Még öt órája sem volt, hogy hazatértem Genova mellől, ahol a Ligúr Archeológiai Múzeum megbízásából egy ógörög ásatásnál dolgoztam másfél hónapon keresztül. A bőröndöm még kicsomagolatlanul hevert az előszobában, a felbontatlan leveleim és számlaértesítőim alatt, Roberto hangja viszont ellentmondást nem tűrő volt a telefonban.

– Nézd, Rob, még meg sem melegedtem a lakásomban. – Futó pillantást vetettem a minimalista berendezésemre és a kopasz falakra. A bánatosan lógó, megfakult sötétzöld függönyre rá sem mertem nézni. – Arra akarsz rávenni, hogy máris utazzam tovább – mégpedig Dániába?

Bár, ha az ember felejteni akar, az utazás erre a legjobb módszer, gondoltam.

Áttettem a készüléket a másik fülemre, és elnézést kérő pillantást vetettem a kagylófotelemben elterült nővéremre. Linda megértő mosollyal nézett vissza, aztán gügyögött valamit a szőnyegen négykézláb mászó tízhónapos bébijére.

– Daniella, cara, az ügy nem filléres költségvetésű. Nem fogod megbánni, ha igent mondasz. Mortensen nem beszél angolul, és az ismeretségi körömben te vagy az egyetlen szakértő, aki beszél dánul.

– Oké, Rob, de értsd meg, úgy terveztem, hogy most legalább egy hónapig pihenek.

Roberto felnevetett a vonal túlsó végén, azzal az öblös hanghordozásával, ami mindig azt sugallta számomra, hogy nem igazán van választási lehetőségem.

– Daniella, nekem egy csalhatatlan szakértőre van szükségem ebben a bizniszben. Mert ez egy komoly üzlet. Mortensen állítja, hogy a vázája eredeti, az ügyfelünk pedig, egy kőgazdag amerikai kipengetne érte egy kisebb vagyont is – de csak akkor, ha tényleg valódi.

A kezembe vettem az asztalról egy kis görög amforát, és szórakozottan forgattam. Korfun vásároltam valamelyik ottani munkám idején.

– Jó, jó, értem – sóhajtottam. – És mennyi lenne ebből az én jutalékom?

Amikor meghallottam az összeget, elgyengültek az ujjaim, az amfora kicsúszott a kezemből, és a bébi mellett ért földet a rongyszőnyegen.

– Ott vagy még? – hallottam Rob hangját. – All right, all right, mister… Nos, az americano azt mondja, ha kevesled, megduplázza. Amint látod, eléggé rákattant…

Nyeltem egyet. Százezer dollár?! És legalább jó messze leszek Itáliától.

– Mikor kell indulnom?

Hamarosan folytatódik…

Papírszívek a kandalló körül – romantikus regény, 1. rész
Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom