Havi írások: július 2017

Négyszáz nap szabadság – interjú Sienna Cole-lal

image-1633
Sienna Cole második regénye, a Négyszáz nap szabadság a napokban jelent meg a könyvesboltokban. Első könyve, a Laura Porterrel együtt írt Száz évvel utánad megjelenésekor már beszélgettem Siennával (itt elolvashatod a cikket) – ahhoz hasonlóan az új regény szintén nem csak kellemes szórakozást, de gondolkodnivalót is kínál az olvasónak…

– Miről és kikhez szól a könyved?

– Néha mind úgy érezzük, hogy belefásultunk a mókuskerékbe, a megoldhatatlannak tűnő problémákba, az életünket mérgező régi sérelmekbe, és legszívesebben mindent felrúgva elmenekülnénk. Három főhősöm, Dena, Patrick és Jason is ezzel néznek szembe, és úgy döntenek, maguk mögött hagyva a régi életüket, belevágnak életük kalandjába, hogy megtapasztalhassák a szabadság gondtalan állapotát. Az utazás során ismerik meg igazán egymást és önmagukat is, amelynek egy nem mindennapi, szenvedélyes szerelmi háromszög ad keretet.

A szerelem, a humor és a szórakozás mellett van egy igen erős drámai vonulata is a történetnek. Amellett, hogy együtt élik át ezt a négyszáz napig tartó kalandot, mindhármuk sztorija és utazása egyedi, más-más problémákkal, kérdésekkel, válaszokkal. De vajon meddig lehet életképes egy ilyen különös kapcsolat, és meddig lehet elmenni önmagunk keresésében? Elsősorban nőknek szól a történetem, de igazából mindenkinek, aki maga is keresztülment már hasonló válságon, keresi a válaszokat az élet kérdéseire, vagy csak egyszerűen kíváncsi rá, mi történik, ha három ember úgy dönt, nem szab többé korlátokat semminek…

– Mióta érlelődött benned ez a sztori?

– Ez egy nagyon régi történet. Az alapötlet egy álomból származik még 2011 környékéről, de csak 2014-ben kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Miután megírtam a könyv kétharmadát, adódott egy komolyabb alkotói válságom, ami miatt nagyjából egy évre félre kellett tennem. Ezalatt megírtam két másik regényt; a Száz évvel utánad is ekkor született. Végül 2016 decemberében fejeztem be. Érdekesség, hogy az eredeti kézirat közel hétszáz oldalra rúgott és az eredeti címe Hatszáz nap szabadság volt, ami természetesen több cselekményt, hosszabb utazást rejtett. A kiadó tanácsára húztam meg a történetet, amit utólag nagyon jó döntésnek tartok.

image-1634
– Hol vagy te benne ebben a történetben, van benne valami személyes élmény?

– A könyv egy több mint egyéves utazás történetét meséli el, melynek során bejárjuk Európa legszebb, legizgalmasabb tájait. Én magam is imádok utazni, és amikor csak lehetőségem adódik rá, meg is teszem. A regény helyszíneinek egy részén jártam, így persze a személyes megfigyeléseimet, élményeimet és tapasztalataimat is beleszőttem a leírásokba. Ahol pedig még nem jártam, ott mások elbeszéléseire és a kutatásaimra támaszkodtam. A legjobban mégis inkább a karaktereimben vagyok benne: mindegyikük gondolataiból, érzéseiből, attitűdjéből van bennem egy kisebb-nagyobb darab.

– Te mit kezdenél 400 nap szabadsággal?

– Valószínűleg ugyanazt, amit a főhőseim: bejárnám a világot, megpróbálnék minél több élményt, tapasztalatot gyűjteni, és közben keresném önmagamat.

– El lehet szökni a világ, a megszokott életünk elől?

– Csak ideig-óráig. Az új környezet és a szokatlan helyzetek egy pillanatra képesek feledtetni a problémákat, de ez az állapot kérészéletű. Önmagunk elől nem tudunk elszökni: bármilyen messzire menekülünk is, mindig mindenhova magunkkal cipeljük az „énünket”. Csak akkor van esélyünk az újrakezdésre, ha az utazás befelé, a lelkünk, a személyiségünk legmélyebb rétegei felé irányul, és van elég bátorságunk szembenézni azzal, amit ott találunk.

– Az első könyvedről milyenek a visszajelzések?

– Szerencsére többnyire nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk szerzőtársammal, Laura Porterrel, akivel közösen írtuk a Száz évvel utánadot. Úgy tűnik, hogy sikerül átadni azt az üzenetet, amit szerettünk volna. Az a tapasztalatom, hogy a harmincas és idősebb hölgyek kedvelik elsősorban a regényt, akiknek nem annyira furcsa és idegen a XIX. századot felelevenítő romantikus, avíttas szövegezés, ami a történet egyik szálára jellemző. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, az nehezen képes átadni magát a regény sodrásának. Egyébként tizen-huszonéves lányoktól és férfiaktól is kaptunk már kedves, dicsérő szavakat.

– Mit tervezel most, dolgozol már új könyvön?

– Hál’istennek rengeteg ötlet vár arra, hogy megvalósítsam. Most dolgozom egy új regényen, ami egy kicsit sötétebb hangulatot fest a mostanihoz képest, és ismét megpiszkál néhány kényes témát. A Négyszáz nap szabadságnak is lapul egy folytatása a polcomon, mely nem kapcsolódik szorosan az előzőhöz, önmagában is kerek történet. Majd meglátjuk, a kiadó melyikben lát fantáziát.

image-1635

Megsebzett sziklatömb – beszélgetés Tasev Norbert íróval

image-1425
Tasev Norbert nem a ma divatos macsó irodalmat író férfiszerzők körét gyarapítja, annál jóval sokoldalúbb szerző, aki már bő egy tucatnyi megjelent könyvvel büszkélkedhet. A romantikát kedvelő nőolvasók a krimijeiben, verseiben és novelláiban egyaránt találnak számukra kedves témákat…

– Milyen műfajban írsz, kiknek szólnak a könyveid?

– Igyekszem változatos műfajokban írni, és próbálgatni a műfaji kereteket, és határokat. Főként a fiatal felnőtteket szeretném megszólítani; bár ebben a multikulturális, cyber-generációban, melyben értékvesztéssel állunk szemben, és a XXI. századi ,,tömegember” látomásáról lehet beszélni, ez is egyre nehezebb!

 – Mivel foglalkozol az írás mellett, civilben?

– Kicsi koromban szakács, ügyvéd, színész szerettem volna lenni – nem feltétlenül ebben a sorrendben. Jordán Tamás a Színművészeti Egyetemen azt mondta: – Jó lesz maga tanárnak is! Így végül az ELTE-BTK és TFK magyar-történelem szakából lett egyetlen történelem diplomám.

– Hogyan kezdtél el írni, emlékszel még a döntő pillanatra?

– A döntő pillanat az írásra talán egy ártatlan, kis szerelmes versikével kezdődött, még a gimnáziumi korszakomból; az illető hölgy szerintem még most sem tudhatja, hogy a Mindenség titkos lobogását jelentette számomra!

Volt magyar tanárnőm sokszor mesélte, hogy diszgráfia nyomait mutattam, és nehezen tanultam meg olvasni is; én még képekről tanultam, és nem az ábécé törvényei szerint. Sajnos bal kezes vagyok, és ezért a családomban mindig is fekete báránynak számítottam… Vonzom a magányt, de nem vagyok magamnak való. Hallgatom a termékeny csendet, és sokszor aggastyánnak érzem magam, mint Füst Milán bácsi, akire egy egész, megszerkesztett világ terhe nehezedik… Igyekszem inkább nem panaszkodni, de nagyon intenzíven élem meg a világ eseményeit.

– Mi mindenről szólnak az írásaid?

– A témaválasztás sok mindentől függ. Egyfelől az újságok érdekes, vagy furcsa-különcködő cikkei, ami fölött a legtöbb emberi szem elsiklik, és nehéz észrevenni őket. Vagy hírekből hallott, olvasott információk, akik többségükben Pató Pál urasak, abszurdak, vagy kellőképpen groteszk szatírával képviselik e mostani világot. A szabadversek tekintetében a tulajdonképpen vett lírai én benső, kozmikus határvonalakká rendeződik át, hogy jobban kibonthassa a lélek rezgő szirmait; a sűrített tömörséget sokszor nehezebb megragadni, mint amikor az ember a próza közben átlendül az új bekezdéseken.

– Mely könyveid szólnak a női olvasóközönségnek?

Nehéz és tág körű fogalom a hölgy olvasók köre, úgy érzem! 🙂

image-1426
A Tetovált rózsa, a Sakkjátszma, a Méregkeverők alapvetően krimik volnának, talán egy csipetnyi thrilleres borzongással megfűszerezve. Sokkal inkább a szereplők egymás közötti konfliktusaira szerettem volna helyezni a hangsúlyt. Ugyanakkor az adott környezet hatása is fontos, mert ez lenne az a váz, ami alapján a lélektani ok-okozati összefüggéseket fel lehet építeni. Fontos az a szükséges plusz, benső elveszettség, ami az egyes szereplőkben mindvégig jelen van, és amire előbb, vagy utóbb megoldást kell találni, mint a történet megfejtését, és befejezését.

Fontos továbbá, hogy főként a nagyvárosi szleng, tolvajnyelvek, vagy az alvilág körében elterjedt szavakat is igyekeztem egynémely mondatomban finoman elrejteni, hogy az olvasók még jobban azonosulhassanak az adott karakterrel. Ugyanakkor fontos számomra a romantika; az a bizonyos gyertyafényes vacsora, ami megalapozza a kellő, baráti hangulatot, és ami után nem feltétlenül egy szexis ágyjelenet következik! Sőt! Vagy a női, vagy a férfi főszereplő igyekszik bölcs megfontoltsággal hárítani, nem azért mert védekezik, hanem mert értékes személyiségét nem akarja egyszerre kiszolgáltatni. Persze a csábításnak, flörtölésnek is meglehetnek a maguk bevett szabályai, mégis inkább azokat a pillanatokat szeretem, amikor én is megismerem az egyes szereplőim benső tulajdonságait, és jellemét, és ezek együttes összességéből próbálok meg valamit kibontani.

Kicsit még gondban vagyok a drámai késleltetési technikákkal; a pattanásig feszített, puskaporszerű levegővel, és bizonyos akciószekvenciákkal, de igyekszem fejlődni. 🙂 Szeretem egy-két kevésbé jelentős, vagy kisstílű mellékszereplőmet rejtélyes homályban tartani, hogy az olvasó hadd hihesse: még nem tudhatott meg mindent róluk, aztán fordul a kocka a történetben…

image-1427

A Megsebzett sziklatömböt ellenben szerettem volna tipikus megható, szívet gyönyörködtető családregénnyé elkészíteni.

Két novelláskötetem is megjelent, melyekben szintén vannak hölgyek számára kedves elbeszélésszerű írások. Az az igazság, hogy nehéz a novella, és elbeszélés pontos tartalmi határait meghatározni, mert a novellának sokkal kisebbnek kellene lennie, mint az elbeszélésnek (Mészöly Miklósnak például a Jelentés öt egérről eredetileg filmnovellának lett szánva, amit átdolgozott a szerző).

 

A kisemberek kuporgatós világa is közel áll hozzám, amit az elbeszéléseimben próbálok kifejezni.

image-1428

Jó volna, ha az emberek kicsit újból megkedvelnék a verseket, és visszatérnének a líra élvezetéhez, mert hihetetlenül gazdag, szivárványos, és termékeny nyelvezet, és gazdagon tömör. A hölgy olvasóknak ajánlom szabadverseimet, melyekben mindig felbukkan a romantika, szerelem, és a Mindenség metamorfózisa.

– Említenél néhány példaképet, akik hatással voltak-vannak Rád?

– Anyai nagymamám az egyik példaképem, mert ő a jég hátán is megél, és idős asszony lévén makacs határozottsággal bízni szeretne az emberekben még akkor is, ha e mostani többség sajnos mindig elveti a sulykot.

– Mit kívánnál a jó tündértől?

– Ha lehetne kívánni, én az örök, őszinte, és igaz Barátságra szavaznék, hogy azok az emberek, akik fáradtságos munkával nem voltak restek, és igazán megismerték a másikat, soha ne változzanak rosszá – de legyenek mindig jók és békességesek!

Az igazság sajnos az, hogy a mai rohanó világban minden borzasztóan sürgős, és ideges lett, és akik valamit megígértek azok is üres szólamok maradtak csupán. Szomorú megkeseredettséggel tapasztalom, hogy a halhatatlan romantika, bókolás, vagy Don Quijote-i erények a mostani világban már fabatkát sem érnek…

– Mi a következő munka, amit olvashatunk Tőled?

Most egy újabb krimi jellegű történeten dolgozom és már beszéltem az egyik kiadó szerkesztőjével, aki megígérte, hogy ha elkészült a kézirat, elolvassa…

 

Tasev Norbert megjelent írásait keresd a Publio Kiadó könyvei között! 🙂

 

 

Jane Austen tanácsai kezdő íróknak

“Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.” – állítja Jane Austen A klastrom titka című regényében.

De milyen is az írónő szerint egy jó regény?


Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy beleolvashatunk Miss Austen levelezésébe (magyarul is megjelentek válogatott levelei a Koinónia Kiadó gondozásában), és magunk is okulhatunk tollforgatással próbálkozó unokahúgának, Anna Austennak adott írói tanácsaiból.

image-1511

“Három-négy család egy faluban, ennél több nem is kell egy írónak.”

 

  • – A karakterek legyenek színesek, árnyaltak és emberiek, ne pedig feketék vagy fehérek:

“Tetszik az is, ahogy [D. F.] megjelenik, sokkal jobb így, mintha nagyon jó vagy nagyon rossz ember volna.” (1814. júliusi levél)

 

  • – Ami az életben megtörténhet, az nem mindig mutat jól nyomtatásban.
  • – Arról írj, amihez értesz!
  • – A történetmondás legyen átgondolt és következetes.

“…egy-egy helyen úgy éreztük, rövidebben is összefoglalható a lényeg, és kitöröltem azt a részt, ahol Sir Tho. és a többiek átmennek az istállókhoz kevéssel azután, hogy Sir Tho. eltöri a karját. Ámbár meg vagyok győződve arról, hogy a te papád valóban lement az istállókhoz, mihelyst az orvos sínbe tette a karját, mégis azt hiszem, ez annyira szokatlan, hogy könyvben olvasva természetellenesnek hat. (…) És úgy érezzük, nem kellett volna elhagynod Angliát. Engedd Írországba utazni a Portman családot, de te ne menj velük, mert mit sem tudsz az ottani szokásokról! Fennáll a veszélye annak, hogy téves dolgokat írsz. Maradj csak Bathban, Foresterékkel, ahol otthonosan mozogsz! Cassandra nénikéd nem szereti a szaggatott cselekményt, félős, hogy a te könyvedben éppen ez történik, túl gyakran váltasz egyik csoportról a másikra, a körülmények pedig helyenként úgy jelennek meg, mintha valami fontos következne belőlük, miközben sehova sem vezetnek. Engem ez nem zavar annyira. Ami a mozgásteret illeti, sokkal engedékenyebb vagyok, mint ő, azt hiszem, a természet és a szellem a csapongó történetmondás számos hibáját képes elfedni. Szolgáljon vigasztalásodra, hogy az emberek általában nem is igen törődnek ezzel.” (1814. augusztusi levél)

 

  • – Ne terheljük az olvasót felesleges dolgokkal:

“Bájos helyszínt rajzolsz meg, de a leírásaid sokszor a kelleténél aprólékosabbak. Túl sok részletet zsúfolsz beléjük.” (1814. szept. 9-18.)

 

  • – Kerüljük a kliséket:

“Remek ötlet, hogy (D. F.)-t saját hiúsága teszi tönkre, de szeretném, ha nem hagynád a “züllés örvényébe” merülni. Semmi kifogásom a tény ellen, de nem állhatom a kifejezést, annyira jellegzetes regénybeillő és olyan elavult, már Ádám is ezzel találkozott az első könyvben, amit felütött.” (1814. szept. 28.)

 

Mielőtt azt gondolnánk, hogy neki magának könnyen ment az írás, pillantsunk bele egy, a nővérének, Cassandrának szóló levélbe:

“Még nagyobb csodálatra késztet az, hogy vajon hogyan írhatott a jó Mrs. West olyan könyveket, hogyan gyűjthetett össze annyi súlyos kifejezést családjának oly sok gondja közepette. A fogalmazás lehetetlennek tűnik, mikor az ember feje tele van báránycombokkal és rebarbaraporciókkal.” (1816. szept. 8.)

 

“… Olyan természetes, annyi remek jellemrajz van mindenben, amit ön ír…”

 

Jane Austent alighanem magát is meglepte regényeinek sikere, s nem tette elbizakodottá.
1815. dec. 11-én James Stenier Clarke-nak, a Régensherceg könyvtárosának címzett levelében így fogalmaz:

“Én pedig minden hiúságom ellenére csupán azzal büszkélkedhetem, hogy a legtanulatlanabb és legműveletlenebb nő vagyok, aki valaha írónak merészelte nevezni magát.”

😀

Clarke úr romantikus történelmi regény írására buzdította Miss Austent, aki így hárította el a felkérést:

“… de hát annyit értek a romantikus regényhez, mint az eposzíráshoz. Hacsak nem életem megmentéséről volna szó, képtelen lennék megírni egy komoly regényt, ha pedig mégis erre kényszerülnék, s így nem pihentetne az önmagamon és másokon való szórakozás, biztos vagyok benne, hogy felkötnének, még mielőtt az első fejezetet befejezném. Nem, meg kell maradnom a saját stílusom, a saját utam mellett. Lehet, hogy ezen az úton több siker nem vár rám, bármely más úton viszont biztos a kudarc.” (1816. ápr. 1.)

 

És hogy mi lehet ma is Jane Austen műveinek legfőbb vonzereje? Talán James Stenier Clarke fogalmazta ezt meg a legvelősebben:

“…nagyon tetszett [az Emma], olyan természetes, annyi remek jellemrajz van mindenben, amit ön ír.” (1815. dec. 21.)

 

Mit tanácsol vajon egy mai sikerszerző a ma írópalántáinak?

A Harry Potterkönyvek írójának, J. K. Rowlingnak a tanácsait az alábbi cikkben olvashatod el:

http://konyv.guru/kituztem-a-konyhamba-az-elso-visszautasito-levelet-a-harry-potter-szerzojenek-tanacsai-iroknak/

 

 

Nem könnyű egy kezdő írónak – akkor sem, ha Jane Austennak hívják

image-1507
Talán a legnépszerűbb írónő a világon, az idén emlékezünk meg halálának 200. évfordulójáról. Jane Austen (1775-1817) szellemes és lélektanilag rendkívül pontos ábrázolásmódú írásai a világirodalmi klasszikusok legélvezetesebb olvasmányai közé tartoznak.

Fennmaradt levelezésében ritkán esik szó írásairól, de néhány érdekesség azért az utókorra maradt bennük. Ezek arról árulkodnak: egy még ismeretlen írónak a 19. század elején sem volt könnyebb dolga, mint manapság, hogy az olvasóközönség elé tárhassa műveit, és már akkor is létezett szerzői kiadás…

Lássuk, mit írt nővérének, Cassandrának 1811. ápr. 25-én keltezett levelében:

[…] soha nem lehetek annyira elfoglalt, hogy ne foglalkozzam az Értelem és érzelemmel. Ahogy egy anya sem feledheti csecsszopó gyermekét, én sem tudok megfeledkezni róla, nagyon köszönöm érdeklődésedet. Eddig két ívet kellett kijavítanom, de ezzel még csak W. [Willoughby] első megjelenéséig jutottunk. Mrs. K. [Mrs. Knight, a család gazdag ismerőse, aki időnként némi pénzzel támogatta Jane-t] a leghízelgőbb módon sajnálja, hogy májusig várnia kell, de még arra is kevés a remény, hogy június folyamán megjelenik. Henry [J. A. bátyja] nem hanyagolja el, megsürgette a nyomdászt, és azt ígérte, ma ismét találkozik vele. Távollétében sem marad abba a dolog, Elizához [J. A. unokatestvére] küldik a kinyomtatott íveket. A végkifejlet marad, ahogy volt, de ha lehetséges, változásokat is eszközölök. Rendkívül lekötelez Mrs. K. érdeklődése, bármi legyen is az okozója, őszintén kívánom, hogy kíváncsisága hamarabb kielégüljön, mint ahogy most valószínűnek tűnik. Azt hiszem, tetszeni fog neki az én Elinorom, másra azonban nem számítok.

 

“Tégy akármit, csak ne menj férjhez szerelem nélkül!”

Nővérének 1813. január 29-én izgatottan számol be arról, hogy kézhez kapta a Büszkeség és balítélet egy példányát:

Tudatni szeretném veled, hogy megérkezett Londonból az én drága gyermekem – szerdán jött egy Falknor által küldött példány […]. A mai újságban benne van az első hirdetés, 18 penny. Egy-egy fontot fog kérni a két következő könyvért, 1,8 fontot az eddigi legbutább könyvemért. […] Miss Benn éppen a könyv érkezésének napján vacsorázott nálunk, este nekiültünk, és az első kötet felét felolvastuk neki, mondván, Henrytől hallottuk, hogy meg fog jelenni egy ilyen könyv, és kértük, hogy azonnal küldje el nekünk. Azt hiszem, nem fogott gyanút. Jól mulatott, szegény lélek, ami nem is csoda, tekintve, hogy ketten is szórakoztattuk, de úgy tűnik, valóban tetszik neki Elizabeth. Bevallom, én is a legelbűvölőbb teremtésnek tartom, aki valaha is könyvben megjelent, fogalmam sincs, hogyan fogom elviselni azokat, akik nem kedvelik őt. Van néhány jellegzetes hiba, egy-egy “mondta ez vagy az” helyenként érthetőbbé tenné a párbeszédeket. […]
A második kötet rövidebb, mint szerettem volna, de a különbség inkább a látványban és nem a valóságban mutatkozik meg, mivel a második kötet tartalmazza a cselekmény terjedelmesebb részét. Mindenesetre olyan sikeresen tettem-vettem, hogy úgy tűnik, rövidebb, mint az Értelem és érzelem.”

Jane nem akarta nyilvánosságra hozni, hogy ő a szerzője az egyre sikeresebb regényeinek, bár az igazság lassanként mégis elterjedt. 🙂

1813. február 4-i levélből kiderül, hogyan vélekedik művéről (soraiban némi irónia is érezhető):

[…] a Miss Benn-nek való felolvasás második estéje már nem okozott olyan nagy örömet. Azt hiszem, ennek részben az az oka, hogy anyám túl gyorsan olvas – érti ugyan a szereplőket, de képtelen megszólaltatni őket. Mindent összevéve azonban meglehetősen hiú és elégedett vagyok. Maga a könyv kissé túlságosan is könnyed, csillog-villog, árnyékra volna szükség, itt-ott ki kellene bővíteni egy bölcs, magasztos és tetszetős zagyvaságokkal teli hosszabb fejezettel valami olyasmiről, aminek semmi köze a történethez: például egy esszé az irodalomról, egy Walter Scott-kritika vagy Bonaparte története, vagyis bármi, ami ellentétet képez, és fokozza az olvasóban a játékos-epigrammatikus stílus keltette gyönyörűséget. […] A harmadik könyvben, a 220. oldalon találtam a legnagyobb hibát: egy párbeszéd két részét összevonták. Longbourne-ban sem vacsorázhattak az általam adott időpontban, de feltételezem, Mrs. Bennet régi, Merytonból hozott szokásáról van szó.

1813. május 24- i keltezésű leveléből megtudjuk: J. A. azzal szórakozott, hogy a Büszkeség és balítélet hősnőinek arcképét kereste különböző londoni képtárakban:

[…] Henryvel megnéztünk egy kiállítást a Springs Gardenben [a Vízfestők és Olajfestők Társaságának kiállítása]. Az általános megítélés szerint nem valami kiváló gyűjtemény, de nekem tetszett, különösen Mrs. Bingley kis arcképe, a hasonlóság megtévesztő volt. Reméltem, hogy egyik húgát is láthatom, de Mrs. Darcynak nyoma sem volt, talán a Nagy Képtárban [az angol akadémia kiállítása] rátalálok, mert oda is elmegyünk, ha lesz rá idő. […] Mrs. Bingley nagyon élethű: alak, arcforma, vonások és báj, soha nagyobb hasonlóságot! Zöld díszítésű fehér ruhát visel, ami igazolja régi gyanúmat, hogy az illető hölgy kedvenc színe a zöld. Merem állítani, hogy Mrs. Darcy sárgában lesz.”

Egy 1813. júliusi levélből megtudhatjuk, hogy az Értelem és érzelem, amit a whitehalli Thomas Egerton adott ki a szerző költségén, minden példányban elkelt, és 140 fontot hozott Jane-nek. Egerton 1812-ben megvette a Büszkeség és balítéletet:

A B&B-t eladtam. Egerton 110 fontot ad érte. Jobban örültem volna 150-nek, de mindkettőnk óhaját lehetetlen lett volna kielégíteni, és nem lep meg, hogy nem kíván túl sokat kockáztatni. Remélem, ez sok gondtól megkíméli Henryt, ekként nekem is örömmel kell fogadnom. A pénzt egy éven belül fizetik ki.” (1812. november 29.)

A kiadókkal akkor sem volt egyszerű az írók dolga…

1797-ben apja, George Austen elküldte egy londoni kiadónak az Első benyomásokat (a Büszkeség és balítélet első változata), de olvasatlanul visszaküldték.

1803-ban 10 fontért eladta Susan című regényének kéziratát a Crosby és társának, akik azonban nem adták ki a könyvet. 1809. áprilisában Jane Mrs. Ashton Dennis álnéven levelet írt a kiadónak, melyben elégedetlenségének adott hangot, felajánlva, hogy küld új példányt a kéziratból, ha esetleg elveszett volna. Kilátásba helyezi, hogy ha nem kap választ, akkor más kiadóhoz viszi a regényt. Mr. Crosby válaszlevelében kijelenti, hogy a szerződésben nem volt szó a kézirat kiadásának időpontjáról, sem annak kötelezettségéről, s jogi lépéseket helyez kilátásba, ha a szerző máshol kiadatná. Felajánlja ugyanakkor, hogy 10 fontért a kézirat visszavásárolható. Jane-nek azonban, nem lévén önálló jövedelme, nem állt módjában visszavásárolni, azt Henry bátyja tette meg 1816-ban, s a regény később Northanger Abbey (A klastrom titka) címen jelent meg.

Egy kis segítség az akkori árak megítéléséhez…
A levelekben megemlített beszerzéseket tekintve akkoriban ilyen árak voltak: 12 shilling egy pár selyemharisnya, 17 shilling egy köpeny, 3,4 penny egy yard [kb. 91 cm] színes muszlin, 3 shilling 6 penny 1 yard ír vászon, 2,3 shilling egy yard flanel, lovaglókalap szabású szalmakalap 1 guinea, zongora 24 guinea.
(1 guinea = 21 shilling, 1 font = 20 shilling, 1 shilling = 12 penny)

Miss Austen könyvei mára annyira kedveltek, hogy a vele kapcsolatos termékeknek egészen szerteágazó piaca van.

  • Jane Austennak ma is hatalmas rajongótábora van – erről a jelenségről is szól A Jane Austen-könyvklub című film.
  • Syrie James megírta Jane elképzelt naplóját, valamint még egy regényt Az elveszett Jane Austen-kézirat címmel.
  • A neten egész sor kötésmintát találunk Austen korabeli stílusban a sálaktól a ruhákon át a szvetterekig és retikülökig (csak írjuk be a keresőbe a “Jane Austen knits” kifejezést!).
  • Idegen nyelven elolvashatjuk Mr. Darcy naplóját is, Amanda Grange tollából.
  • Helen Fielding bestsellerében, a Bridget Jones naplójában – cseppet sem véletlenül – szintén Darcynak hívják a főhősnő szerelmét.
  • A kitűnő angol írónő, Jo Baker pedig elképzelte, milyen lehetett a Büszkeség és balítélet cselédeinek hasonlóan izgalmas és romantikát sem nélkülöző élete: magyarul Longbourn árnyékában címmel jelent meg a regénye (nekem nagyon tetszett, szívből ajánlom minden Austen-rajongónak!).
  • … és sort még hosszan folytathatnánk…

Jane, azt hiszem, elégedett lenne ezzel a sikerrel. 🙂

A leveleket Vallasek Júlia fordításában és jegyzeteit felhasználva idéztem a 2014-ben megjelent Jane Austen levelei című kötetből (Koinónia Kiadó, Kolozsvár).

Kalandos felnőtté válás, négy kötetben

image-1589
Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy négy nap alatt két regényt is sikerüljön kiolvasnom. Márpedig pontosan ez történt velem a napokban: Tomcsik Nóra kitűnő történelmi regényeit egyszerűen lehetetlen letenni!

Korábban, A változások kora című első kötet apropóján már készítettem Nórával egy interjút, de a folytatás, Az elveszett ifjúság elolvasása után úgy éreztem, muszáj többet is megtudnom a tehetséges ifjú írónőről és a könyveiről…

– Mi ösztönzött arra, hogy pl. romantikus regény vagy krimi helyett egy olyan komoly témát mesélj el, mint a felnőtté válás (ráadásul egy olyan vészterhes korban, mint az első világháború)?

– Őszintén szólva sosem voltam a kifejezetten romantikus könyvek rajongója. Egyszer írtam egy második világháborús forgatókönyvtervet a főiskolán. Egy német és egy szovjet diák barátságáról szólt, és arról, hogy a szemben álló ideológiák véres harca közepén mennyit bír ki ez a barátság. Szeretném ezt is megírni egyszer. Na ebben semmi romantika nem volt. A szaktársaim szóvá is tették 🙂 )
Persze sok kedvencem van a témában. Jane Austent nagyon szeretem. De mindig is a kalandregényeket, fejlődésregényeket olvastam szívesen. A változások kora is tulajdonképpen fejlődésregény. De azért némi romantika van itt is, de mint az élet része.
A felnőtté válás témája pedig nagyon aktuális nálam. Huszonhét éves vagyok, és az elmúlt néhány évem azzal telt, hogy rendre rácsodálkoztam a felnőtt lét kihívásaira. Az első világháborút pedig azért választottam, mert szerettem volna, ha a szereplők átesnek valami nagy és sorsfordító eseményen. A világháborúk mindig érdekeltek, és írói szempontból is érdekes volt eljátszani a gondolattal, milyen lehetett, amikor megérkezett a hadüzenet és megváltoztatta milliók életét.

– A történetben betekinthetünk egy papnevelde és a tengerészeti akadémia falai közé is. Honnan informálódtál ezeknek a mindennapi életéről, szabályairól, a tanulmányi követelményekről?

– A tengerész iskolákról nem sokat tudok, ezért nem is részleteztem nagyon, de amit írtam, azt itt-ott életrajzokból, esetleg ma működő akadémiák leírásaiból szemezgettem. A papneveldével más a helyzet. Vannak pap ismerőseim, sokat mozgok ebben a közegben, így ha teljes képet nem is kaptam, de a fontosabb dolgokkal tisztában vagyok.

– A könyved hiteles történelmi tabló, konkrét eseményeket is megemlítesz. A New York-i robbantás és a marokkói merénylet valóban megtörténtek vagy a fantáziád szüleményei?

– A New York-i robbantás nem történt meg. De az anarchista mozgalmak akkoriban nagyon is működtek a városban, és hasonló esetek előfordultak. Marokkóban pedig azokban az években nagyon sok volt a lázongás (ezt használják ki a könyvben is). Ezek az epizódok arra szolgáltak, hogy bemutassák, a Boldog Békeévek akkoriban már nem is voltak olyan békések. Ez a sok kisebb esemény vezetett a világégésig.
A marokkói eseményeknek amúgy lesz következménye, erre épül majd a 3. kötet.

– Korábbi beszélgetésünkben elárultad, hogy könyvek, filmek segítségével igyekeztél beleélni magad az adott korba. Említenél néhány konkrét címet?

– Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című könyve nagyon sokat segített, mert hihetetlenül naturalista módon írja le a háborút. Faulks Madárdal című könyvébe még csak beleolvastam, de a mini sorozatot többször láttam már. Kedvencem pedig Az ifjúság végrendelete. Ez a könyv magyarul sajnos nem kapható. Nagy kár érte. Ellenben remek film készült belőle. Vera Brittain brit hadinővér emlékiratai alapján készült. Egy gyönyörű és szívszorító film arról, milyen lehetett a háború alatt nőnek lenni.

– Amikor megemlítetted a White Star Line hajózási társaságot, arra gondoltam, hogy a tengerésztisztnek tanuló Henryt is felülteted a Titanicra… Izgalmas fejezet lett volna – nem éreztél kísértést rá?

– Azt hiszem Henryt így is sok mindennek teszem ki. 🙂 Nem szerettem volna jobban megemlíteni a Titanicot, mint ahogy megtettem. Ellenben sokáig volt egy olyan változat, amiben Henry a Britannicra kerül, ami ugye elsüllyed a háború alatt. De aztán nem állt össze a történet, így más vizekre eveztem.

– Honnan az indíttatás, hogy nő létedre első világháborús lövészárkokról írj, mégpedig teljes részletességgel?

– Fogalmam sincs. Sosem a nőies témaválasztásaimról voltam híres :). Javarészt történelmi regényötletek vannak a fejemben, de indíthattam volna könnyedebben is. Szeretem, ha egy könyv realista, és nem romantizálja túl a háborút. Úgy véltem, hogy a karakterfejlődések, amikre nagyon igyekszem összpontosítani, akkor lesznek hitelesek és megérthetőek, ha az olvasó maga is átéli ezeket a borzalmakat. Írhattam volna egy könyvet arról, hogy Henry bátran harcol, majd boldogan tér haza az ő Sarah-jához, de a valóság nem ilyen. Egy háborúban nincs semmi romantika.

image-1590
– Az ápolónővé lett Charlotte-ot, a tábori lelkész George-ot és a katona Henryt is elkíséred a hadikórházak falai közé. Ezeknek a jeleneteknek az olvasása is szívszorító – nehéz volt megírni őket vagy éppen így akartál kiírni magadból valamit?

– Rettegek a betegségektől, kórházaktól. Talán ez is benne volt tudat alatt. De a kevésbé prózai válasz az, hogy ezeknek a leírása hozzátartozott ahhoz a korhoz, így bele kellett írni. Ha a világháborúkról van szó, leginkább a hősi eposzokká emelt amerikai filmek jutnak eszünkbe, de az nem fedi a valóságot.

– A 2. kötet elején azt írod, hogy dédnagyapád emléke előtt szeretnél tisztelegni. Az ő háborús emlékeit is felhasználtad a könyvhöz?

– Sajnos sokat nem tudok arról, ő miként élte meg a háborút. Isonzónál szolgált. Futár volt, ami egy nagyon veszélyes beosztás volt, hiszen el kellett jutnia egyik frontszakaszról a másikra. Még kitüntetést is kapott személyesen IV. Károlytól. Büszke vagyok, hogy a dédunokája lehetek.

A történet rendkívül fordulatos és pörgős, az olvasó egyetlen oldalon sem unatkozik. Az első szótól az utolsóig mennyi idődbe telt, amíg megírtál egy-egy kötetet? Hol tartasz most a 3. kötettel?

– Azt leszámítva, hogy évekig érlelődött a fejemben a történet, nagyjából két év kellett az első két kötetre.
A 3. kötetnek megvan a végleges vázlata és kész van két fejezet. Sajnos lassan haladok az egyéb teendőim miatt, de remélem jövő nyárra elkészül. Sietni viszont nem szeretnék vele, mert ez egy nagyon fontos kötet lesz, amit jól kell megírni. A főszereplőknek egészen új oldalát ismerhetjük majd meg.

– Mikor fog megjelenni a 4., befejező kötet? Elárulsz róla valamit?

– Legalább két év kell, mire elkészülök a 4. kötettel. Lehet, hogy több. Szeretném, ha jó lenne, méltó lezárás. Vagyis nem lezárás, mert lesz egy 5. könyv, de az nem kapcsolódik szorosan, és lesznek rövid elbeszélések, kisregények még.
A 4. kötet címe A hazatérés lesz, és leginkább a háború utáni újrakezdésekről szól majd. Fontos lesz Írország és néhány eltitkolt, múltbéli esemény.

– Van tervben hasonló, megírásra váró ötleted, egy újabb történelmi regényfolyam? (Pl. a francia forradalom idejéből?)

– Nagyon sok, de most annyira beszippantott Henryék története, hogy egy darabig biztosan nem írok mást.
Az egyik ötlet épp a francia forradalom, de tervben van egy magyar témájú, ami István király idején játszódna. 1848 is mozgatja a fantáziám, szeretnék egy politikai sallangoktól mentes történetet írni ebből az időből, és lesz második világháborús is.

– Valahol elárultad, hogy írtál egy ifjúsági regényt is. Mi volt ez, miről szól, kapható-e?

– A címe: A hercegnő és a sárkányok dala. Egy rövid kisregény, ami egy kitalált világban játszódik. Egy elveszett hercegnő, egy apród és egy lovag a főszereplő, akik nekivágnak, hogy megkeressék a száz éve szunnyadó sárkányokat, mielőtt az egyik teljhatalomra törő király talál rájuk. A sárkányokat pedig csak egyetlen módon lehet engedelmességre bírni.
A könyv jelenleg elektronikus formátumban kapható a nagyobb webshopokban. Karácsonyra pedig készülünk egy szép illusztrált változattal.

 

Ha izgalmas olvasnivalót keresel, ami beszippant és nem enged egy pillanatra sem unatkozni, akkor Tomcsik Nóra regényeiben garantáltan nem fogsz csalódni

Nóri blogján érdekes cikkeket is olvashatsz: https://jesuisvoyager.blogspot.hu/

 

 

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu