?
Az ősz szakállú öreg készségesen pillant fel gyékényből font zsámolyán.
-Kegyed talán nem látta bejövet cégünk jelmondatát? Ez esetben szíveskedjék a bejárat fölé pillantani.
Ha ekkor hősnőnk visszalépdel az ajtónyílásig, és – a napszúrást kockáztatva – kitekint az ég felé, azt láthatja, hogy a fáraó szorgos írnokai ezt a három szót vésték a gondosan munkált homokkőbe: Gyógyír a léleknek!
Mivel a mi thébaink figyelmes perszóna, ezt a kis plusz sétát megspórolta magának, s ekképpen válaszolhat a könyvtárosnak:
-Igen, ismerem a szlogenjüket, és pontosan ezért is vagyok itt.
Az öreg elégedetten mosolyodik el hosszú szakálla fölött: végre egy ügyfél, aki tudja, mit is akar.
-Nekem, kérem, olyan irodalomra van szükségem, ami a napi robot után segít kikapcsolódni, elszórakoztat, és magányosságom bús felhőit is eloszlatja. Mit ajánl?
A könyvtáros sivatagi széltől barázdált arca némi zavarról árulkodik.
-Nálunk minden sikerszerzőt megtalál: Arisztotelészt, Arisztophanészt, Szophoklészt, Euripidészt, Platónt, Plutarkhoszt; Róma és a provinciák bestsellereit: ifjabb Pliniust, Marcus Aureliust, Tomaszfreiuszt…
-Oziriszre és Íziszre! Azt reméltem, hogy a modern szépirodalom gyöngyszemeit is megtalálom maguknál! Elvégre ez a Thébai Nagykönyvtár, vagy mi a szkarabeusz!
-Nézze, hölgyem – igazgatná meg orrán a szemüveget, ha már feltalálták volna -, a papirusztekercsek temérdek helyet foglalnak, már így is komoly helyhiánnyal küzdünk. De Platón dialógusai és a Párhuzamos életrajzok is igazán kellemes kikapcsolódást nyújtanak…
A hölgy morcosan nyúl az asztalon pihenő olvasójegyért, és megvető tekintettel veti hátra a fejét.
-Csupa férfiszerző! Semmi izgalom, semmi romantika, semmi szerelem meg kacagás! Még hogy gyógyír a léleknek! Hah! Ide se jövök többet, Oziriszre!
Az agg könyvtárnok sajnálkozással tekint a szaporán távolodó, fehérbe burkolt nőalak után, s mi mélyen egyet tudunk érteni vele, midőn úgy vélekedik: ez nem épp dicsérendő elhatározás – Szophoklész és ifjabb Plinius veretes szövegei kitűnő időtöltést biztosítanak, s valóban épületes olvasmányok.
A thébai hölgyet ugyanakkor azzal biztatjuk, hogy már csak pár ezer évet kell várnia – hacsak Ré földi leszármazottjának felkent papjai ki nem olvassák a szent feliratokból az időutazás titkát -, s jobbnál jobb szórakoztató női regényekből válogathat majd kedvére – mint amilyen például ez is: Kávé és krémes…
Tarts velem Facebook oldalaimon is:
Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/
Velencei Rita:
https://www.facebook.com/