Havi írások: március 2017

Nem hagy nyugton, míg le nem írom… Interjú Baráth Viktóriával

image-1489
Baráth Viktória Első tánc című regénye azoknak szól, akik szeretnek egy könyvön sírni és nevetni – néha egyszerre mindkettőt 🙂 Emberi problémák és tanulságok, romantika, humor, izgalom – minden adott, hogy a kedvenc könyvünk legyen 🙂

– Mesélj egy kicsit a regényről!

– Az Első tánc elsősorban fiataloknak szóló romantikus regény, ami azt taglalja, hogy a minket körülvevő emberek milyen hatással lehetnek ránk és a tetteinkre. A szereplői nem kimondottan tökéletesek, sőt, hibát hibára halmoznak, de pont ettől lesz az egész történet reális. Mi magunk is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor képtelenek vagyunk dönteni, vagy esetleg nem a helyes utat választjuk, de a lényeg az, hogy a végén elérjük a saját céljainkat és álmainkat.

– Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy egyszer könyveket fogsz írni? Mivel foglalkozol civilben?

– Sosem gondoltam volna, hogy író leszek. Az iskolában még olvasni se nagyon szerettem, de a fantáziám mindig is élénk volt.
Egy hotelben dolgozom jelenleg délelőttönként, ami tökéletes számomra, mert így mellette bőven jut időm az írásra és a kiadás ügyeinek intézésére.

– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?

– Az írás nem úgy lépett be az életembe, hogy leültem, és arra gondoltam, hogy na, most én írni fogok. Talán a harmadik regényem körül esett le, hogy valójában mit is csinálok. Mindig is úgy gondoltam, hogy az írás az egy külön szakma, csak azt hívhatjuk írónak, aki ezt tanulta, hosszasan tanulmányozta ezt a hivatást, és profi módon űzi, de manapság az író-lét egy kicsit lazább fogalommá vált.

Példaképeim igazából nincsenek, a magam elé kitűzött célokat követem, és mindig saját magamat akarom egy kicsit túlszárnyalni.

image-1490
– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz? Hogyan választod ki a témáid?

– Nincs, általában a kanapén ülve írok, vagy a kertben, ha éppen jó az idő. A lényeg az, hogy csend és nyugalom legyen körülöttem.
A témák találnak meg engem. Nem én szoktam kiválasztani vagy eldönteni, hogy miről fogok írni, egyszerűen csak beugranak képek, jelenetek, és addig nem hagynak nyugton, amíg le nem írom őket.

– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?

– Csak akkor írok, amikor kedvem és ihletem van. Nem szoktam kényszeríteni magam, mert tudom, hogy akkor az eredmény sem a legjobb, amit nyújthatok. Inkább abbahagyom, amikor úgy érzem, hogy nem megy, és várok, pihenek kicsit. Viszont sokszor elég egy kirándulás, egy film megnézése, vagy egy dallam meghallgatása ahhoz, hogy a cselekmény újból életre keljen a fejemben.

– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?

– Végtelen ihlet! Mint ahogy azt az előbb említettem, csak akkor írok, ha tényleg van hozzá „anyag” a fejemben, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak, azonban ennek sajnos az a hátránya, hogy amikor éppen üres a fejem, akkor nehezebb írni…

Tudj meg többet Vikiről és a legújabb írásairól:

www.facebook.com/barathviktoria89
www.instagram.com/barath.viktoria/

A témák választanak ki engem – interjú Diana Soto drámaíróval

image-1445
A drámaírókat az ember többnyire meglett korú, összeráncolt homlokú, cigarettafüstöt pöfékelő komoly férfiembernek képzeli el – bennem legalábbis ilyesféle kép merül fel velük kapcsolatban. Jókora fricskát ad ennek a klisének mai interjúalanyom, Diana Soto, a Spanyolországban élő fiatal szerző, aki nemcsak a költészetben, de a drámaírásban is kipróbálta magát…

– Hány könyved jelent már meg?

– Három könyvem jelent meg eddig, kettő verseskötet és egy történelmi dráma. A Nézz fel a Holdra c. verseskötetemben a halál kapja a legtöbb lapot, míg a Törpekirályban inkább társadalomkritika jelenik meg. Az ártatlan bűnös c. dráma a különböző eszmékre hívja fel az olvasó figyelmét, miközben bemutatja Marie Antoinette életét és halálát.

– Honnan jött az ötlet és a bátorság, hogy színdarab írásába fogj? Nem éppen könnyű műfaj…

– Középiskolás koromban kötelező volt a színházlátogatás. A Twist Oliver c. darab megnézése után éreztem, hogy egyszer még én is fogok hasonló őrültséget elkövetni. Igazam lett. Azóta elkészült a második drámám is, éppen kiadás előtt áll. Az akasztott király címet viselő mű szintén történelmi ihletésű, de egészen i.e. 480-ig repül vissza.

– Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy egyszer könyveket fogsz írni?

– Leginkább verseket írtam, de sosem gondoltam úgy rá, mint munkára. Szükségem volt az önkifejezésre, a versekkel éltem túl a tinédzserkort. Nem próbáltam regényt írni sem, talán idén készül el az első hosszabb lélegzetvételű művem.

image-1446
– Mivel foglalkozol civilben?

– Eredetileg vegyészként végeztem. Most kémiát és angolt tanítok spanyol gyerekeknek, időm legnagyobb részében pedig írok. Szerencsém van civilben is azzal foglalkozni, ami a legboldogabbá tesz.

– Emlékszel a döntő pillanatra, amikor elhatároztad, hogy írni fogsz?

– Nem mondhatnám. Az első verseim nem maradtak fent, 2007-ből találtam egy cicás jegyzetfüzetet. Már akkor érdekes témákról írtam, mint a lavinák, az állatok, az emberek. Amikor elkezdtem a halálról írni, akkor már biztos voltam benne, hogy ez nem múló szeszély. Azóta is írok. Többször akartam erőszakkal letenni a tollat, de úgy tűnik, hogy hozzám van nőve.

– Kik a példaképeid?

– Kosztolányi Dezső és Fekete István. Persze vannak nagy írók a külvilágban is, de maradjunk a határokon belül.

– Van saját írói zugod, ahová elvonulsz?

– Van egy kedvenc fotelom, ahova reggelente szoktam bekucorogni, itt születnek a legújabb írásaim. Mindig van a közelében néhány kósza füzet, amit senki sem pakolhat beljebb. Szeretem a csendet, a magányt, úgyhogy leginkább otthon írok, ezen a fotelon.

image-1447
– Hogyan választod ki a témáid?

– Nem én választom őket, hanem a témák választanak engem. Az egyik készülő regényem például elalvás előtt jutott eszembe. Szerencse, hogy azonnal lejegyeztem, mert reggel már nem is emlékeztem rá. Sok lefirkantott ötlet várja, hogy egyszer elővegyem őket, de először a mostani projektjeimet szeretném befejezni. Vár rám az új verseskötetem, egy mesekönyv, egy regény és dráma és még egy regény. Amikor elkészülök velük, akkor jöhetnek a következők.

– Hogyan teremtesz magadnak optimális hangulatot az íráshoz?

– Ha nincs kedvem írni, akkor általában el sem kezdem. Zenével szoktam segíteni az ihletet és jobb agyféltekés gyakorlatokkal. Néha pedig elolvasok néhány Kosztolányi verset és már jönnek is a szavak.

– Ha kívánhatnál a jó tündértől valamit, mi lenne az?

– Sok kívánság is eszembe jut. De talán azt kérném tőle, hogy nyissa fel az emberek szemét, hogy végre észrevegyék a saját maguk által okozott károkat. Első lépés a változás felé.

Diana blogjában bővebben is olvashatsz a könyveiről:

www.dianatsoto.blogspot.com/

 

 

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu