Ezzel a címkével készült írások: Rejtelmes karácsonyok

Sorsforgácsok – interjú Németh Krisztinával

Németh Krisztina nevével akkor találkoztam először, amikor a Rejtelmes karácsonyok című kisregénygyűjtemény történeteit olvastam. Fiatalos, könnyed és szellemes a stílusa, de komoly témákról is lebilincselően tud írni. Ismerjétek meg az írónőt! 🙂

image-1947
– Mi volt az első történet, amit megírtál?

– Talán tizenkét éves lehettem. Elhatároztam, hogy én most aztán krimit írok. Leültem egy vonalas füzet mellé és körmölni kezdtem: Valahol Angliában, egy hosszú kabátos férfi, sietős léptekkel egy parkon megy át. A hó térdig ért, és a bokrok mögül megvillant két szem. Eddig jutottam, mert nem tudtam, hogy ki fog megölni kicsodát, és miért? Szóval ezt elvetettem, de az érzés, hogy valamit írni akarok, ott maradt bennem. Később inkább csak fejben formáltam sztorikat, hogy egyszer majd… 2015-ben aztán rátaláltam Nádasi Krisz karácsonyi kisregénypályázatára, amire egy hónap alatt összerántottam egy kb. száz oldalas történetet. Akkor a toplistáig jutottam, a könyvbe nem kerültem be, de egy hatalmas tapasztalással lettem bölcsebb: ha nem győzöl, az nem jelenti azt, hogy nem is nyersz. Én nyertem azzal, hogy megismertem rengeteg írót, és írást szerető embert, ami aztán a későbbi hozzáállásomat gyökeresen megváltoztatta. A pályázatra beadott kisregényem 2016-ban a Rejtelmes karácsonyok című antológiába Révállomás, New York címen kiadásra került, Nádasi Krisznek köszönhetően.

– Mesélnél valamit magadról? Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz? Vannak hobbijaid?

– Szombathelyen élek párommal és huszonnégy éves lányommal, aki épp most próbálkozik kilépni a nagy életbe. A fiam a nyáron nősült meg, izgalmas, boldog időszak volt ez. Civilben egy ausztriai hotelben dolgozom, konyhán. Nagyon szeretem, és ez annak köszönhető, hogy esténként a látványkonyhán dolgozom, ahol kapcsolatban vagyok az emberekkel, lehet beszélgetni, társalogni. Ez vagyok én. Ha csak főznék, az nem lenne ennyire izgalmas. Hobbim? Mi más, mint az írás, de emellett elmaradhatatlan a sport. Kell a szellemnek, hogy néha teljesen kipurcanjon a test.

– Mit jelent számodra az írás?

– Amióta a gyerekek kirepültek, valamiféle hiánypótlás. Alkotni valamit, amivel aztán másokat megörvendeztethetek, kellemes, vicces percekkel vagy éppen mély mondanivalókkal. Éppen milyen kedvem van. Néha úgy érezem, hogy egy-egy messzi tájon játszódó írásommal szinte elrepítem oda magam, így valahol egy kis utazás is nekem. Élünk egy életet, de közben milliónyi más kaland várhat ránk. Nos, én az írásaimmal ezeket a kalandokat élem át.

– Honnan inspirálódsz? Sok személyes élmény van az írásaidban?

Szeretem a valós történeteken alapuló sztorikat. Régi vagy épp ma játszódó, az mindegy. Átélni, megérteni mások küzdelmeit vagy hatalmas élményeiket mindig nagy kaland. Izgalmas leírni úgy egy történetet, hogy közben ismered a főszereplőt, vagy a helyszín, ahol a történet játszódik, ismerős. Ugyanakkor megvan az nehézsége, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen leülni a gép elé, és hagyni a képzeleted szárnyalni. Komoly kutatómunkát, rengeteg beszélgetést, utána járást igényel. De így lehet hiteles.

– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz? Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz? Mikor van időd írni?

– Amikor az első kisregényemet írtam, senki nem tudta a családból. Hazaértem a munkából éjjel tizenegy órakor, és volt, hogy hajnali kettőig írtam. Ez azóta sem változott. Ha szabadnapos vagyok, akkor szakítok pár órát, de maradnak az éjjeli órák. Fárasztó, de akkor van csend, akkor tudok igazán kikapcsolni. Brazília meg saját halottjának tekint majd, ami a napi kávéfogyasztásomat illeti… Saját zugom nincs, de épp kialakítás alatt áll, mert az egy nagy álmom.

– Kik a példaképeid, kedvenc szerzőid?

– Kiemelni nehéz bárkit is. Vannak nagy klasszikusok, mint Rejtő Jenő, Agatha Christie, vagy Vavyan Fable, de mint a zenében, itt is mindenevő vagyok. Kivéve a nagyon horrorisztikus, nagyon parázósakat, azokat nem szívesen olvasom. Oka csak az, hogy utána veszettül félek, és kizárt dolog, hogy sötétben akár csak egy pohár vízért is kimenjek. Így inkább hanyagolom ezt a stílust. Az utóbbi idők nagy felfedezettje számomra Khaled Hosseini. Nem csak könyvei, de maga az ember is fantasztikus, tanulhatnánk tőle. Műveiben rengeteg válasz van olyan kérdésre, melyeket talán fel sem merünk tenni. Pedig aktuális, és elkerülhetetlen. A mai kortárs írókat pedig nagyon nagyra tartom. Leginkább azt, szeretem ebben a „társaságban”, hogy elenyésző esetben futok bele szakmai féltékenységbe. Támogatják, segítik egymást, és ez jó. Például te azzal, hogy velem csinálsz riportot, vagy Bogár Erika és T. C. Lang, akik a novelláskönyvemben sok segítséget nyújtottak. Öröm lesz, ha köztük tudhatom magam.

– Min dolgozol most?

– Jelenleg épp az előbb említett novelláskötet véghajrájában vagyunk. Sorsforgácsok címmel fog megjelenni. Kilenc változatos témájú novellát, és egy romantikus kisregényt tartalmaz. Fura ez tőlem, mert a kifejezetten romantikus témájú írások távol állnak tőlem, de ez most kikívánkozott belőlem. Azért a romantika mellett van egy másik vonala is. Egy novellás könyvnek épp az a fő tulajdonsága, hogy apró pici történetekkel szórakoztatja az olvasót. Utazás közben, hosszú várakozás közben, nyaralás alatt, vagy ha csak nincs időnk egy többszáz oldalas könyvbe belekezdeni. Én jobb szeretném, ha az emberek kezéből a mobilokat kiütnék a könyvek. Kezdje ezt bárki egy novellás könyvvel. Én nagyon szeretem őket. De ha ezt a könyvet elengedtem, akkor folytatom a már egy éve megkezdettet, ahol egy igaz történetet dolgozok fel (picit felturbózva). Egy menekült fiú történetét. Egyelőre a többi még titok.

– Ha kívánhatnál valamit a jó tündértől, mi lenne az?

– Most sokan felnevetnek, de egy elcsépelt, világszerte ismert közhely lenne az: világbéke. Mondom ezt anélkül, hogy szépségkirálynő lennék. De gondoljunk bele. Hova halad ez a világ? Ijesztő, néha már-már reménytelen dolgokat hozó irányba. Békében, nyugalomban élni mindennél fontosabb lenne. Elsősorban nem miattunk, hanem a gyerekeink, unokáink miatt.

 

Krisztina írásait elérheted a Facebookon:

https://www.facebook.com/profile.php?id=100010818523421

https://www.facebook.com/nemethkrisztiwrites/

 

 

Rejtelmek és karácsonyok – interjú Nádasi Krisszel

Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra megjelenik Nádasi Krisz szerkesztésében a Rejtelmes karácsonyok című könyv, azonnal elhatároztam, hogy meg fogom venni. Nemcsak azért, mert Krisz lektorálta a Levendulaméz című novelláskötetemet, hanem (főképp) amiatt is, hogy így elolvashatom Az én Diótörőm címet viselő kisregényét is. És miközben olvastam, remekül szórakoztam a sztorin, és kiderült, hogy Krisz stílusa nagyon hasonló az enyémhez… 🙂

Ennek az olvasmányélménynek a hatására úgy döntöttem, készítek itt vele egy interjút, hátha elárul néhány írói kulisszatitkot is! 🙂

image-1244
Rita:
Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Krisz: Hát felnőtt. De tényleg. Azt gondoltam, tök jó lehet, ha valakinek már nem kell iskolába járnia, hanem dolgozhat, pénzt kereshet, és maga találja ki, mit tanulhat, mi érdekli. És igazam lett. Tényleg tök jó!

Rita: Mióta foglalkozol írással?

Krisz: Mióta megtanultam írni az iskolában. Sosem voltam csodagyerek, de rájöttem, hogy míg az osztály többi része szenved a nyelvtannal, addig nekem mindez magától értetődő. Szerettem a szabályokat, de nélkülük is el tudtam dönteni, mi a helyes. Idegen nyelvet is hamar tanultam, hobbim volt, hogy belekezdtem több nyelv tanulásába is, beleértve az ír és az ivrit nyelvet. Eszperantóból a nyelvvizsgáig is elmentem. A jó nyelvérzék azért is hasznos, mert elsőre ki tudom olvasni az IKEA-ban a bútorok nevét. (És még emlékszem is rájuk.)

Ami meg a fogalmazást illeti: azt is nagyon élveztem már az iskolában. Én voltam az a gyerek, akinek mindig fel kellett olvasnia, amit írt, és aki az osztálytársait szórakoztatta a történeteivel. (Megjegyzem, az osztálytársaim még mindig olvassák az irományaimat.)

Rita: Háromgyermekes anyuka vagy – hogyan tudod beilleszteni az írást és a vele kapcsolatos teendőidet a napi tevékenységek közé?

Krisz: Ha a családomat kérdeznéd, szerintem ők egy lemondó sóhajjal jeleznék, hogy nem teljesítek túl jól. A férjem kétszer is rákérdez, mikor lesz vasalt inge, mire intézkedek (azaz felhívom azt a céget, aki vasalja a ruháinkat), a lányom rendszeresen megfordul reggel a szekrényemben, zoknit vagy garbót kunyerálva, mert az övé mosásban van, a fiam farkaséhesen jön haza az iskolából, mert elfelejtettük őt befizetni ebédre. Szóval inkább az állandó kárelhárítás jellemzi az életemet, de azt olyan jól csinálom, hogy végül is mindenki dicsérni szokott.

Rita: Milyen műfajokban alkotsz?

Krisz: Nőknek szóló történeteket szeretek írni a család és az önazonosság fontosságáról. Tudom, ez így komolynak hangzik, de nem feltétlenül kell annak lennie. Az egyik legkeresettebb könyvem, Az én Diótörőm például kifejezetten humoros.

A nevemet azonban többen azonosítják az írással és könyvkiadással kapcsolatos könyveimmel, mint a szórakoztató történetekkel, és ez nem is baj. Egyre gyakrabban érzem, hogy szerkeszteni (azaz valaki más kéziratából gördülékeny szöveget alakítani) jobban szeretek, mint írni. Talán egyfajta gyávaság ez: jól írni ugyanis borzasztó nehéz, amikor mások írását látom, akkor pedig pontosan tudom, milyen szó vagy fordulat kellene ide. Amikor történetet írok, folyton azt érzem, nem jó, nem jó, nem elég jó…

Rita: Milyen könyveid jelentek meg eddig?

image-1245
Krisz: Sokféle könyvet írtam. A legelső kötetem egy regény volt, ez Keira Christie álnév alatt, hagyományos kiadónál jelent meg. Ennek eladására írtam tulajdonképpen két kriminovellát, meg egy ehhez kapcsolódó anyaregényt, ami átvezeti a műveket a női regény kategória felé. A „Tündérke és Arisztid” főszereplője ugyanis az a botcsinálta nyomozó anyuka, aki a kriminovellákban is szerepel.

Egy ehhez hasonló, humoros, de nem anyukás, hanem éppen párkeresős történet Az én Diótörőm, és mostanában egy komolyabb, a munka és a magánélet egyensúlyának kérdését feszegető regényt írok.

A szakkönyveim szólnak írástechnikáról (Hogyan írjunk könyvet?, Magánkiadás előtt, Kreatív írás feladatok), e-könyvkiadásról (Könyvkiadók kíméljenek!) és könyvmarketingről (Könyvmarketing 1.0), és írok ifjúsági regényeket is, Christie Cayme név alatt.

Rita: Miért választottad a magánkiadást?

Krisz: Szakkönyvek esetén egyértelműen jobb ötlet a magánkiadás, mint a hagyományos. Szakkönyvíróként tudom, hogy a mondandómnak piaca van, aki az adott témában keres, megtalálja a könyvemet az interneten, a könyvesboltokban. Gyakorlatilag reklámozni sem kell, mert akinek szüksége van rá, rábukkan, akit pedig nem érdekel, az úgysem fogja megvenni.

Regény esetében árnyaltabb a helyzet: nagy a kínálat, ügyesen kell megfogni az olvasót, és egy kiadónak már lehet előnye, hogy van olvasóközönsége. Mindenesetre regények esetében is fontos érv, hogy magánkiadásban gyorsabban megjelenhet a kötet (mert nem kilincselünk a kézirattal éveken keresztül).

Én is adtam már ki történetet magánúton, nyomtatott könyvként, könyvesbolti terjesztéssel, mert szeretem a szabadságot, hogy mindenben én dönthetek. De azt is tudni kell, hogy a regényt nagyon ügyesen kell marketingelni ahhoz, hogy jól fogyjon, és a szerző úgy érezze, megérte a befektetett energiát.

Rita: Milyennek látod a mai könyvpiaci helyzetet, mennyiben mások a hazai viszonyok, mint a külföldiek?

Krisz: Hű, hát a magyarok tényleg különböznek másoktól, mármint az olvasók, meg a piac is, de persze attól függ, melyik országgal hasonlítjuk össze. Egyik ismerősöm panaszkodott például, hogy USA-ban nincsen könyvesbolt: gyorsan írtam neki, hogy bevásárlóközpontba menjen, mert nem jellemző, hogy külön könyvesboltok vannak, mint nálunk (illetve Kelet-Európában).

Az észak-amerikaiak viszont többet olvasnak, bár tény, hogy itt már teret nyert az e-könyv és a magánkiadás. Tudjuk, hogy nemcsak a kereslet, hanem a kínálat is nagyobb angolul, mint magyarul. Pici nép a miénk, sokan írnak, kevesen olvasnak.

Az e-könyv nálunk is el fog terjedni, ha nem is gyorsan. Nyugat-Európában már a háztartások része az e-könyvolvasó, és én biztos vagyok benne, hogy a mai fiatalok felnőttként több digitális, mint nyomtatott könyvet fognak olvasni. Egyszerűen praktikusabb, és ugye mindig a fiatalok azok, akik kidobják a dinoszaurusz megoldásokat.

Rita: Kik azok a szerzők, művek, akik-amelyek a legközelebb állnak hozzád, illetve akiket példaképednek tekintesz?

Krisz: Jaj, de nehéz kérdés. Ha a kedvenc íróimat kérdeznéd, kapásból tudnék mondani egy tucatot, de így… ha már közel állásról van szó, akkor például a te regényed, a Kávé és krémes abszolút a szívemben van, imádtam. Vagy mondhatnám még a Big Cherry Hollert is Adriana Trigianitól, ami a szülői érzelmeket boncolgatja, és annyi mondanivaló van benne, hogy egy nap csak néhány oldalt tudtam belőle olvasni, annyira megindított. Ha pedig példaképekről beszélünk, akkor szeretnék olyan gördülékenyen írni, mint Maugham, és a sorok között kommunikálni, mint William Golding A toronyban. Ez utóbbi könyvnek annyi rétege van, hogy beleborzongok, ha rágondolok.

image-1246
Rita: Beszéljünk egy kicsit a Rejtelmes karácsonyokról! Honnan vetted az ötletet, hogy egy karácsonyi kisregénygyűjteményt adjatok ki? Hogyan találtad meg a társszerzőket? Van személyes kedvenced a történetek között?

Krisz: A karácsonyi kisregénygyűjtemény nem az én találmányom. Épp azért jöttem elő az ötlettel, mert angolul ez adott, és én a saját karácsonyomat el sem tudom képzelni anélkül, hogy megvegyek egy ilyen történetgyűjteményt. (Sőt, idén már kettőt is vettem.) Magyarul viszont nem íródnak karácsonyi történetek. Ha körülnézel a boltokban, vagy fordításokat látsz, vagy klasszikusokat. A Rejtelmes karácsonyok egyedülálló kötet – érdekes, hogy a helyét is nehezen találják: vagy Agatha Christie mellé teszik a boltokban, vagy a klasszikus karácsonyi ajándékkötetek mellé.

A könyvben szereplő írókat tavaly ismertem meg, amikor pályázatot hirdettem egy hasonló kötetre. Ott meghitt, ünnepi történeteket vártam, és a beérkezett művek közül tizenkettőt jelentettem meg egy kötetben. Ennek Könyvbe zárt karácsonyok volt a címe. A Rejtelmes karácsonyok hat történetéből hármat a Könyvbe zárt karácsonyok szerzői írtak, kettő származik toplistás íróktól (akik a pályázat alkalmával majdnem bekerültek a kötetbe), és egy kisregény az enyém. Nagyon jó ez a csapat, remélem, dolgozunk még együtt!

Kedvencet természetesen nem tudok mondani a kötetből. Erika története lélegzetelállító. Amikor először olvastam, csak vártam, vártam, hová lyukadunk ki, el sem tudtam képzelni, mi lesz ennek a vége, és ezt imádtam benne. Kriszti New York-i sztorija azért fantasztikus, mert a hősnő nagyon szimpatikus, és bár mi végig azt hisszük, hogy a kisregény egy örökbefogadott kislányról szól, a legvégén kiderül, hogy nem is. Dóri egy fájdalmas folyamatról írt, egy olyan témáról, amiről nem szeretünk beszélni, és tán olvasni sem, de képtelenség elszakadni tőle. Ezt a kisregényt akárhányszor olvastam, mindig bőgtem, pedig átment pár kör szerkesztésen, korrektúrán… A fiúk történetei férfiasak. Teljesen mások, mint a lányok regényei. Péter finom humora és tájékozottsága olyan élővé teszi a krimit, mintha filmet néznék, faltam minden sorát. Norbi gimnáziumi naplójában pedig azt szeretem, hogy mindegy, hány sort olvasok el belőle, egyszerűen fogalmam sincs, hová is vezet ez az egész. Talán ez a legrejtelmesebb mind közt.

Rita: Mit tervezel, mit írsz mostanában?

Krisz: Van egy izgalmas karakterem, Nóra, aki a munkájának él, de nem veszi észre. Arról szeretnék írni, ahogy a családja segítségével meglátja, hogy mi az életben az igazi érték, és rácsodálkozik egy olyan világra, amit gyerekként sem ismert. Ez a felszínen egy romantikus történet lesz, és ha jól sikerül, talán elgondolkodtatja majd az olvasókat, hogy a körülöttük élő emberek vajon mit is keresnek az életükben. Én nagyon szeretném már megírni ezt a könyvet; remélem, az olvasók is épp annyira szeretik majd olvasni!

image-1247

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu