Nem könnyű egy kezdő írónak – akkor sem, ha Jane Austennak hívják

image-1507
Talán a legnépszerűbb írónő a világon, az idén emlékezünk meg halálának 200. évfordulójáról. Jane Austen (1775-1817) szellemes és lélektanilag rendkívül pontos ábrázolásmódú írásai a világirodalmi klasszikusok legélvezetesebb olvasmányai közé tartoznak.

Fennmaradt levelezésében ritkán esik szó írásairól, de néhány érdekesség azért az utókorra maradt bennük. Ezek arról árulkodnak: egy még ismeretlen írónak a 19. század elején sem volt könnyebb dolga, mint manapság, hogy az olvasóközönség elé tárhassa műveit, és már akkor is létezett szerzői kiadás…

Lássuk, mit írt nővérének, Cassandrának 1811. ápr. 25-én keltezett levelében:

[…] soha nem lehetek annyira elfoglalt, hogy ne foglalkozzam az Értelem és érzelemmel. Ahogy egy anya sem feledheti csecsszopó gyermekét, én sem tudok megfeledkezni róla, nagyon köszönöm érdeklődésedet. Eddig két ívet kellett kijavítanom, de ezzel még csak W. [Willoughby] első megjelenéséig jutottunk. Mrs. K. [Mrs. Knight, a család gazdag ismerőse, aki időnként némi pénzzel támogatta Jane-t] a leghízelgőbb módon sajnálja, hogy májusig várnia kell, de még arra is kevés a remény, hogy június folyamán megjelenik. Henry [J. A. bátyja] nem hanyagolja el, megsürgette a nyomdászt, és azt ígérte, ma ismét találkozik vele. Távollétében sem marad abba a dolog, Elizához [J. A. unokatestvére] küldik a kinyomtatott íveket. A végkifejlet marad, ahogy volt, de ha lehetséges, változásokat is eszközölök. Rendkívül lekötelez Mrs. K. érdeklődése, bármi legyen is az okozója, őszintén kívánom, hogy kíváncsisága hamarabb kielégüljön, mint ahogy most valószínűnek tűnik. Azt hiszem, tetszeni fog neki az én Elinorom, másra azonban nem számítok.

 

“Tégy akármit, csak ne menj férjhez szerelem nélkül!”

Nővérének 1813. január 29-én izgatottan számol be arról, hogy kézhez kapta a Büszkeség és balítélet egy példányát:

Tudatni szeretném veled, hogy megérkezett Londonból az én drága gyermekem – szerdán jött egy Falknor által küldött példány […]. A mai újságban benne van az első hirdetés, 18 penny. Egy-egy fontot fog kérni a két következő könyvért, 1,8 fontot az eddigi legbutább könyvemért. […] Miss Benn éppen a könyv érkezésének napján vacsorázott nálunk, este nekiültünk, és az első kötet felét felolvastuk neki, mondván, Henrytől hallottuk, hogy meg fog jelenni egy ilyen könyv, és kértük, hogy azonnal küldje el nekünk. Azt hiszem, nem fogott gyanút. Jól mulatott, szegény lélek, ami nem is csoda, tekintve, hogy ketten is szórakoztattuk, de úgy tűnik, valóban tetszik neki Elizabeth. Bevallom, én is a legelbűvölőbb teremtésnek tartom, aki valaha is könyvben megjelent, fogalmam sincs, hogyan fogom elviselni azokat, akik nem kedvelik őt. Van néhány jellegzetes hiba, egy-egy “mondta ez vagy az” helyenként érthetőbbé tenné a párbeszédeket. […]
A második kötet rövidebb, mint szerettem volna, de a különbség inkább a látványban és nem a valóságban mutatkozik meg, mivel a második kötet tartalmazza a cselekmény terjedelmesebb részét. Mindenesetre olyan sikeresen tettem-vettem, hogy úgy tűnik, rövidebb, mint az Értelem és érzelem.”

Jane nem akarta nyilvánosságra hozni, hogy ő a szerzője az egyre sikeresebb regényeinek, bár az igazság lassanként mégis elterjedt. 🙂

1813. február 4-i levélből kiderül, hogyan vélekedik művéről (soraiban némi irónia is érezhető):

[…] a Miss Benn-nek való felolvasás második estéje már nem okozott olyan nagy örömet. Azt hiszem, ennek részben az az oka, hogy anyám túl gyorsan olvas – érti ugyan a szereplőket, de képtelen megszólaltatni őket. Mindent összevéve azonban meglehetősen hiú és elégedett vagyok. Maga a könyv kissé túlságosan is könnyed, csillog-villog, árnyékra volna szükség, itt-ott ki kellene bővíteni egy bölcs, magasztos és tetszetős zagyvaságokkal teli hosszabb fejezettel valami olyasmiről, aminek semmi köze a történethez: például egy esszé az irodalomról, egy Walter Scott-kritika vagy Bonaparte története, vagyis bármi, ami ellentétet képez, és fokozza az olvasóban a játékos-epigrammatikus stílus keltette gyönyörűséget. […] A harmadik könyvben, a 220. oldalon találtam a legnagyobb hibát: egy párbeszéd két részét összevonták. Longbourne-ban sem vacsorázhattak az általam adott időpontban, de feltételezem, Mrs. Bennet régi, Merytonból hozott szokásáról van szó.

1813. május 24- i keltezésű leveléből megtudjuk: J. A. azzal szórakozott, hogy a Büszkeség és balítélet hősnőinek arcképét kereste különböző londoni képtárakban:

[…] Henryvel megnéztünk egy kiállítást a Springs Gardenben [a Vízfestők és Olajfestők Társaságának kiállítása]. Az általános megítélés szerint nem valami kiváló gyűjtemény, de nekem tetszett, különösen Mrs. Bingley kis arcképe, a hasonlóság megtévesztő volt. Reméltem, hogy egyik húgát is láthatom, de Mrs. Darcynak nyoma sem volt, talán a Nagy Képtárban [az angol akadémia kiállítása] rátalálok, mert oda is elmegyünk, ha lesz rá idő. […] Mrs. Bingley nagyon élethű: alak, arcforma, vonások és báj, soha nagyobb hasonlóságot! Zöld díszítésű fehér ruhát visel, ami igazolja régi gyanúmat, hogy az illető hölgy kedvenc színe a zöld. Merem állítani, hogy Mrs. Darcy sárgában lesz.”

Egy 1813. júliusi levélből megtudhatjuk, hogy az Értelem és érzelem, amit a whitehalli Thomas Egerton adott ki a szerző költségén, minden példányban elkelt, és 140 fontot hozott Jane-nek. Egerton 1812-ben megvette a Büszkeség és balítéletet:

A B&B-t eladtam. Egerton 110 fontot ad érte. Jobban örültem volna 150-nek, de mindkettőnk óhaját lehetetlen lett volna kielégíteni, és nem lep meg, hogy nem kíván túl sokat kockáztatni. Remélem, ez sok gondtól megkíméli Henryt, ekként nekem is örömmel kell fogadnom. A pénzt egy éven belül fizetik ki.” (1812. november 29.)

A kiadókkal akkor sem volt egyszerű az írók dolga…

1797-ben apja, George Austen elküldte egy londoni kiadónak az Első benyomásokat (a Büszkeség és balítélet első változata), de olvasatlanul visszaküldték.

1803-ban 10 fontért eladta Susan című regényének kéziratát a Crosby és társának, akik azonban nem adták ki a könyvet. 1809. áprilisában Jane Mrs. Ashton Dennis álnéven levelet írt a kiadónak, melyben elégedetlenségének adott hangot, felajánlva, hogy küld új példányt a kéziratból, ha esetleg elveszett volna. Kilátásba helyezi, hogy ha nem kap választ, akkor más kiadóhoz viszi a regényt. Mr. Crosby válaszlevelében kijelenti, hogy a szerződésben nem volt szó a kézirat kiadásának időpontjáról, sem annak kötelezettségéről, s jogi lépéseket helyez kilátásba, ha a szerző máshol kiadatná. Felajánlja ugyanakkor, hogy 10 fontért a kézirat visszavásárolható. Jane-nek azonban, nem lévén önálló jövedelme, nem állt módjában visszavásárolni, azt Henry bátyja tette meg 1816-ban, s a regény később Northanger Abbey (A klastrom titka) címen jelent meg.

Egy kis segítség az akkori árak megítéléséhez…
A levelekben megemlített beszerzéseket tekintve akkoriban ilyen árak voltak: 12 shilling egy pár selyemharisnya, 17 shilling egy köpeny, 3,4 penny egy yard [kb. 91 cm] színes muszlin, 3 shilling 6 penny 1 yard ír vászon, 2,3 shilling egy yard flanel, lovaglókalap szabású szalmakalap 1 guinea, zongora 24 guinea.
(1 guinea = 21 shilling, 1 font = 20 shilling, 1 shilling = 12 penny)

Miss Austen könyvei mára annyira kedveltek, hogy a vele kapcsolatos termékeknek egészen szerteágazó piaca van.

  • Jane Austennak ma is hatalmas rajongótábora van – erről a jelenségről is szól A Jane Austen-könyvklub című film.
  • Syrie James megírta Jane elképzelt naplóját, valamint még egy regényt Az elveszett Jane Austen-kézirat címmel.
  • A neten egész sor kötésmintát találunk Austen korabeli stílusban a sálaktól a ruhákon át a szvetterekig és retikülökig (csak írjuk be a keresőbe a “Jane Austen knits” kifejezést!).
  • Idegen nyelven elolvashatjuk Mr. Darcy naplóját is, Amanda Grange tollából.
  • Helen Fielding bestsellerében, a Bridget Jones naplójában – cseppet sem véletlenül – szintén Darcynak hívják a főhősnő szerelmét.
  • A kitűnő angol írónő, Jo Baker pedig elképzelte, milyen lehetett a Büszkeség és balítélet cselédeinek hasonlóan izgalmas és romantikát sem nélkülöző élete: magyarul Longbourn árnyékában címmel jelent meg a regénye (nekem nagyon tetszett, szívből ajánlom minden Austen-rajongónak!).
  • … és sort még hosszan folytathatnánk…

Jane, azt hiszem, elégedett lenne ezzel a sikerrel. 🙂

A leveleket Vallasek Júlia fordításában és jegyzeteit felhasználva idéztem a 2014-ben megjelent Jane Austen levelei című kötetből (Koinónia Kiadó, Kolozsvár).

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu