Ebben a témában készült írások: Társkeresés

Kávé és krémes: így látta az olvasó

Éppen 10 évvel ezelőtt, 2007. szeptember elején született meg bennem Annamari története, és ekkor vetettem papírra a Kávé és krémes első jeleneteit… 🙂 A regény 2015-ös megjelenése óta sok olvasói visszajelzést kaptam, ezekből olvashatsz egy újabb csokorra valót. És ha kedvet kaptál az olvasáshoz, dedikált példányt ide kattintva rendelhetsz magadnak!

image-870
“A regény keserédesen indul, mikor az írónő bemutatja nekünk Annamarit, a szinglivé vált, de igaz szerelmet kereső hősnőjét. Túlzások nélkül állítható, hogy bármelyikünk képes átérezni Annamari tépelődéseit, vágyait, álmait. A párkeresés olykor vicces fordulatait, máskor kellemetlen buktatóit mindannyian átéltük már. Az olvasás kezdetén nem tudtam, mire számítsak, így nem voltak elvárásaim sem. A hősnő kezdettől fogva szimpatikus, és az események folyamán egyre jobban kirajzolódik jellemének finomsága, romantikus, álmodozó természete, barátságos, segítőkész hozzáállása. Igazán szerethető lány, kinek helyén az esze és a szíve. A regény közepe tájékán már igazán szurkoltam neki, hogy végre találja már meg, aki méltó módon tudja őt szeretni. Igazi huszonegyedik századi tündérmese, hercegkisasszonnyal és ha nem is fehér lovon, de azért csak megérkező, herceggel. Meleg szívvel ajánlom a romantikus varázslatot szerető szingliknek és a hercegüket mintegy varázsütésre megtalált hercegkisasszonyoknak is, hogy ismét átélhessék az Egyszer volt, hol nem volt című kezdetet…” Kálló-Helmeczi Zsuzsanna

„A Kávé és krémes nem a „csak egyszer olvasható” könyvek kategóriájába tartozik. Lehangoltság és derűs hangulat esetén is bármikor kézbe lehet venni, hiszen megvan az a képessége, hogy kiválóan űzi a szomorúságot és általános jókedvet varázsol. Egyébként már a címét is imádom!” Balláné Mária

“A könyv zseniális, nagyon visz magával, könnyű és mulattató, sok-sok gratuláció hozzá! :)” Hegyesi-Kovács Kata

“Nekem nagyon tetszett, az eleje picit lassan indult be, de utána már izgalmasnak éreztem. 🙂 A történet a valóságban játszódik, a helyszínek, a szituációk, az emberek is mind valósak, így az olvasó is közelebb érzi magát az egészhez, de mégis teret hagy a képzeletnek is, mert nem túl részletes mindennek a leírása. Azt mondanom se kell, hogy utána egy hétig krémest kívántam 😀 Tetszett és szívesen olvasnám a következő könyvedet is. ” Südi Alexandra

“Nagyon jó a stílusod, tetszik:) Kisbabámtól picit lassan haladok vele, de teljesen kikapcsol 🙂” Varga Marianna

“A főhős, Annamari szenvelgése Tibi után, a könyv elején egy kicsit idegesített, mert én nem ilyen típus vagyok. De a cselekmény előrehaladtával sikeresen kiiktattad Tibit – szerencsére Annamari is igyekezett ezt tenni, habár nagyon lassan jutott el eddig. A továbbiakban már felgyorsult a cselekmény, nagyon tetszettek a szófordulataid, a humorod. Volt, hogy hangosan nevettem, volt, hogy meghatódtam. Összességében tetszett a könyv!” Deákné Kovács Klára

“Kellemes, könnyed olvasnivaló, olyan mint egy habos kávé krémessel; – egy kis kényeztetés ismerős ízekkel. 🙂  Gratulálok hozzá és kíváncsian várom a következő köteteket!” Lakatosné Gabriella

“A Kávé és krémes nagyon jó könyv volt, jó érzéssel gondolok vissza rá, én speciel le sem tudtam tenni. Nagyon nekem való olvasmány!!
Köszönöm a lehetőséget, az élményt!” Baranyai Edina

“Tegnapelőtt végre leültem este, senki nem volt itthon és elővettem a regényed. Mit ne mondjak!!! Kellően humoros, olykor elgondolkodtató. Még főzés közben is olvastam. Ez már régen fordult elő velem. Közben rengeteg “kapucsínót” ittam. 🙂  Egyébként én nagyon szeretem a detektívregényeket. Ez felért azzal is. Néha erős kísértés fogott el, hogy a végére lapozzak, hogy ki lesz már Annamarinál a befutó, de nem tettem meg. Elolvastam a végéig. Köszönöm az élményt!” F. Attiláné

“Annak ellenére, hogy nem szeretem a női regényeket, ez a történet beszippantott! Együtt rezdültem Annamarival, együtt szomorkodtam vele és lestem, hogy melyik nap ébred rá végre, hogy a múltat le kell zárni. Együtt keltünk és feküdtünk le és vártuk, hogy vajon hol bukkan fel az igazi, aki hozzá illik. Annyira természetesen van megírva az egész könyv, hogy úgy éreztem, hogy én is pont így írnám meg, ilyen egyszerűen. Köszönöm az élményt!” 🙂 Szabó-Vida Zsófia

“Nagyon jól szórakoztam az olvasása közben :)! Nagyon élvezhető, humoros, könnyed regény lett!” Hajnalka

“Feleségemmel felváltva olvastuk a Kávé és krémest. A regény címe is megelőlegezi a várható cselekményt: a csalódott ember gyakran süti evésbe fojtja bánatát.
Az a benyomásunk, hogy nemcsak szórakoztató, de tanulságos nyári olvasmány is egyben. A történetbe, amely játszódhatott volna bárhol az országban, ízlésesen beleszőtted a szűkebb környezet tájait, alakjait, családi nagynéniket, nagybácsikat (ízes mondásaikat) és az ünnepeket, meg az üdüléseket.

A keresztszüleinknél tett gárdonyi látogatásaink emlékei elevenítődtek fel bennünk, kavarodtak a sztori kiváltotta reminiszcenciákkal: Keresztmama finom tyúklevese és feledhetetlen diós bélese, keresztapa gyümölcsöse vagy az idei vendégeskedésünk alatt megismert nyugalmat árasztó, szépen művelt kert és hatalmas cseresznyefája, a hajókázás a Velencei-tavon… Mind, mind nem feledhető élmény.

Egykori irodalomtanárként regényed elolvasása után konstatáltam magamnak, hogy Emily Brontën, Jane Austenen, Virginia Woolfon, Kaffka Margiton és Agatha Christie-n kívül prózai művet írónőtől alig olvastam. Könyved most lefaragott valamit kulturális hiányosságaimból. (Azt tudtam, hogy a női írók megjelenítik magukat a főhős alakjában. Ezt láttam a Kávé és krémesben is. Aki nem így tesz, az nem is igazi író!)

A nyelviskolai élet történetei nagyon plasztikusak. Az Annamariéhoz hasonló társkereső történetekkel találkoztam férfiszerzőknél is, de a te regényed átéltebben, életszerűbben fogalmazza meg a mindennapokban előforduló fiatal nő és férfi problémáit. Tetszett, hogy a majd másfél évet, évszakokat átívelő lebilincselő történet két idősíkban játszódik és a fejezetek formailag is jól tükrözik a naplóregény műfaját. A barátnők örömei, Annamari boldogság keresése megszépíti, szinte  abszolutizálja a Tibivel töltött időt. Tibi a lány számára etalon, más férfi nem ér fel hozzá. A mű befejezése a folytatás lehetőségének érzését váltotta ki bennünk. Köszönjük az élményt.” Mihály és Irén

 

Saját dedikált példányt (bármelyik könyvemből) ide kattintva rendelhetsz magadnak!

A moly.hu-n további véleményeket olvashatsz a regényről:

https://moly.hu/konyvek/velencei-rita-kave-es-kremes

Író-olvasó találkozó Sukorón

20160226_164953-e1456750731580-576x1024_renamed_2355
image-896
A tavaly novemberben felavatott sukorói könyvtár és borház első rendezvénye volt 2016. február 26-án az az író-olvasó találkozó, melynek meghívott vendége én voltam a Kávé és krémes című regényemmel (ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget és a szervezést!). A résztvevőket stílszerűen kávéval és krémessel kínálták. Beszélgetőtársam Adorján Ágnes volt, és elhangzott néhány részlet is a regényből.

Az elhangzott beszélgetésből idézek az alábbiakban.

– Ki a kedvenc mellékszereplőd, és miért pont ő?

– Nagy kedvencem Terka néni, Annamari minden lében kanál nagynénje, aki mindig képes bonyolítani a környezete életét.

Lássunk erre egy rövidke példát a regényből!

  Anyu nővére világéletében kilógott a családból. Egy időben Tarka néninek hívtam magamban, mert olyan holmikban járt, amilyeneket egy mexikói arapapagáj is elirigyelhetett volna tőle. Amikor megözvegyült, elkezdett diszkóba járni. Ötvennyolc évesen!
– Annamarcsikám – telepedett mellém a kanapéra Terka néni egy tányér gesztenyés bejglivel –, vegyél, aranyom. Olyan kis sovány vagy.
Külön jólesik, ha emlékeztetnek rá.
– Na, mi újság a fiúkkal? – vetette fel a következő kedvenc témámat. Nyilván mindent tudott, mert válaszra sem várva folytatta: – Épp most hallottam egy remek partiról, a sógornőm szomszédjának az unokaöccse, egy kiváló fiatalember… valami bonyolult keresztneve van, ejnye… nem jut eszembe… Talán Józsi? Igaz, hogy van most valakije, de az nem komoly. Nagyon neked való fiú lenne, aranyom, kedves, rendes, nagyon jóképű, találkoztam is vele a minap a sógornőmnél, van jó állása is, villanyszerelő vagy tévészerelő…? Már nem is tudom. Bárcsak össze tudnálak ismertetni benneteket, Annamarcsikám! Vegyél még egy szelet süteményt, olyan kis sovány vagy!
Aztán hirtelen felpattant, mintha bolha csípte volna meg, és Vilma nénit kezdte valamivel ostromolni.
Elnyammogtam a bejglimet, és azon morfondíroztam, vajon miért nem sorolják Terka nénit is a természeti csapások közé.

 

De szeretem a házsártos főnökasszony, Zsuzsa alakját is: az ő személyében kiírhattam magamból az utálatos emberekkel kapcsolatos élményeimet 🙂 . Annamari barátnői közül Kata és Vivien is közel áll a szívemhez: előbbi ezoterikus érdeklődése miatt, utóbbi meg azért, mert hozzá hasonlóan én is táncoltam flamenco tánccsoportban, jó pár évvel ezelőtt. Íme, egy bizonyíték ez utóbbira:

igen, itt a jobb oldalon én táncolok (Duende Flamenco Tánccsoport)
image-897

igen, itt a jobb oldalon én táncolok (Duende Flamenco Tánccsoport)

– Gondolkodtál azon, hogy másképp is befejezhetted volna a történetet?
– Nem, ilyen meg sem fordult a fejemben. A regény egy régebbi novellám alapján készült, a befejezésen nem akartam változtatni.

– Beszélgessünk egy kicsit Tibiről! Az ő szerepe egy konkrét személyt testesít meg, vagy a nagy szerelmi csalódások szimbóluma?
– Is-is. Volt egy konkrét személy, aki mintául szolgált Tibi alakjának megrajzolásához, de erősen színeztem rajta, az illető biztos nem ismerne magára 🙂 . Úgyhogy vehetjük szimbolikusnak is. Azt hiszem, a legtöbbünk életében akadt egy-két “Tibi”: lelépő, cserbenhagyó partner.

A Fejér Megyei Hírlap rövidhíre...
image-898

A Fejér Megyei Hírlap rövidhíre a rendezvényről

– A véletlenekben hiszel inkább vagy a sorsszerűségben?
– Szerintem az életben vannak sorsszerű dolgok: találkozások, körülmények, ezek sokszor véletleneken át érnek el hozzánk, tehát olyan események által, amelyeket előre nem láttunk, nem számítottunk rá. De ha valamit nagyon szeretnénk elérni, akkor gyakran azt is véletlenek által kapjuk meg. Ahogy ez a Kávé és krémesben is történik.

– Maradnál a romantikus vonalon, vagy tervezed kipróbálni magad más területen is?
– Az irányvonal, amiben el tudom képzelni magam, inkább a romantikus szóval jellemezhető. Nem a szirupos romantikára kell gondolni, ezek nőknek, nőkről szóló, többnyire humorban gazdag történetek. A világban úgyis épp elég elszomorító dolgot látunk, szerintem olyan könyvekre van szükség, amelyek szórakoztatnak és reményt adnak. Krimit például nem tudnék írni, azt írjanak helyettem mások! 🙂

 

A könyv boltokban egyelőre nem kapható, de megrendelheted itt!

Olvass véleményeket a regényről: Ti írtátok…

Kávé és krémes a Facebookon is:

https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Mit tegyünk, ha nem enged el a könyv?

Szóval, mit tehetünk akkor, ha egy könyv nem akar elengedni?

Mit tehetnénk? Olvassuk csak tovább! 🙂

Főleg, ha tele van humorral, szerelemmel, romantikus kalandokkal, meglepő fordulatokkal és életre szóló tanulságokkal – mint a Kávé és krémes című, nőknek szóló regény!

Olvasóink visszajelzéseiből válogattam az alábbiakban…

 

coffee-983935__180
image-794
“Évek óta nem olvastam romantikus regényt, de ez annyira tetszett, alig tudtam letenni! Mindenkinek szeretettel ajánlom!” (Prech Katalin)

“Mivel már kétszer fent maradtam miatta éjjel fél 2-ig, mert nem engedett el, és másnap hulla voltam, az utolsó 100 oldalt félretettem valamikorra, amikor lesz időm egy szuszra végignyomni éjszakázás nélkül. 🙂 De tudom a végét, mivel kilyukadt az oldalam, beleolvastam. 😀

És még amit gondolok róla:
  • abszolút ráismertem a főhősnőben az akkori énemre, amikor én is hasonlóan kétségbeesetten kerestem a hozzám illő fiút (szerencsére jó régen volt)
  • példaértékű, amilyen könnyen a főhősnő el tudja engedni a nem hozzá való férfiakat, sokat tanulhatnak belőle a társra vágyók
  • nagyon szórakoztatóak benne a hasonlatok, a véletlenek, és a végén a csattanó 😀

Várom a könyv folytatását.” (Szalkainé Tímea)

 

“Kedves Rita!

Élek a felajánlott lehetőséggel és megrendeltem e-book formátumban a könyvedet. Beleolvastam és kíváncsivá tettél. Ezt akár nagy piros pontnak is tekintheted egy “finnyás”? könyvtárostól, akinek a kortárs magyar irodalom Esterházyt és Darvasi Lászlót jelenti. :)” (Bana Éva)

… és ugyanettől az olvasótól, három nappal később:

“Kedves Rita!

Tegnap elolvastam a könyvedet – nem is csináltam mást – nem tudtam abbahagyni. Jár Neked az óriási piros pont! Rendkívül szórakoztató, humoros, jó írás.

Nemrég olvastam egy Frei Tamással készített interjúban, aki azt mondja: Ma már mozis technikákkal kell regényeket írni, látnia kell egy belső filmet az olvasónak a lelki szemei előtt. A regényed nekem ilyen volt. Ismertem a szereplőidet, éreztem a hol ilyen, hol olyan hangulatot, láttam a nyüzsi-büzsi életet a B.Ábelben, stb. Tetszik a stílusod és főként az, hogy nincs egy fölösleges mondatod sem.

Évkezdésnek jólesett ez a laza, vidám, kiváló regény. Köszönöm!
Érdeklődve várom következő könyved.
Sok sikert kívánok Neked!
Üdvözlettel; Éva
Igazán sajnáltam, hogy mellékletként nincs egy darab krémes sem az írásod mellett! :)”

 

Itt olvashatsz bővebben a regényről: Kávé és krémes

 

Az ünnepek alatt sikerült kiolvasni a könyvet. Nagyon tetszett, vicces volt. Kölcsön is adtam a nagylányom barátnőjének. Szerintem tanul belőle.” (Bödő Viki)

“Kedves Rita!
Nagy-nagy gratulációmat küldöm!
A regényed tetszett, már a végére is értem. Csak azért nem hamarabb, merthogy azért dolgoznom is el kellett közben menni..:)
Köszönöm még egyszer a lehetőséget az olvasásra, imádtam!” (Kálló-Helmeczi Zsuzsanna)

“Kedves Rita!

Nagyon sok szeretettel gratulálok könyvedhez.

Két nap alatt elolvastam (alig tudtam letenni!) a regényedet. Bár sohasem voltam szingli – húsz évesen férjhez mentem az én Tibimhez és azóta is együtt élvezzük a „kávé és krémes” néha keserű, de a végén mégis mindig édes életünket – ennek ellenére bele tudtam képzelni magam Annamari és a többi leányzó „férjkeresési” szituációiba.

Élveztem a humorral fűszerezett részeket. A lajhárral keresztezett reumás csigát pl. megpróbáltam elképzelni, jókat nevettem.

A Zsuzsa nevű főnökasszonyt sajnos száz százalékban mintha az én volt főnökasszonyomról mintáztad volna, (rémálmaimban se jöjjön elő) és természetesen mi is cincogtunk, ha végre kitette a lábát az iskolából.

Szóval nagyon örülök, hogy elolvashattam regényedet. Még egyszer gratulálok , további sok sikert és sok új könyvet kívánok Neked (természetesen nekünk is)!

Ui: Én is imádom a capuccinót és a krémest is, sőt sütni is szoktam! Minő véletlenek!” (Retkesné Panni)

 

Ezt a pár szelet krémest pedig Végh Regina juttatta el hozzám. Nagyon köszönöm neki, finom volt! 🙂

Regina krémese :)
image-795

Regina krémese 🙂

 

További olvasói visszajelzéseket itt találsz:

http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Köszönetképpen Értesítőnkre való feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

A thébai és a gyógyír (novella, szórakoztató irodalom)

egypt-945311_960_720
image-836
Képzeljük el, hogy az ókor fényes ege alatt egy egyszeri thébai alattvaló emelgeti saruit egy impozáns épület irányában, hogy az éktelenül tűző egyiptomi nap, meg lelke búja elől menedékre leljen. Belép a hűs oszlopok közé, tisztelettudóan köszön, olvasójegyét – egy aprócska papiruszszeletet – átnyújtja a könyvek őrzőjének, s ekképpen szólítja meg az érdemes férfiút:

-Mondja, ó könyvek tiszteletreméltó őre, van-e önöknél olyan papirusztekercs, ami a magamfajta igényes olvasónak szellemi és lelki táplálékul egyaránt szolgálhat?

Az ősz  szakállú öreg készségesen pillant fel gyékényből font zsámolyán.

-Kegyed talán nem látta bejövet cégünk jelmondatát? Ez esetben szíveskedjék a bejárat fölé pillantani.

Ha ekkor hősnőnk visszalépdel az ajtónyílásig, és – a napszúrást kockáztatva – kitekint az ég felé, azt láthatja, hogy a fáraó szorgos írnokai ezt a három szót vésték a gondosan munkált homokkőbe: Gyógyír a léleknek!

Mivel a mi thébaink figyelmes perszóna, ezt a kis plusz sétát megspórolta magának, s ekképpen válaszolhat a könyvtárosnak:

-Igen, ismerem a szlogenjüket, és pontosan ezért is vagyok itt.

Az öreg elégedetten mosolyodik el hosszú szakálla fölött: végre egy ügyfél, aki tudja, mit is akar.

-Nekem, kérem, olyan irodalomra van szükségem, ami a napi robot után segít kikapcsolódni, elszórakoztat, és magányosságom bús felhőit is eloszlatja. Mit ajánl?

A könyvtáros sivatagi széltől barázdált arca némi zavarról árulkodik.

-Nálunk minden sikerszerzőt megtalál: Arisztotelészt, Arisztophanészt, Szophoklészt, Euripidészt, Platónt, Plutarkhoszt; Róma és a provinciák bestsellereit: ifjabb Pliniust, Marcus Aureliust, Tomaszfreiuszt…

-Oziriszre és Íziszre! Azt reméltem, hogy a modern szépirodalom gyöngyszemeit is megtalálom maguknál! Elvégre ez a Thébai Nagykönyvtár, vagy mi a szkarabeusz!

-Nézze, hölgyem – igazgatná meg orrán a szemüveget, ha már feltalálták volna -, a papirusztekercsek temérdek helyet foglalnak, már így is komoly helyhiánnyal küzdünk. De Platón dialógusai és a Párhuzamos életrajzok is igazán kellemes kikapcsolódást nyújtanak…

A hölgy morcosan nyúl az asztalon pihenő olvasójegyért, és megvető tekintettel veti hátra a fejét.

-Csupa férfiszerző! Semmi izgalom, semmi romantika, semmi szerelem meg kacagás! Még hogy gyógyír a léleknek! Hah! Ide se jövök többet, Oziriszre!

Az agg könyvtárnok sajnálkozással tekint a szaporán távolodó, fehérbe burkolt nőalak után, s mi mélyen egyet tudunk érteni vele, midőn úgy vélekedik: ez nem épp dicsérendő elhatározás – Szophoklész és ifjabb Plinius veretes szövegei kitűnő időtöltést biztosítanak, s valóban épületes olvasmányok.

A thébai hölgyet ugyanakkor azzal biztatjuk, hogy már csak pár ezer évet kell várnia – hacsak Ré földi leszármazottjának felkent papjai ki nem olvassák a szent feliratokból az időutazás titkát -, s jobbnál jobb szórakoztató női regényekből válogathat majd kedvére – mint amilyen például ez is: Kávé és krémes…

 

Tarts velem Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

 

Kávé és krémes – regényrészlet 19.

chocolate-639209__180
image-812
Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

Az előzményekben kiderült, hogy Annamari olykor modellt áll reklámcélú fotók kedvéért…

Amíg csevegtünk a lányokkal, egy újdonsült ismerős lépett oda hozzám.
– Annamari! Ugye, így hívnak? – szólított meg Győző. – Ráérsz egy percre?
– Természetesen – feleltem.

Pár lépést eltávolodtunk a többiektől.
– Mondd csak, mennyire tudsz olaszul?
Először az ugrott be, hogy Luigitól vehetnék pár leckét, bár egy ilyen felvetést csak félreérteni lehet.

– Talán tizenkét szót – vallottam be őszintén.

– Az elég – válaszolta Győző lezseren, majd így folytatta: –Láttam a portfóliódat. Ha gondolod, el tudok intézni neked egy milánói fotózást.

Alig hittem a fülemnek. Annamari – és Milánó???
Ezt már nevezem!
Hej, ha Tibinek ezt elmesélhetném…!

A pasas valamit hablatyolt a milánói divatvilágról, kicsit összefüggéstelenül, legalábbis nekem úgy tűnt. Persze az is lehet, hogy izgalmamban átmenetileg károsodott a szintaktikai felismerő képességem (Keti ezt a kifejezést szokta használni).

Megalapozott gyanúm szerint kissé bárgyún nézhettem ki a fejemből, pedig nagyon igyekeztem felfogni, mit jelenthet egy ilyen lehetőség a modellkarrierem felvirágoztatása szempontjából. Először is, szabit kell kivennem. Zsuzsa nem fog örülni, de kit érdekel! Talán hamarosan fel is mondok abban a Bábel tornyában, úgyis elegem van már az undok, kötekedő stílusából! Rám a kifutók várnak, címlapok és rengeteg hódoló (talán hercegfiak is), aztán Milánó után Párizs, London, New York… És hát, rengeteg pénz is, persze, meg ékszerek, ruhák, kocsik, egzotikus nyaralások, világhírnév… Reszkess, Naomi, Cindy, Claudia – jön Annamari Toth!

– Te meddig maradsz még terveid szerint? – kérdezte Győző, Rolex márkájú karórájára pillantva.
Visszatértem a jelenbe.
– Mennyi is az idő? – kérdeztem vissza, lebucskázva egy rózsaszínű felhő tetejéről.
– Fél kilenc múlt. Ha mostanában indulnál, szívesen hazaviszlek.

Kicsit sok volt már a nyüzsgésből, hirtelen vágyakozni kezdtem a fotel nyugalma után.
Igent mondtam az ajánlatra, aztán gyorsan elköszöntem pár ismerőstől.

Győző a kapuban várt rám. Rögtön a bejárat mellett parkolt egy olasz rendszámú fehér Alfa Romeo, amelynek az ajtaját most kinyitotta előttem, én pedig elhelyezkedtem az anyósülésen.

– Merre laksz? – kérdezte, miután beült a volán mögé.
– A kertváros felé, Liliom utca. A körút elején, a múzeumnál érdemes balra kanyarodni, arra lesz a legrövidebb az út.

Elindultunk. Valamelyik olasz énekesnő kellemes hangja töltötte be az utasteret.

Ez hihetetlen, gondoltam magamban. Eljutok Milánóba! Perfekt leszek olaszból, és hülyére keresem magam a sztárgázsimból…!

Elhagytuk a múzeumot, a kereszteződést, és Győző nem kanyarodott el balra.
(…)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 18.

 
Cloud 1 (1)
image-810

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

– Helló, Annamari! – köszönt Juli a telefonba, valamikor három óra felé. – Túl vagy már a randin?
– Még nem – sóhajtottam, és újból görcs állt a gyomromba.
– Biztos jó lesz! – bátorított. – Na, de azért hívlak, mert egy új lovagod jelentkezett nálam.

Micsoda? Hogy új lovag? És az enyém? Ez tökéletesen irrealisztikusan hangzott.

– Ödönnek hívják a fazont, újságíró. A kiállításmegnyitón futottam össze vele, tudod, ahova együtt mentünk, még decemberben. Na, szóval a pasas most felhívott, hogy szeretne megismerkedni veled, és megadnám-e neki a számodat. Megadhatom?

Úgy éreztem magam, mintha álmodnék. Ilyen egyszerűen is mehet a pasizás?!

– Igen, persze – hebegtem –, de azért mondhatnál róla valamit. Hogy néz ki?
– Hát, szerintem nem rossz bőr. Még abból az időből ismerem, amikor egyik fotózásról a másikra szaladgáltam. Szerintem normális pasas. Harminchat éves, de huszonnyolcnak néz ki.

Aztán Juli elköszönt, s én magamra maradtam a gondolataimmal.

Teljesen elképedtem azon, hogy valaki – egy férfi! – egy teljes hónapja rólam ábrándozik, és nekem még csak fogalmam sem volt erről…
Mindazonáltal az Ödön névről nekem mindig egy kövér, kopaszodó bácsi képe ugrik be (egész véletlenül anyuékkal szemközt lakott valaha egy ilyen Ödön bácsi). De, egye fene, ha ő lenne az Igazi, én hajlandó vagyok felülírni ezt a képet.

Végül, mintegy a nap megkoronázásaként, Luigi is tiszteletét tette nálunk.
Valószínűleg nem egészen úgy reagáltam rá, mint ahogyan várta, s ennek hangot is adott.
– Annamari haragszik Luigira – mondta Verának, jó hangosan.
– Úgy találod? Nekem eddig nem tűnt fel.

Mindketten rám néztek.

– Elnézéseteket kérem, de mennem kell, sietek – válaszoltam a kérdő tekintetekre, és lekapcsoltam a gépemet.
– Látod? – folytatta Luigi, szélesen gesztikulálva. – Úgy tesz, mintha nem is ismerne. Talán megbántottam őt, Vera?
– Nem gondolnám – vélekedett Vera, és rám sandított.
– Pedig biztos haragszik, nézd, rám se néz – folytatta Luigi sértett hangon, még mindig Verának.

Ránéztem. Nem volt ötletem, mit válaszoljak neki. Összeszedtem a holmimat, és a fogashoz léptem.

– Szólna valamit, signorina? – próbálkozott ismét, és (ki tudja, miért) felém nyújtotta a karját.
– Hagyd, siet, randira megy – dobta be Vera (és tuti, hogy szándékosan!).
Meghatározhatatlan érzelemegyveleg tükröződött Luigi arcán.
Vettem a kabátom, elköszöntem, és eljöttem.

Amint a Szantorini Kávézó közelébe értem, óriásit dobbant a szívem.
Mintha Tibit láttam volna a bejárat előtt ácsorogni.
(…)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 17.

Cloud 3 (2)
image-808

 

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

Zuhogó esőben verekedtem el magam a munkába. A titkárságra belépve Vera vidám arca fogadott.
– Cincogás van! Zsuzsa most telefonált, hogy harminckilenc fokos lázzal nyomja az ágyat.

Megkönnyebbülten dobtam le magamról a csuromvizes kabátomat. Igaz, hogy a cipőmbe is befolyt a víz, mégis úgy éreztem, mintha egyszeriben kisütött volna a B.Ábel felett a nap.

– Én most leszaladok a salátabárba – folytatta Vera felszabadultan. – Hozzak neked is valamit?

Hirtelen kedvet kaptam egy igazi jó kis görög salátához. Időtlen idők óta nem ettem már ilyet – pontosabban azóta, hogy Tibivel először voltunk Görögországban, Zakinthosz szigetén. Istenem, azok a gyönyörű azúrkék öblök! Az a béke és nyugalom, ahogy a kristálytiszta kékeszöld víztükrön lebegtünk, a felhőket bámulva… Hmm… És Tibi…

Ekkor észbe kaptam, mert Vera már a kabátját vette, és készült kilépni. Leadtam neki a rendelést. Ma rendes kislány leszek, és nem fogom sütivel tömni magam.

Na de mi is volt Zakinthoszon? Hát legeslegelőször is Tibi, és vele a szerelem, a boldogság és a harmónia. Az első nyarunkon történt, pár héttel azután, hogy megismerkedtünk. Az ég ragyogó kék volt, tűzött a nap, és egyszerűen minden csodás volt! Szóval ott ettem először görög salátát a Zorbához címzett tengerparti falatozóban. Tibi imádta rajtam a falatnyi bikinimet, én meg imádtam, ahogy tetőtől talpig végigkent naptejjel a bérelt napernyőnk árnyékában.

Az eső ütemesen kopogott az üvegen, én pedig bambultam ki az ablakon, és a napfényes Hellászban éreztem magam.

– Szia, Annamari! – köszönt rám Anikó. – Hallom, anyánk nincs ma? Verával összefutottam lent a bejárat előtt, ő mondta.
–  Valóban – feleltem, visszarángatva magam az október végi magyar valóságba.
– Hála Istennek! – jegyezte meg alig hallhatóan, és elsietett órára.

„Az Ikrek-jegyűek ne feledjék munka közben a mondást: lassan járj, tovább érsz! Vegyenek vissza kicsit a tempóból – hisz a hirtelen munka ritkán jó! Jobban tennék, ha többet mozognának: kerékpározzanak, kocogjanak!”
Mit akarnak, múltkor is kocogtam a busz után.

Vera visszatért a beszerzésből.

– Nincs jó hírem – kezdte. – Görög saláta nem volt. Hoztam
viszont neked két bocikrémest meg két simát.
Ez a Vera egyszerűen nélkülözhetetlen munkatárs! Rögtön rá is vetettem magam az első szeletre, csak hogy munkába tudjak lendülni így hajnali háromnegyed kilenc táján.

A szekrény mélyéről előkerült a rádió, Vera cinkosan rám kacsintott, és beüzemelte. (Főnökasszonyunk jó ideje kitiltotta az iskola területéről az efféle szórakozást, mivel szerinte a zenehallgatás zavarja a hatékony munkavégzést. Fogalmam sincs, miből jutott erre a következtetésre.)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 16.

Cloud 1
image-776

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

– Ciao, signorine! Mindjárt lesz órám. Minden rendben?
– A legnagyobb rendben – bólintott Vera.
Én jobbnak láttam, ha meg sem szólalok. Inkább nem hoznám szóba a sütiket.
– Nini, mi ez? Szőlő?
– Kóstold meg nyugodtan – kínáltam felé a tálat.
Verával egymásra mosolyogtunk.
– Hmm… Nagyon jó! Lehet venni még?
– Ha nem szégyelled – jegyeztem meg félhangosan.

– Finom! Ezt nekem hoztátok, ugye? – falatozott Luigi élvezettel, és már a második fürt után nyúlt.
– Hé, azért nekünk is hagyhatnál! – szólt rá Vera, és kivette a kezéből a maradékot. – Ezt mi kaptuk! Jobban mondva, Annamari.
– Hmm… igazán? – somolygott hamiskásan, tele szájjal. – De ő annyira kedves, minket is megkínál…
Ha már itt tartunk, a krémesekből egyáltalán nem kínáltam, de ezt inkább hagyjuk.
Ahogy rápillantottam, a tekintetéből kiolvashattam: pontosan tudja, hogy mire gondolok, és remekül mulat magában.
– Szuper volt a szőlőd, Annamaria! – szólalt meg, amikor befejezte az eszegetést. – Semmi sincs finomabb… Talán csak a krémes – tette hozzá vérlázítóan ártatlan hangon.
Ezen az arcátlanságon annyira felhúztam magam, hogy az arcomba tolult a vér, és már nyitottam volna a szám, hogy mondok valami keresetlent – de az utolsó pillanatban erőt vettem magamon, és mégis csendben maradtam. Luigi vigyorogva kisétált a folyosóra.Tibi, ha most itt volna, kihívhatná párbajra mindkettőt, az olaszt is meg a díjbirkózót, és nem kétséges, hogy ki nyerné el a szívem!

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

A Kávé és krémes bemutatkozott

img_4169-1024x768_renamed_27934
image-695
Megtelt az olvasóterem 2015. október 22-én a Kávé és krémes című regény könyvbemutatóján. Volt jó hangulat, na meg cappuccino, forró csoki és persze süti is… 🙂 A rendezvény megszervezését és lebonyolítását köszönöm a Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai Úti Könyvtárának, a nagyszerű kérdéseket pedig Horváth Hella könyvtárosnak!

Az elhangzott beszélgetésből idézek most néhány gondolatot azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni…

-A kisebb lélegzetvételű írásoknak más a felépítése, rövidebb terjedelemben kell egy történetnek kibontakoznia, valamit átadnia. Egy regényben más lehetőségek rejlenek.
Hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy apróbb történetek után egy hosszú sztorit mesélj el? Nehéz feladat volt?

Kávé és krémes: könyvbemutató október 22-én

A Kávé és krémes c. romantikus regény könyvbemutatójára 2015. október 22-én, 18 órakor kerül sor Székesfehérváron, a Budai úti könyvtárban. Természetesen elmaradhatatlan a kávé és a süti, amit én magam fogok elkövetni 🙂 – gyere, és kóstold meg Vera csokis kedvencét, amelynek a receptje szerepel a könyvben!

Beszélgetőtársam Horváth Hella könyvtáros lesz.

Megtudhatod például, hogyan szoktam írni, honnan származik a regény sztorija, mennyiben hasonlít rám Annamari és Hermina néni, hogyan találtam ki a könyv címét… és még sok egyéb érdekességet is.

plakat_renamed_25675
image-676

Jó hangulat, kávé és süti garantált 🙂

A könyvet a helyszínen meg tudod vásárolni, dedikálással egybekötve!

 

A Facebookon is ott vagyunk:

https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

https://www.facebook.com/Velencei-Rita-1488429234781657/?ref=ts

 

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu