Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok. (Jessica Sorensen)

Az olvasás megváltoztatta az életemet. Az írás pedig megmentette. (Judy Blume)

A novellaírás olyan, mint egy nagyon hosszú beszélgetés önmagammal, ahol felszínre tudnak kerülni dolgok. (Kollár-Klemencz László)

A könyvek szárnyán az egész világot beutazhatod. (Imogen Hermes Gowar)

Amikor a kezembe veszek egy könyvet vagy egy dokumentumot a múltból, több száz éve élt emberekkel hadakozom. Megvannak a titkaik és a rögeszméik, mindaz, amit nem akarnak vagy tudnak felfedni. (Deborah Harkness)

Ha azon aggódnék, hogy az embereket mi érdekli, soha nem írnék semmit.
(Charles Bukowski)

A művészet mindig a lázadásból születik. (Wahorn András)

Minden életnek célja van. Oszd meg másokkal a történetedet, és ezzel segíthetsz valaki másnak rátalálni a sajátjára. (Henry Miller)

Az író az irodalmi mű alkotása, tehát a vajúdás folyamata során még nem tudja, mit fog felfedezni. (Alain Robbe-Grillet)

Az intuíciód tudja, miről írj. Szóval állj félre az útjából. (Ray Bradbury)

Ne hajolj meg; ne hígítsd fel; ne próbáld logikussá tenni; ne szerkeszd át a saját lelkedet a divatnak megfelelővé. Helyette kövesd a legintenzívebb gondolataidat könyörtelenül, azokat, amelyek megszállottá tesznek. (Franz Kafka)

Az író életén tűnődtem. Gyötrelemmel teli élet. Pályája kezdetén szegénység s a világ közönye kínozza, később, ha valamilyen sikerre vergődik, akkor a vakvéletlen tartja a markában. Léte az állhatatlan közönségtől függ. Kénye-kedvére bánik vele az újságíró, aki interjúért üldözi, a fényképész, aki fényképezi, szerkesztők kéziratért s adóvégrehajtók jövedelmiadóért zaklatják, előkelőségek ebédre és intézmények titkárai előadásokra hívják, gyötrik a nők, mert feleségül akarnak menni hozzá, és gyötrik, mert el akarnak válni tőle, fiatalok autogramot, színészek szerepet, és vadidegenek kölcsönt kérnek tőle, szenvelgő hölgyek házassági tanácsokért és nagy reménységű ifjak irodalmi tanácsokért kínozzák, kényük-kedvükre bánnak vele ügynökök, kiadók, menedzserek, kullancsok, tisztelők, kritikusok – és így bánik vele a saját lelkiismerete. Mégis, van egy kárpótlása: bármi nyomja a lelkét, kínzó gondolat, barátja halála, viszonzatlan szerelem, sértett büszkeség vagy éppen annak az árulása, akit legjobban szeretett – csak papírra kell vetnie, feketén fehérre, legyen az egy történet témája vagy mazsola egy tanulmányban, mindenképpen kiírta magából, és elfelejti. Az író az egyetlen szabad ember. (W. Somerset Maugham: Sör és perec – ford. Látó Anna)

Írók az írói létről
Cikk megosztása: Share on facebook
Facebook
Share on google
Google

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom