Havi írások: január 2019

Rejtély a Baker streeten 2. rész

(Az első rész itt olvasható.)

Sally mintha úgy látta volna, hogy Frank lép ki a palota ajtaján, ekkor azonban mintegy karnyújtásnyi közelségben elsietett mellette egy kocsi, s annak a tetejéről jó maréknyi hó hullott a lány fedetlen nyakába.

Akkor eszébe jutott, hogy a fagyos büntetést talán a megkérgesedett Mrs. Donovan küldte rá valamiféle varázslattal, hiszen most már a hátsó bejáratnál kellene söprögetnie a havat, nem pedig kutyák meg inasok után bámészkodnia az utcán. Kendője végével lesepregette a nyakából a havat, és a seprűt megmarkolva visszafelé indult.

A házvezetőnő nem kedvelte őt az első naptól fogva, hogy Mr. Barnes házához került. Látta a tekintetén, ahogy részvétlenül a mosástól kisebesedett kezére nézett, meg abból, amilyen érzéstelenül ejtette ki a nevét. Talán minden reggel bedörzsölte szegfűszegolajjal az ajkát, nehogy bármilyen kiejtett szó fájdalmat okozzon neki?

De talán nem kedvelt senkit sem; az ilyen szikár, csontos arcú asszonyoknál sosem lehet tudni.

Érezte, hogy a hideg jócskán megcsipkedte már az arcát, az ujjait alig tudta már mozgatni, annyira meggémberedtek. Mielőtt a lépcsőre fordult volna, hogy a munkája után eredjen, még egy vágyakozó pillantást vetett az utca szabadsága, a valahová sietve haladó emberek után, meg a folyton unatkozó Miss Pennethorne éles hangú, mulatságos ölebecskéjére – a látvány azonban jobban megdermesztette, mint a fagyott reggel. Egy cicomás hintó állt a Pennethorne-palota előtt. Az ajtaja hirtelen lendülettel kivágódott, és a belsejéből egy gazdag öltözetet, tollas kalapot viselő nő karja nyúlt ki a kiskutya felé. Egyetlen szempillantás műve volt az egész: Miss Pennethorne agyondédelgetett kis kedvencének már nyoma is veszett, a hintó pedig újra elindult a barnásra taposott havon. Sally látta, hogy valahonnét előront az inas, és olyan szitkokat szórva fut a hintó után, aminőket ő eddig leginkább a Cheapside csapszékei meg cselédszállásai környékén hallott. A különös tekintetű Frank most fedetlen fővel, a szélben lobogó kabátban csúszkált, kanyargott, futkorászott a kocsik és a járókelők között; ezt azonban Sally már nem bámulta tovább.

A dolgok megint összegubancolódtak, mint egy makrancos gyapjúgombolyag, de ezúttal végre nem neki kell kibontogatnia a szálakat.

A rejtélyes Baker streeti eset

Néhány könyvvel, pár tucat novellával a hátam mögött (és újabb tervekkel a jegyzetfüzetemben) meg kellett állapítanom, hogy a kosztümös, történelmi díszletekkel dolgozó történetektől nem tudok elszakadni 🙂 Most is egy ilyesmin kezdtem el dolgozni, ami bizonyos értelemben rendhagyó lesz, de erről majd később. Most hoztam nektek belőle egy kis részletet!

A havat alaposan le kell söprögetni a lépcsőfokokról és a csenevész, széltépte cserjék között a ház felé vezető keskeny járdáról is, hiszen tudvalévő, hogy a hó – itt, a Baker streeten éppúgy, mint a Cheapside-on – igen komiszul tud viselkedni, ha egyszer is megolvad, s azután, ha a gyenge januári napsugárnak nincs ideje felszárítani sáros nyomait, könnyen előfordulhat, hogy járhatatlan, rücskös jégpáncéllá válik a kövezeten.

Sally serényen dolgozott, a hátán érezve Mrs. Donovan szúrós szemét, amellyel könyörtelen pontossággal rálelt a leghitványabbnak tűnő apróságra is, ami kilógott a dolgok gondosan rendezett soraiból; még akkor is, ha magának Mrs. Donovannak a jelenléte is rendkívüli volt a ház ajtaja előtt, hiszen neki ezen a korai órán a tea- meg pirítósillatú konyhában lett volna tennivalója, hogy elrendezgesse a cselédséget.

Sally kezében egy pillanatra megállt a kócos cirokseprű, mert a kendője kibomlott, ingválla meglazult a munkában; gyors mozdulattal rendbe szedte, mielőtt a szél belehordaná a hópelyheket kopottas ruhája réseibe.

– A hátsó bejáratról se feledkezz el! – hangzott Mrs. Donovan zord utasítása.

– Megcsinálom – bólintott Sally, és halk sóhajjal nyugtázta, hogy a házvezetőnő végre eltűnik a házban.

Az utca túlsó oldala felé sandított, hátha meglátná azt az inast, Franket, aki Miss Pennethorne-nál dolgozik, s aki, ha szembetalálkoztak az utcán, olyan különös tekintettel nézte őt. A szemében mindig titkok ígérete csillogott, talán távoli, elérhetetlen tájak és kalandok titkai, amelyekről ő, Sally a mosókonyha párája mögül sosem tudhat meg semmit.

Már az utcaszegélyhez ért a seprűjével, amikor felfigyelt valami mozgásra a Pennethorne-palota ajtajában. Egy kiskutya szaladt ki az utca közepére, az a foltos kis öleb, amit a lehetetlen kalapokat viselő Miss Pennethorne szokott sétáltatni. Sally kíváncsian meredt a kutyára, amelynek minden tagja reszketett a hidegtől, és rémülten ugrált jobbra-balra a közlekedő fogatok között, mint egy rakoncátlan kecske, ami makacsul elszökdel a fejőnő keze elől.

(hamarosan jön a folytatás!)

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu