Néhány írótársam alakított az egyik közösségi oldalon egy csoportot, hogy tapasztalatokkal, tanácsokkal segíthessük egymást. Felmerült az ötlet, hogy egy-egy bejegyzésben mutatkozzunk be egymásnak, és persze az olvasóknak. Ezúttal rám került a sor 🙂
– Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről és ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.
Francia szakos tanár vagyok eredetileg, mostanában inkább alternatív gyógymódokkal, stresszoldással és az írással foglalkozom. Olyan szerencsém van, hogy szabad időbeosztásban dolgozhatom, de két főnököm azért van: a nagyocska fiam és a kislányom 🙂 .
Azt tapasztaltam könyveim írása közben, hogy jobban járok, ha időnként szüneteltetem kicsit a munkát, és valami mással foglalkozom pár napig vagy hétig (esetleg még tovább). Így, amikor újra előveszem az írásokat, friss szemmel tudok ránézni, jobban észreveszem a hibáit, és az időközben eszembe jutott új ötletekkel is bővíteni, javítani tudom.
-Miért ezeket a címeket választottad? Levendulaméz/ Kávé és krémes
A regényem címén sokáig gondolkodtam. Valami frappáns, találó, könnyen megjegyezhető címet szerettem volna találni. A történetben fontos szerep jut a kávénak és a krémesnek – így végül is beugrott az ötlet 🙂 A cím egyúttal szimbolikus is: a regény a társkeresés nehézségeiről szól, ami éppoly keserű és édes, mint a krémes kávéval.
A novelláskötet címe pedig szinte az utolsó pillanatban változott meg, az egyik újabb novellám, a Levendulaméz és bodzaszörp címet viselő írás lett a váratlan ihletadó.
-Mi a kedvenc ételed: 1) amit szeretsz enni 2) amit szeretsz főzni?
Sok kedvencem van, leginkább a zöldséges ételeket, főzelékeket kedvelem, húst viszonylag ritkán eszem. Szeretem, ha egy étel gazdag ízeket kínál, mert ez is inspirálóan hat rám, és nem hallgathatom el azt sem, hogy nagyon édesszájú vagyok 🙂 Naponta főzök, a kenyeret is magam sütöm, ezért a könnyen, rövidebb idő alatt elkészíthető ételeket részesítem előnyben. Mivel tejmentesen étkezünk, és egy ideje a fehérlisztet és a cukrot is mellőzzük, sok kreativitásra van szükségem a konyhában. Megszokott ételeket másként elkészíteni, új, ízletes és tápláló ételeket kitalálni válogatós gyerkőcök és egy hagyományos ételeken nevelkedett férj számára – ez az igazi kihívás 🙂
-Mi a kedvenc süteményed? Mennyire vagy konyhatündér? Tudatos döntés volt, hogy lemondtál a kávéról?
A csokis, krémes, habos sütiknek nem bírok ellenállni. Konyhatündérnek nem tartom magam, mert azért nem mindig úgy sikerülnek az alkotások, ahogy terveztem, de azért többnyire ehetőek 🙂 A kávéról 2003-ban szoktam le, egy egészségi problémám kapcsán szembesített azzal az orvos, hogy túl kevés vizet iszom, kávé mellé pedig még többet kellene inni. Akkor döntöttem, mivel úgyis csak az íze miatt ittam…
-Miért a nők az elsődleges célcsoportod?
Azok a történetek, amelyek a fejemben vannak, érzelmesebb húrokat pendítenek meg. Főbb témáim a társkeresés, párkapcsolat, az élet dolgai… Olyan történeteket írok, amilyeneket magam is szívesen olvasok: humoros, romantikus, szórakoztató sztorikat. A hátborzongatás nem az én műfajom. Úgy vagyok vele, hogy épp elég rémes dolog történik a világban, legalább a könyvekben kapcsolódjunk ki! De most elárulom egy titkos vágyam: szeretnék gyerekeknek is írni néhány éven belül – már készülnek hozzá a jegyzetek…
-Miért magánúton adtad ki?
A regény írása közben sokat gondoltam arra, hogy egyszer talán majd meg fog jelenni, bár nem tudtam, hol és hogyan, egyszerűen bíztam benne, hogy mások is olvashatják majd Annamari történetét. Elkezdtem tájékozódni a neten, és ott találkoztam először a magánkiadás fogalmával. Sok helyen írták, hogy a kiadók figyelmét nehéz felkelteni, sok a kezdő író, ezért ezen a vonalon nem is próbálkoztam. Mivel van egy családi bt-nk, amelynek a tevékenységei között a könyvkiadás is szerepel, nem volt nagyon nehéz a döntés: kis példányszámban megjelentetjük, és megpróbáljuk magunk értékesíteni. Boltokban nem is kaphatóak a könyveim, csak itt, a honlapon, illetve rendezvényeken.
-Hogyan szakadsz ki az írói világodból? Mit csinálsz, ha éppen nem írsz?
Kifejezett hobbim nincsen, két gyerek mellett nem is nagyon tudnék hódolni ilyesminek… 🙂 De mindenféle tevékenység közben is tovább szoktam töprengeni az aktuális irományaimon, így bevásárlás, kirándulás, főzés, kirakózás sőt még meseolvasás közben is. 😀
-Mi a helyzet a szóbeli megnyilatkozással? Simán megy vagy őőő, hááát, hmmm? 🙂
Az írásbeliség jobban bejön, mint a beszéd, ez tény. De miután hat tanévet lehúztam középiskolai tanárként, mára egész jól belejöttem a dologba 🙂
-Szingli, karrierista”, csúcsnők”, végzet asszonyai, vagy elég jó anyák csoportja az ideálod?
Azt gondolom, hogy a hőseim-hősnőim teljesen átlagosak, olyan karakterek, akik itt élnek közöttünk. A kíváncsiskodó, mindenbe beleszóló rokonok, a volt osztálytársak, a jó barátnők, a kellemetlenkedő főnök, a kedves és segítőkész szomszédok. Így bármelyik olvasóm beleképzelheti magát a történetek szereplőinek bőrébe, a saját életére is vonatkoztathatja az ő tapasztalataikat, és azt gondolom, ez is emeli a regény értékét.
-Milyen kötődésed van Olaszországhoz?
Olaszország mágikus vonzerőt gyakorol rám, meggyőződésem, hogy valamelyik előző életem helyszíne Itália volt 🙂 Eddig sajnos csak kétszer jártam ott, egyszer átutazóban Franciaország felé, egyszer pedig egy hétig nyaraltunk Jesolóban, és szerencsém volt meglátogatni Velencét és Padovát is. Álomszép volt, sokszor eszembe jut! Egyik készülő regényem is Olaszországban fog játszódni… Talán egyszer, nem is olyan sokára, újra eljutok oda.
Akik kérdeztek: Nádasi Krisz, Lang Tünde, Diana Soto, Judy Tóth, нора лезо, Baló Andrea, Zsatkovics Edit
