Ezzel a címkével készült írások: a változások kora

Kalandokba bújtatott fejlődéstörténet – interjú Tomcsik Nórával

Tomcsik Nórával már készítettem korábban is interjút. A fiatal írónő nemrégiben már a 3. kötettel jelentkezett A változások kora regényfolyam olvasói számára, és ahogy az első két könyv, úgy ez az újabb regény, Az új idők hősei is letehetetlen olvasmányélményt ígér!

– Hogyan jellemeznéd a stílust, amelyben a regényeidet írod?

– A stílusomat még sosem próbáltam meghatározni. Szeretem a realista regényeket, és igyekszem én is ezt a vonalat követni.
Sokan mondják, hogy olvasás közben filmszerűen peregnek le előttük az események. Valószínűleg ez onnan maradt, hogy eredetileg a filmes világban képzeltem el magam, és az írás terén is a forgatókönyvhöz való ismereteket sajátítottam el elsősorban. Most már tudatosan játszom ezzel. Nagy hangsúly van a dramaturgián, azon, hogy mikor és hol vágok el egy-egy fejezetet, szeretek játszani a szöveg ritmusával, mint amikor a vágó összerak egy jelenetet.
Szerintem a stílusom még messze nem kiforrott, de ez a filmszerű elbeszélésmód nagyon közel áll hozzám.

image-1914

– Kiknek ajánlod A változások kora regényfolyamot?

– A változások kora alapvetően öt fiatal felnőtté válásáról szól, a történelmi idő csak a színtér, sok küzdelem, belső harc szimbolikus, amivel a korunkbeli fiatalok is szembenéznek. Henryék naiv, öntelt vagy épp álmodozó kamaszokból válnak komoly felnőttekké. Közben megismerik saját démonaikat, gyengeségeiket, és a legnagyobb csatáikat önmagukkal vívják meg. Ha valaki vevő az efféle fejlődéstörténetekre, vagy a kalandregényekre, azoknak szeretettel ajánlom a könyveket.

– Mi vonzhat téged ehhez a korszakhoz, az 1. világháború körüli évekhez?

– Nem volt különösebb oka. Valahogy akkoriban, amikor nekikezdtem a történetnek, nagyon megindított a téma. Félek a háborúktól, ki akartam írni ezeket a félelmeket, értelmet találni a történteknek, tisztelegni a hősök előtt.
Szerintem a háború örök téma, mert mindkét világégés hatásai a mai napig meghatározzák a világot közvetve vagy közvetlenül. Ez olyasmi, amire emlékezni kell, tanulni belőle, legalább azt, hogy értékeljük jobban, hogy minden gond ellenére úgy élhetünk, hogy nem kell rettegnünk, harcolnunk vagy menekülnünk.

– Te személy szerint mennyire vagy benne a szereplőid karakterében?

– Nagyon. Tudatosan persze nem, vagyis csak egyetlen esetben játszottam ezzel, és csak később, amikor már a sorozat második, harmadik kötetét írtam, döbbentem rá, hogy mennyire benne vagyok a karakterekben. Henry nagyon hasonlít rám. A harmadik kötetben átélt belső csatái javarészt az én belső félelmeimből és küzdelmeimből születtek. Épp ezért ez a kötet különösen fontos, mert rengeteget adtam bele magamból. Persze a többiek is sok mindent örököltek tőlem. A világnézetemet például egyértelműen George testesíti meg, de az új, készülő regényemben főszereplő Borisz sem véletlenül készül írónak. Az ember szerintem elsősorban tudatosan vagy tudat alatt önmagából merít, aztán a közvetlen környezetéből.

– Mi ösztönzött arra, hogy fiatal nőként világháborús jeleneteket vess papírra, amikor írhatnál, mondjuk, romantikus könyveket is? Ez is menne neked, amint példa erre A baronet lánya című kisregényed.

image-1915
Mindig is a nehezebb témák érdekeltek. Ez meglátszik a könyves és filmes ízlésemen is. A könnyedebb történetek csak ideig-óráig kötnek le. Nagyon foglalkoztat az emberi lélek, és A változások kora írása közben rájöttem, mennyire izgalmas és tanulságos a történelmi események árnyékában élő emberek lelkének tanulmányozása. Rengeteget tanulok a kutatómunkák során, ha másért nem, hát emiatt megéri kitalálni ezeket a sztorikat. Azt gondolom, hogy sok mindent elnagyoltan, egy szemszögből látunk, emiatt előítéletesek vagyunk. A már megírt, és tervben lévő regényeim szereplői mindig a kor átlagemberei, akiknek a szemén keresztül láthatjuk az adott eseményeket.
Szerintem szükség van a történelmi regényekre, és a magyarok között jelenleg kevés író van, aki ezzel a zsánerrel foglalkozik, márpedig bőven akad izgalmas téma, és nem utolsósorban rengeteg tanulság.
A háborús, kegyetlen jelenetek írása pedig sajnos elkerülhetetlen ebben a műfajban. Eleinte nem is ment, nagyon féltem tőle. Viszont rá kellett jöjjek, hogy a finomkodás nem tesz jót, ha a realizmus határain belül akarok maradni, és el akarom érni a kívánt hatást. Persze figyelni kell, hogy ez ne legyen öncélú, a lelki dolgokra igyekszem a legnagyobb hangsúlyt fektetni, de ha valami véres és kegyetlen a valóságban, az a könyvben is legyen az.

– Nagy gondot fordítasz a hangulat megteremtésére. Hogyan készülsz fel írás előtt?

– Sokat hallgatok zenét, ami megadja a kellő hangulatot, filmeket nézek, hasonló témájú könyveket olvasok. Ha ez megvan, akkor a jeleneteket magamban nagyon sokszor lejátszom, mintha egy film lenne, és csak akkor írom le, amikor szinte teljesen olyan, amilyennek szerintem lennie kell. A hangulat megteremtése az egyik legfontosabb, ha nem sikerül megríkatni, megnevettetni, elborzasztani az olvasót, ha nem érez együtt a szereplőkkel, akkor valami nagyon nem sikerült.

– Mestere vagy a történetfűzésnek, hőseidet izgalmas bonyodalmakba kevered. Sokat töprengsz ezeken a kalandokon, vagy könnyedén jönnek?

– Van, ami egyik pillanatról a másikra jön, de akad, amit hetekig, hónapokig kell tervezni. A legújabb kötetet volt, hogy hónapokra félreraktam, mert nem állt össze, nem tetszett, és ilyenkor nálam az a bevált, ha egy időre szüneteltetem az írást. A dramaturgia az a dolog, amit teljesen tudatosan építek, ez az egyik legizgalmasabb az írásban. Olyan, mint megkomponálni egy zeneművet. Mindennek megvan a maga helye és ideje, az információkat megfelelően kell adagolni, semmi sem lehet céltalan. Minden, amit leírok, okkal van ott, és ha másképp nem, majd egy másik kötetben értelmet nyer. Szokásom, hogy imádok előre utalgatni, ami talán nem is mindig feltűnő az olvasóknak, de én elvezem az ezzel való játékot. Persze, amikor elkezdem az írást, nem mérek ki mindent kismérlegen, sokszor hagyom, hogy vigyen az ihlet, de azért szükség van a tudatosságra.

– Vannak kedvenc szerzőid, példaképeid?

– Tolkien számomra az etalon, az örök példakép. De nagyon szeretem Dickenst, és újabban Orwell is nagy hatást tett rám. Kosztolányi és Karinthy szintén a szívem csücskei, ha úgy 80-90 évvel ezelőtt élnék, folyton a kávéházakban kuksolnék, hogy egy szót válthassak velük.
A kortársak közül V. E. Schwab könyveit szeretem nagyon. Remekül fűzi a szálakat, csodálatos karakterei vannak. Nagyon inspiráló.

– Mi készül most? Mik a további terveid?

– Most egy második világháború alatt játszódó regényt írok. Két fiú, az orosz származású Borisz és a hitlerista apja ellen lázadó Franz barátsága kerül a középpontba, és a helyszín a náci Németország. Amikor kitaláltam ezt a történetet, nem gondoltam bele, mennyire meg fog néha viselni. Sokkal komolyabb, keményebb téma lett, mint az elején képzeltem. Ettől függetlenül azonban ez egy nagyon fiatalos könyv lesz terveim szerint. E/1-ben íródik, és az egész elbeszélésmód sokkal közvetlenebb lesz, mint A változások koráé.
Ezek után szeretnék nekilátni a sorozat negyedik kötetének, vannak tervben kiegészítő kötetek, egy regény az Amerikai Polgárháború idejéből, a Francia Forradalomból, de alakul a fejemben egy kicsit mai, kicsit könnyedebb történet is. Az, hogy mi valósul meg előbb, még sok mindentől függ, egyelőre sokat kell kutatni, inspirálódni, de egyelőre Boriszéké a főszerep.

Nóri könyveit megtalálod a Facebookon!

Kalandos felnőtté válás, négy kötetben

image-1589
Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy négy nap alatt két regényt is sikerüljön kiolvasnom. Márpedig pontosan ez történt velem a napokban: Tomcsik Nóra kitűnő történelmi regényeit egyszerűen lehetetlen letenni!

Korábban, A változások kora című első kötet apropóján már készítettem Nórával egy interjút, de a folytatás, Az elveszett ifjúság elolvasása után úgy éreztem, muszáj többet is megtudnom a tehetséges ifjú írónőről és a könyveiről…

– Mi ösztönzött arra, hogy pl. romantikus regény vagy krimi helyett egy olyan komoly témát mesélj el, mint a felnőtté válás (ráadásul egy olyan vészterhes korban, mint az első világháború)?

– Őszintén szólva sosem voltam a kifejezetten romantikus könyvek rajongója. Egyszer írtam egy második világháborús forgatókönyvtervet a főiskolán. Egy német és egy szovjet diák barátságáról szólt, és arról, hogy a szemben álló ideológiák véres harca közepén mennyit bír ki ez a barátság. Szeretném ezt is megírni egyszer. Na ebben semmi romantika nem volt. A szaktársaim szóvá is tették 🙂 )
Persze sok kedvencem van a témában. Jane Austent nagyon szeretem. De mindig is a kalandregényeket, fejlődésregényeket olvastam szívesen. A változások kora is tulajdonképpen fejlődésregény. De azért némi romantika van itt is, de mint az élet része.
A felnőtté válás témája pedig nagyon aktuális nálam. Huszonhét éves vagyok, és az elmúlt néhány évem azzal telt, hogy rendre rácsodálkoztam a felnőtt lét kihívásaira. Az első világháborút pedig azért választottam, mert szerettem volna, ha a szereplők átesnek valami nagy és sorsfordító eseményen. A világháborúk mindig érdekeltek, és írói szempontból is érdekes volt eljátszani a gondolattal, milyen lehetett, amikor megérkezett a hadüzenet és megváltoztatta milliók életét.

– A történetben betekinthetünk egy papnevelde és a tengerészeti akadémia falai közé is. Honnan informálódtál ezeknek a mindennapi életéről, szabályairól, a tanulmányi követelményekről?

– A tengerész iskolákról nem sokat tudok, ezért nem is részleteztem nagyon, de amit írtam, azt itt-ott életrajzokból, esetleg ma működő akadémiák leírásaiból szemezgettem. A papneveldével más a helyzet. Vannak pap ismerőseim, sokat mozgok ebben a közegben, így ha teljes képet nem is kaptam, de a fontosabb dolgokkal tisztában vagyok.

– A könyved hiteles történelmi tabló, konkrét eseményeket is megemlítesz. A New York-i robbantás és a marokkói merénylet valóban megtörténtek vagy a fantáziád szüleményei?

– A New York-i robbantás nem történt meg. De az anarchista mozgalmak akkoriban nagyon is működtek a városban, és hasonló esetek előfordultak. Marokkóban pedig azokban az években nagyon sok volt a lázongás (ezt használják ki a könyvben is). Ezek az epizódok arra szolgáltak, hogy bemutassák, a Boldog Békeévek akkoriban már nem is voltak olyan békések. Ez a sok kisebb esemény vezetett a világégésig.
A marokkói eseményeknek amúgy lesz következménye, erre épül majd a 3. kötet.

– Korábbi beszélgetésünkben elárultad, hogy könyvek, filmek segítségével igyekeztél beleélni magad az adott korba. Említenél néhány konkrét címet?

– Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című könyve nagyon sokat segített, mert hihetetlenül naturalista módon írja le a háborút. Faulks Madárdal című könyvébe még csak beleolvastam, de a mini sorozatot többször láttam már. Kedvencem pedig Az ifjúság végrendelete. Ez a könyv magyarul sajnos nem kapható. Nagy kár érte. Ellenben remek film készült belőle. Vera Brittain brit hadinővér emlékiratai alapján készült. Egy gyönyörű és szívszorító film arról, milyen lehetett a háború alatt nőnek lenni.

– Amikor megemlítetted a White Star Line hajózási társaságot, arra gondoltam, hogy a tengerésztisztnek tanuló Henryt is felülteted a Titanicra… Izgalmas fejezet lett volna – nem éreztél kísértést rá?

– Azt hiszem Henryt így is sok mindennek teszem ki. 🙂 Nem szerettem volna jobban megemlíteni a Titanicot, mint ahogy megtettem. Ellenben sokáig volt egy olyan változat, amiben Henry a Britannicra kerül, ami ugye elsüllyed a háború alatt. De aztán nem állt össze a történet, így más vizekre eveztem.

– Honnan az indíttatás, hogy nő létedre első világháborús lövészárkokról írj, mégpedig teljes részletességgel?

– Fogalmam sincs. Sosem a nőies témaválasztásaimról voltam híres :). Javarészt történelmi regényötletek vannak a fejemben, de indíthattam volna könnyedebben is. Szeretem, ha egy könyv realista, és nem romantizálja túl a háborút. Úgy véltem, hogy a karakterfejlődések, amikre nagyon igyekszem összpontosítani, akkor lesznek hitelesek és megérthetőek, ha az olvasó maga is átéli ezeket a borzalmakat. Írhattam volna egy könyvet arról, hogy Henry bátran harcol, majd boldogan tér haza az ő Sarah-jához, de a valóság nem ilyen. Egy háborúban nincs semmi romantika.

image-1590
– Az ápolónővé lett Charlotte-ot, a tábori lelkész George-ot és a katona Henryt is elkíséred a hadikórházak falai közé. Ezeknek a jeleneteknek az olvasása is szívszorító – nehéz volt megírni őket vagy éppen így akartál kiírni magadból valamit?

– Rettegek a betegségektől, kórházaktól. Talán ez is benne volt tudat alatt. De a kevésbé prózai válasz az, hogy ezeknek a leírása hozzátartozott ahhoz a korhoz, így bele kellett írni. Ha a világháborúkról van szó, leginkább a hősi eposzokká emelt amerikai filmek jutnak eszünkbe, de az nem fedi a valóságot.

– A 2. kötet elején azt írod, hogy dédnagyapád emléke előtt szeretnél tisztelegni. Az ő háborús emlékeit is felhasználtad a könyvhöz?

– Sajnos sokat nem tudok arról, ő miként élte meg a háborút. Isonzónál szolgált. Futár volt, ami egy nagyon veszélyes beosztás volt, hiszen el kellett jutnia egyik frontszakaszról a másikra. Még kitüntetést is kapott személyesen IV. Károlytól. Büszke vagyok, hogy a dédunokája lehetek.

A történet rendkívül fordulatos és pörgős, az olvasó egyetlen oldalon sem unatkozik. Az első szótól az utolsóig mennyi idődbe telt, amíg megírtál egy-egy kötetet? Hol tartasz most a 3. kötettel?

– Azt leszámítva, hogy évekig érlelődött a fejemben a történet, nagyjából két év kellett az első két kötetre.
A 3. kötetnek megvan a végleges vázlata és kész van két fejezet. Sajnos lassan haladok az egyéb teendőim miatt, de remélem jövő nyárra elkészül. Sietni viszont nem szeretnék vele, mert ez egy nagyon fontos kötet lesz, amit jól kell megírni. A főszereplőknek egészen új oldalát ismerhetjük majd meg.

– Mikor fog megjelenni a 4., befejező kötet? Elárulsz róla valamit?

– Legalább két év kell, mire elkészülök a 4. kötettel. Lehet, hogy több. Szeretném, ha jó lenne, méltó lezárás. Vagyis nem lezárás, mert lesz egy 5. könyv, de az nem kapcsolódik szorosan, és lesznek rövid elbeszélések, kisregények még.
A 4. kötet címe A hazatérés lesz, és leginkább a háború utáni újrakezdésekről szól majd. Fontos lesz Írország és néhány eltitkolt, múltbéli esemény.

– Van tervben hasonló, megírásra váró ötleted, egy újabb történelmi regényfolyam? (Pl. a francia forradalom idejéből?)

– Nagyon sok, de most annyira beszippantott Henryék története, hogy egy darabig biztosan nem írok mást.
Az egyik ötlet épp a francia forradalom, de tervben van egy magyar témájú, ami István király idején játszódna. 1848 is mozgatja a fantáziám, szeretnék egy politikai sallangoktól mentes történetet írni ebből az időből, és lesz második világháborús is.

– Valahol elárultad, hogy írtál egy ifjúsági regényt is. Mi volt ez, miről szól, kapható-e?

– A címe: A hercegnő és a sárkányok dala. Egy rövid kisregény, ami egy kitalált világban játszódik. Egy elveszett hercegnő, egy apród és egy lovag a főszereplő, akik nekivágnak, hogy megkeressék a száz éve szunnyadó sárkányokat, mielőtt az egyik teljhatalomra törő király talál rájuk. A sárkányokat pedig csak egyetlen módon lehet engedelmességre bírni.
A könyv jelenleg elektronikus formátumban kapható a nagyobb webshopokban. Karácsonyra pedig készülünk egy szép illusztrált változattal.

 

Ha izgalmas olvasnivalót keresel, ami beszippant és nem enged egy pillanatra sem unatkozni, akkor Tomcsik Nóra regényeiben garantáltan nem fogsz csalódni

Nóri blogján érdekes cikkeket is olvashatsz: https://jesuisvoyager.blogspot.hu/

 

 

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu