A kényszerű bezártság idején az olvasónak mi más is juthatna eszébe, mint a könyvek és az általuk nyújtott szórakozás… Még konkrétabban olyan művek, amelyek maguk is karanténban játszódnak, mint Boccaccio Dekameronja vagy éppen Navarrai Margit Heptameronja.
Utóbbi ihletett meg egyik legújabb írásomban, amely egy egyszerű történetet tízféleképpen mesél el, tíz írónő stílusában. (Ebből az írásműből már olvashattál részletet a blogon, Jo Baker Longbourn árnyékában című regényének ihletésére készült. Ide kattintva olvashatod!)
Navarrai Margit (Velencei Rita)
Egy szakácsnő bosszút áll kegyetlen úrnőjén, és egy vacsorán elrontja a pástétomot, amiért is az úrnője elcsapja őt a háztól, de utóbb ő maga is megbűnhődik kíméletlensége miatt
Élt egyszer London városában egy úrhölgy az angol II. Károly király idejében. Egyedül lakott fényűző otthonában, és bár nem volt férjnél – noha elég sok csinos és jómódú ifjú ostromolta őt, amíg fiatalabb volt, ő soha egyiknek a kedvéért sem adta fel független életét – minden hét végén nagyszámú vendégseregnek adott vacsorát palotája legszebb termében. Szakácsnője, aki Harriet névre hallgatott, hűségesen szolgálta őt hosszú éveken át, amíg úrnője meg nem öregedett, ám a hölgy a vendégségek rendezéséről még akkor sem mondott le. A szegény szakácsnő pedig, habár kitűnő étkeket küldött a vendégek asztalára, sosem kapott tőle dicséretet a főztjéért, az ízletes sültekért, a pástétomokért meg a lepényekért, amiket a meghívottak nagy megelégedéssel fogyasztottak el. Az asszony pedig a kevélység bűnébe esett, és mind rafináltabb és pazarabb ételeket rendelt a szakácsnőjétől. Azonkívül szokásává lett, hogy a nagy vacsorák előtt a konyhába látogatott, s karján a kis ölebével körbejárt a fazekak és tálak között, minden étekbe belekóstolt, és mindet ócsárolta, Harrietet pedig durva szavakkal szidalmazta.
Harriet nagyon elbúsult úrnője kegyetlenségén, amellyel megszomorítja az ő életét, s arra gondolván, hogy a hölgynek már több kutyája eltűnt rejtélyes módon, ezt mondta magában: bárcsak megbűnhődne valamiképpen keményszívűségéért, bárcsak elvenné tőle az Úr imádott kis kedvencét, hogy ő is szenvedjen éppúgy, ahogy szenvedést okoz másoknak! És istentelen gondolatáért mindjárt elszégyellte magát, és elmondott három miatyánkot a lelke üdvéért. Hanem azért elgondolta, hogy a maga módján bosszút áll úrnőjén. Felvette a földről a finom selyemszalagot, ami a kutya nyakáról észrevétlenül lehullott, belesütötte a pástétomba, és úgy küldte fel a vendégek asztalára.
Ezt felfedezvén az úrhölgy éktelen haragjában azon nyomban elküldte Harrietet a házától, még a bérét sem fizette ki, így a szegény szakácsnő azon az éjjelen pénz és hajlék nélkül maradt. Ám a szerencse nem hagyta el őt, mert egy rokonánál meg tudta húzni magát, és csakhamar munkát is talált, s attól fogva mosónőként kereste a kenyerét, mert szakácsként egyetlen házban sem akarták őt többé alkalmazni.
Nem sokkal ezen események után, egykori úrnője háza előtt elhaladtában szemtanúja lett, ahogyan a mondott kiskutyát, ami az utcán kódorgott, egy lefátyolozott hölgy beemeli egy idegen hintóba. Akkor Harriet arra gondolt, hogy bosszúkívánsága beteljesedett, és megkönnyebbült szívvel végezte azontúl fáradságos munkáját.
Ha csak tehetitek, most maradjatok otthon és olvassatok – például a Dekameront vagy a Heptameront! 🙂
