Havi írások: december 2016

Rejtelmek és karácsonyok – interjú Nádasi Krisszel

Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra megjelenik Nádasi Krisz szerkesztésében a Rejtelmes karácsonyok című könyv, azonnal elhatároztam, hogy meg fogom venni. Nemcsak azért, mert Krisz lektorálta a Levendulaméz című novelláskötetemet, hanem (főképp) amiatt is, hogy így elolvashatom Az én Diótörőm címet viselő kisregényét is. És miközben olvastam, remekül szórakoztam a sztorin, és kiderült, hogy Krisz stílusa nagyon hasonló az enyémhez… 🙂

Ennek az olvasmányélménynek a hatására úgy döntöttem, készítek itt vele egy interjút, hátha elárul néhány írói kulisszatitkot is! 🙂

image-1244
Rita:
Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Krisz: Hát felnőtt. De tényleg. Azt gondoltam, tök jó lehet, ha valakinek már nem kell iskolába járnia, hanem dolgozhat, pénzt kereshet, és maga találja ki, mit tanulhat, mi érdekli. És igazam lett. Tényleg tök jó!

Rita: Mióta foglalkozol írással?

Krisz: Mióta megtanultam írni az iskolában. Sosem voltam csodagyerek, de rájöttem, hogy míg az osztály többi része szenved a nyelvtannal, addig nekem mindez magától értetődő. Szerettem a szabályokat, de nélkülük is el tudtam dönteni, mi a helyes. Idegen nyelvet is hamar tanultam, hobbim volt, hogy belekezdtem több nyelv tanulásába is, beleértve az ír és az ivrit nyelvet. Eszperantóból a nyelvvizsgáig is elmentem. A jó nyelvérzék azért is hasznos, mert elsőre ki tudom olvasni az IKEA-ban a bútorok nevét. (És még emlékszem is rájuk.)

Ami meg a fogalmazást illeti: azt is nagyon élveztem már az iskolában. Én voltam az a gyerek, akinek mindig fel kellett olvasnia, amit írt, és aki az osztálytársait szórakoztatta a történeteivel. (Megjegyzem, az osztálytársaim még mindig olvassák az irományaimat.)

Rita: Háromgyermekes anyuka vagy – hogyan tudod beilleszteni az írást és a vele kapcsolatos teendőidet a napi tevékenységek közé?

Krisz: Ha a családomat kérdeznéd, szerintem ők egy lemondó sóhajjal jeleznék, hogy nem teljesítek túl jól. A férjem kétszer is rákérdez, mikor lesz vasalt inge, mire intézkedek (azaz felhívom azt a céget, aki vasalja a ruháinkat), a lányom rendszeresen megfordul reggel a szekrényemben, zoknit vagy garbót kunyerálva, mert az övé mosásban van, a fiam farkaséhesen jön haza az iskolából, mert elfelejtettük őt befizetni ebédre. Szóval inkább az állandó kárelhárítás jellemzi az életemet, de azt olyan jól csinálom, hogy végül is mindenki dicsérni szokott.

Rita: Milyen műfajokban alkotsz?

Krisz: Nőknek szóló történeteket szeretek írni a család és az önazonosság fontosságáról. Tudom, ez így komolynak hangzik, de nem feltétlenül kell annak lennie. Az egyik legkeresettebb könyvem, Az én Diótörőm például kifejezetten humoros.

A nevemet azonban többen azonosítják az írással és könyvkiadással kapcsolatos könyveimmel, mint a szórakoztató történetekkel, és ez nem is baj. Egyre gyakrabban érzem, hogy szerkeszteni (azaz valaki más kéziratából gördülékeny szöveget alakítani) jobban szeretek, mint írni. Talán egyfajta gyávaság ez: jól írni ugyanis borzasztó nehéz, amikor mások írását látom, akkor pedig pontosan tudom, milyen szó vagy fordulat kellene ide. Amikor történetet írok, folyton azt érzem, nem jó, nem jó, nem elég jó…

Rita: Milyen könyveid jelentek meg eddig?

image-1245
Krisz: Sokféle könyvet írtam. A legelső kötetem egy regény volt, ez Keira Christie álnév alatt, hagyományos kiadónál jelent meg. Ennek eladására írtam tulajdonképpen két kriminovellát, meg egy ehhez kapcsolódó anyaregényt, ami átvezeti a műveket a női regény kategória felé. A „Tündérke és Arisztid” főszereplője ugyanis az a botcsinálta nyomozó anyuka, aki a kriminovellákban is szerepel.

Egy ehhez hasonló, humoros, de nem anyukás, hanem éppen párkeresős történet Az én Diótörőm, és mostanában egy komolyabb, a munka és a magánélet egyensúlyának kérdését feszegető regényt írok.

A szakkönyveim szólnak írástechnikáról (Hogyan írjunk könyvet?, Magánkiadás előtt, Kreatív írás feladatok), e-könyvkiadásról (Könyvkiadók kíméljenek!) és könyvmarketingről (Könyvmarketing 1.0), és írok ifjúsági regényeket is, Christie Cayme név alatt.

Rita: Miért választottad a magánkiadást?

Krisz: Szakkönyvek esetén egyértelműen jobb ötlet a magánkiadás, mint a hagyományos. Szakkönyvíróként tudom, hogy a mondandómnak piaca van, aki az adott témában keres, megtalálja a könyvemet az interneten, a könyvesboltokban. Gyakorlatilag reklámozni sem kell, mert akinek szüksége van rá, rábukkan, akit pedig nem érdekel, az úgysem fogja megvenni.

Regény esetében árnyaltabb a helyzet: nagy a kínálat, ügyesen kell megfogni az olvasót, és egy kiadónak már lehet előnye, hogy van olvasóközönsége. Mindenesetre regények esetében is fontos érv, hogy magánkiadásban gyorsabban megjelenhet a kötet (mert nem kilincselünk a kézirattal éveken keresztül).

Én is adtam már ki történetet magánúton, nyomtatott könyvként, könyvesbolti terjesztéssel, mert szeretem a szabadságot, hogy mindenben én dönthetek. De azt is tudni kell, hogy a regényt nagyon ügyesen kell marketingelni ahhoz, hogy jól fogyjon, és a szerző úgy érezze, megérte a befektetett energiát.

Rita: Milyennek látod a mai könyvpiaci helyzetet, mennyiben mások a hazai viszonyok, mint a külföldiek?

Krisz: Hű, hát a magyarok tényleg különböznek másoktól, mármint az olvasók, meg a piac is, de persze attól függ, melyik országgal hasonlítjuk össze. Egyik ismerősöm panaszkodott például, hogy USA-ban nincsen könyvesbolt: gyorsan írtam neki, hogy bevásárlóközpontba menjen, mert nem jellemző, hogy külön könyvesboltok vannak, mint nálunk (illetve Kelet-Európában).

Az észak-amerikaiak viszont többet olvasnak, bár tény, hogy itt már teret nyert az e-könyv és a magánkiadás. Tudjuk, hogy nemcsak a kereslet, hanem a kínálat is nagyobb angolul, mint magyarul. Pici nép a miénk, sokan írnak, kevesen olvasnak.

Az e-könyv nálunk is el fog terjedni, ha nem is gyorsan. Nyugat-Európában már a háztartások része az e-könyvolvasó, és én biztos vagyok benne, hogy a mai fiatalok felnőttként több digitális, mint nyomtatott könyvet fognak olvasni. Egyszerűen praktikusabb, és ugye mindig a fiatalok azok, akik kidobják a dinoszaurusz megoldásokat.

Rita: Kik azok a szerzők, művek, akik-amelyek a legközelebb állnak hozzád, illetve akiket példaképednek tekintesz?

Krisz: Jaj, de nehéz kérdés. Ha a kedvenc íróimat kérdeznéd, kapásból tudnék mondani egy tucatot, de így… ha már közel állásról van szó, akkor például a te regényed, a Kávé és krémes abszolút a szívemben van, imádtam. Vagy mondhatnám még a Big Cherry Hollert is Adriana Trigianitól, ami a szülői érzelmeket boncolgatja, és annyi mondanivaló van benne, hogy egy nap csak néhány oldalt tudtam belőle olvasni, annyira megindított. Ha pedig példaképekről beszélünk, akkor szeretnék olyan gördülékenyen írni, mint Maugham, és a sorok között kommunikálni, mint William Golding A toronyban. Ez utóbbi könyvnek annyi rétege van, hogy beleborzongok, ha rágondolok.

image-1246
Rita: Beszéljünk egy kicsit a Rejtelmes karácsonyokról! Honnan vetted az ötletet, hogy egy karácsonyi kisregénygyűjteményt adjatok ki? Hogyan találtad meg a társszerzőket? Van személyes kedvenced a történetek között?

Krisz: A karácsonyi kisregénygyűjtemény nem az én találmányom. Épp azért jöttem elő az ötlettel, mert angolul ez adott, és én a saját karácsonyomat el sem tudom képzelni anélkül, hogy megvegyek egy ilyen történetgyűjteményt. (Sőt, idén már kettőt is vettem.) Magyarul viszont nem íródnak karácsonyi történetek. Ha körülnézel a boltokban, vagy fordításokat látsz, vagy klasszikusokat. A Rejtelmes karácsonyok egyedülálló kötet – érdekes, hogy a helyét is nehezen találják: vagy Agatha Christie mellé teszik a boltokban, vagy a klasszikus karácsonyi ajándékkötetek mellé.

A könyvben szereplő írókat tavaly ismertem meg, amikor pályázatot hirdettem egy hasonló kötetre. Ott meghitt, ünnepi történeteket vártam, és a beérkezett művek közül tizenkettőt jelentettem meg egy kötetben. Ennek Könyvbe zárt karácsonyok volt a címe. A Rejtelmes karácsonyok hat történetéből hármat a Könyvbe zárt karácsonyok szerzői írtak, kettő származik toplistás íróktól (akik a pályázat alkalmával majdnem bekerültek a kötetbe), és egy kisregény az enyém. Nagyon jó ez a csapat, remélem, dolgozunk még együtt!

Kedvencet természetesen nem tudok mondani a kötetből. Erika története lélegzetelállító. Amikor először olvastam, csak vártam, vártam, hová lyukadunk ki, el sem tudtam képzelni, mi lesz ennek a vége, és ezt imádtam benne. Kriszti New York-i sztorija azért fantasztikus, mert a hősnő nagyon szimpatikus, és bár mi végig azt hisszük, hogy a kisregény egy örökbefogadott kislányról szól, a legvégén kiderül, hogy nem is. Dóri egy fájdalmas folyamatról írt, egy olyan témáról, amiről nem szeretünk beszélni, és tán olvasni sem, de képtelenség elszakadni tőle. Ezt a kisregényt akárhányszor olvastam, mindig bőgtem, pedig átment pár kör szerkesztésen, korrektúrán… A fiúk történetei férfiasak. Teljesen mások, mint a lányok regényei. Péter finom humora és tájékozottsága olyan élővé teszi a krimit, mintha filmet néznék, faltam minden sorát. Norbi gimnáziumi naplójában pedig azt szeretem, hogy mindegy, hány sort olvasok el belőle, egyszerűen fogalmam sincs, hová is vezet ez az egész. Talán ez a legrejtelmesebb mind közt.

Rita: Mit tervezel, mit írsz mostanában?

Krisz: Van egy izgalmas karakterem, Nóra, aki a munkájának él, de nem veszi észre. Arról szeretnék írni, ahogy a családja segítségével meglátja, hogy mi az életben az igazi érték, és rácsodálkozik egy olyan világra, amit gyerekként sem ismert. Ez a felszínen egy romantikus történet lesz, és ha jól sikerül, talán elgondolkodtatja majd az olvasókat, hogy a körülöttük élő emberek vajon mit is keresnek az életükben. Én nagyon szeretném már megírni ezt a könyvet; remélem, az olvasók is épp annyira szeretik majd olvasni!

image-1247

Könyvbemutató levendulaszörppel

Még csak pár nappal ezelőtt gördült ki a nyomdából a futár az új könyvem példányaival, és november 30-án már sor került a könyv bemutatójára is a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai Úti Tagkönyvtárában…

15310980_1146016102134019_1618495725_o
image-1229

A kezdés előtti percekben a Fehérvár Televízió Paletta című műsorának riportere állított kamera elé, szerencsére olyan gyorsan történt az egész, hogy szinte megijedni sem volt időm 🙂

A jó hangulatú rendezvényen beszélgetőtársam Horváth Hella könyvtáros volt (a fotón jobbra), felolvastunk két novellát is (a Késői ébredést, a Rajzokat és az Olasz ebédet), aztán a vendégekkel együtt fenekére néztünk egy egész üveg levendulaszörpnek – mindenkinek nagyon ízlett!

15328410_1146012455467717_1837508720_n
image-1230

A Fehérvár Televízió decemberi 1-jei adásában is szerepelt egy kétperces összeállítás a rendezvényről 🙂
http://www.fehervartv.hu/video/index/18471

 

És végül még egy jó hír: mostantól a székesfehérvári Study Könyvesboltban (Palotai út 6.) is kaphatók a könyveim:

20161202_100645
image-1231

Ha pedig dedikált példánnyal szeretnéd gyarapítani a könyvespolcod lakóinak számát, akkor itt add le a megrendelésed: http://www.velenceirita.hu/levendulamez/

 

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu