Tisztán emlékszem 1993 januárjának arra a szerdai napjára, amikor eldöntöttem, hogy regényt fogok írni. Tizenhét éves voltam. Most már nem sajnálom, hogy be nem fejezett irományomat véletlenül sem lehetett volna összetéveszteni egy újonnan felfedezett Stendhal-regénnyel – mert ezzel a próbálkozással is kitárult előttem Csodaország kapuja, s innentől titkon Író Embernek tartottam magam.

Húszas éveim közepén a novella műfajában próbálgattam szárnyaimat, 2002-ben az Accordia Kiadó pályázatán nívódíjat nyertem egyik-másik írásommal, és két antológiában is megjelentem. Ezután ismét a regényírás mezején találtam magam, két kisregénnyel. Az egyik 2006-ban a következő kiadói véleményt érdemelte ki számomra: “Mindenekelőtt: biztosak vagyunk benne, hogy nem pusztán a tehetséges szárnypróbálgatók, hanem az írók között üdvözölhetjük. (…) Amit elmondhatunk az Ön irodalmi pályázati anyagáról: igazi tehetségről, szuverén írói látásmódról tanúskodik – napjaink irodalmának élvonalbeli (pályakezdő) literátorai közé sorolja Önt.”

A Kávé és krémessel – stílszerűen a Velencei-tó partján 🙂

2015-ben jelent meg a hosszabb lélegzetű Kávé és krémes – és született meg az írói nevem. (A névválasztásban szerepet játszott Olaszország-rajongásom, és az a tény is, hogy tágabb családom tagjainak köszönhetően a Velencei-tó és környéke gyerekkorom egyik fontos színtere volt. Első lakhelyem után adta volna magát a Gárdonyi név is – csakhogy azt már lefoglalták előttem 😀 ).

Mindeközben persze foglalkoztam sok egyéb mással is…

1999-ben a Janus Pannoniusról elnevezett tudományegyetem bölcsészkarán vehettem kézbe a tanári diplomámat, majd régi álmom beteljesüléseként grafológus végzettséget is szereztem. Rövid nyelvtanári pályafutásomat követően az alternatív gyógymódok tanulmányozásának szenteltem magam. Az írás mindezekkel párhuzamosan, hobbiként töltötte ki (nem létező) szabadidőmet.

Férjemmel és két gyermekünkkel festői környezetben, a Velencei-hegység lábánál, egy kis faluban élünk.

Hallgasd meg a Vörösmarty Rádióban (2015. 09. 08-án) velem készült interjút:

“Olvasni nem azért érdemes, hogy “műveltek”, hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is.” Müller Péter

Cikk megosztása:

Facebook

Google+