Havi írások: december 2015

Kávé és krémes – regényrészlet 19.

chocolate-639209__180
image-812
Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

Az előzményekben kiderült, hogy Annamari olykor modellt áll reklámcélú fotók kedvéért…

Amíg csevegtünk a lányokkal, egy újdonsült ismerős lépett oda hozzám.
– Annamari! Ugye, így hívnak? – szólított meg Győző. – Ráérsz egy percre?
– Természetesen – feleltem.

Pár lépést eltávolodtunk a többiektől.
– Mondd csak, mennyire tudsz olaszul?
Először az ugrott be, hogy Luigitól vehetnék pár leckét, bár egy ilyen felvetést csak félreérteni lehet.

– Talán tizenkét szót – vallottam be őszintén.

– Az elég – válaszolta Győző lezseren, majd így folytatta: –Láttam a portfóliódat. Ha gondolod, el tudok intézni neked egy milánói fotózást.

Alig hittem a fülemnek. Annamari – és Milánó???
Ezt már nevezem!
Hej, ha Tibinek ezt elmesélhetném…!

A pasas valamit hablatyolt a milánói divatvilágról, kicsit összefüggéstelenül, legalábbis nekem úgy tűnt. Persze az is lehet, hogy izgalmamban átmenetileg károsodott a szintaktikai felismerő képességem (Keti ezt a kifejezést szokta használni).

Megalapozott gyanúm szerint kissé bárgyún nézhettem ki a fejemből, pedig nagyon igyekeztem felfogni, mit jelenthet egy ilyen lehetőség a modellkarrierem felvirágoztatása szempontjából. Először is, szabit kell kivennem. Zsuzsa nem fog örülni, de kit érdekel! Talán hamarosan fel is mondok abban a Bábel tornyában, úgyis elegem van már az undok, kötekedő stílusából! Rám a kifutók várnak, címlapok és rengeteg hódoló (talán hercegfiak is), aztán Milánó után Párizs, London, New York… És hát, rengeteg pénz is, persze, meg ékszerek, ruhák, kocsik, egzotikus nyaralások, világhírnév… Reszkess, Naomi, Cindy, Claudia – jön Annamari Toth!

– Te meddig maradsz még terveid szerint? – kérdezte Győző, Rolex márkájú karórájára pillantva.
Visszatértem a jelenbe.
– Mennyi is az idő? – kérdeztem vissza, lebucskázva egy rózsaszínű felhő tetejéről.
– Fél kilenc múlt. Ha mostanában indulnál, szívesen hazaviszlek.

Kicsit sok volt már a nyüzsgésből, hirtelen vágyakozni kezdtem a fotel nyugalma után.
Igent mondtam az ajánlatra, aztán gyorsan elköszöntem pár ismerőstől.

Győző a kapuban várt rám. Rögtön a bejárat mellett parkolt egy olasz rendszámú fehér Alfa Romeo, amelynek az ajtaját most kinyitotta előttem, én pedig elhelyezkedtem az anyósülésen.

– Merre laksz? – kérdezte, miután beült a volán mögé.
– A kertváros felé, Liliom utca. A körút elején, a múzeumnál érdemes balra kanyarodni, arra lesz a legrövidebb az út.

Elindultunk. Valamelyik olasz énekesnő kellemes hangja töltötte be az utasteret.

Ez hihetetlen, gondoltam magamban. Eljutok Milánóba! Perfekt leszek olaszból, és hülyére keresem magam a sztárgázsimból…!

Elhagytuk a múzeumot, a kereszteződést, és Győző nem kanyarodott el balra.
(…)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 18.

 
Cloud 1 (1)
image-810

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

– Helló, Annamari! – köszönt Juli a telefonba, valamikor három óra felé. – Túl vagy már a randin?
– Még nem – sóhajtottam, és újból görcs állt a gyomromba.
– Biztos jó lesz! – bátorított. – Na, de azért hívlak, mert egy új lovagod jelentkezett nálam.

Micsoda? Hogy új lovag? És az enyém? Ez tökéletesen irrealisztikusan hangzott.

– Ödönnek hívják a fazont, újságíró. A kiállításmegnyitón futottam össze vele, tudod, ahova együtt mentünk, még decemberben. Na, szóval a pasas most felhívott, hogy szeretne megismerkedni veled, és megadnám-e neki a számodat. Megadhatom?

Úgy éreztem magam, mintha álmodnék. Ilyen egyszerűen is mehet a pasizás?!

– Igen, persze – hebegtem –, de azért mondhatnál róla valamit. Hogy néz ki?
– Hát, szerintem nem rossz bőr. Még abból az időből ismerem, amikor egyik fotózásról a másikra szaladgáltam. Szerintem normális pasas. Harminchat éves, de huszonnyolcnak néz ki.

Aztán Juli elköszönt, s én magamra maradtam a gondolataimmal.

Teljesen elképedtem azon, hogy valaki – egy férfi! – egy teljes hónapja rólam ábrándozik, és nekem még csak fogalmam sem volt erről…
Mindazonáltal az Ödön névről nekem mindig egy kövér, kopaszodó bácsi képe ugrik be (egész véletlenül anyuékkal szemközt lakott valaha egy ilyen Ödön bácsi). De, egye fene, ha ő lenne az Igazi, én hajlandó vagyok felülírni ezt a képet.

Végül, mintegy a nap megkoronázásaként, Luigi is tiszteletét tette nálunk.
Valószínűleg nem egészen úgy reagáltam rá, mint ahogyan várta, s ennek hangot is adott.
– Annamari haragszik Luigira – mondta Verának, jó hangosan.
– Úgy találod? Nekem eddig nem tűnt fel.

Mindketten rám néztek.

– Elnézéseteket kérem, de mennem kell, sietek – válaszoltam a kérdő tekintetekre, és lekapcsoltam a gépemet.
– Látod? – folytatta Luigi, szélesen gesztikulálva. – Úgy tesz, mintha nem is ismerne. Talán megbántottam őt, Vera?
– Nem gondolnám – vélekedett Vera, és rám sandított.
– Pedig biztos haragszik, nézd, rám se néz – folytatta Luigi sértett hangon, még mindig Verának.

Ránéztem. Nem volt ötletem, mit válaszoljak neki. Összeszedtem a holmimat, és a fogashoz léptem.

– Szólna valamit, signorina? – próbálkozott ismét, és (ki tudja, miért) felém nyújtotta a karját.
– Hagyd, siet, randira megy – dobta be Vera (és tuti, hogy szándékosan!).
Meghatározhatatlan érzelemegyveleg tükröződött Luigi arcán.
Vettem a kabátom, elköszöntem, és eljöttem.

Amint a Szantorini Kávézó közelébe értem, óriásit dobbant a szívem.
Mintha Tibit láttam volna a bejárat előtt ácsorogni.
(…)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 17.

Cloud 3 (2)
image-808

 

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

Zuhogó esőben verekedtem el magam a munkába. A titkárságra belépve Vera vidám arca fogadott.
– Cincogás van! Zsuzsa most telefonált, hogy harminckilenc fokos lázzal nyomja az ágyat.

Megkönnyebbülten dobtam le magamról a csuromvizes kabátomat. Igaz, hogy a cipőmbe is befolyt a víz, mégis úgy éreztem, mintha egyszeriben kisütött volna a B.Ábel felett a nap.

– Én most leszaladok a salátabárba – folytatta Vera felszabadultan. – Hozzak neked is valamit?

Hirtelen kedvet kaptam egy igazi jó kis görög salátához. Időtlen idők óta nem ettem már ilyet – pontosabban azóta, hogy Tibivel először voltunk Görögországban, Zakinthosz szigetén. Istenem, azok a gyönyörű azúrkék öblök! Az a béke és nyugalom, ahogy a kristálytiszta kékeszöld víztükrön lebegtünk, a felhőket bámulva… Hmm… És Tibi…

Ekkor észbe kaptam, mert Vera már a kabátját vette, és készült kilépni. Leadtam neki a rendelést. Ma rendes kislány leszek, és nem fogom sütivel tömni magam.

Na de mi is volt Zakinthoszon? Hát legeslegelőször is Tibi, és vele a szerelem, a boldogság és a harmónia. Az első nyarunkon történt, pár héttel azután, hogy megismerkedtünk. Az ég ragyogó kék volt, tűzött a nap, és egyszerűen minden csodás volt! Szóval ott ettem először görög salátát a Zorbához címzett tengerparti falatozóban. Tibi imádta rajtam a falatnyi bikinimet, én meg imádtam, ahogy tetőtől talpig végigkent naptejjel a bérelt napernyőnk árnyékában.

Az eső ütemesen kopogott az üvegen, én pedig bambultam ki az ablakon, és a napfényes Hellászban éreztem magam.

– Szia, Annamari! – köszönt rám Anikó. – Hallom, anyánk nincs ma? Verával összefutottam lent a bejárat előtt, ő mondta.
–  Valóban – feleltem, visszarángatva magam az október végi magyar valóságba.
– Hála Istennek! – jegyezte meg alig hallhatóan, és elsietett órára.

„Az Ikrek-jegyűek ne feledjék munka közben a mondást: lassan járj, tovább érsz! Vegyenek vissza kicsit a tempóból – hisz a hirtelen munka ritkán jó! Jobban tennék, ha többet mozognának: kerékpározzanak, kocogjanak!”
Mit akarnak, múltkor is kocogtam a busz után.

Vera visszatért a beszerzésből.

– Nincs jó hírem – kezdte. – Görög saláta nem volt. Hoztam
viszont neked két bocikrémest meg két simát.
Ez a Vera egyszerűen nélkülözhetetlen munkatárs! Rögtön rá is vetettem magam az első szeletre, csak hogy munkába tudjak lendülni így hajnali háromnegyed kilenc táján.

A szekrény mélyéről előkerült a rádió, Vera cinkosan rám kacsintott, és beüzemelte. (Főnökasszonyunk jó ideje kitiltotta az iskola területéről az efféle szórakozást, mivel szerinte a zenehallgatás zavarja a hatékony munkavégzést. Fogalmam sincs, miből jutott erre a következtetésre.)

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Kávé és krémes – regényrészlet 16.

Cloud 1
image-776

Újabb részlet a Kávé és krémes című romantikus regényből

(Az előző részt itt olvashattad, az elsőt pedig ide kattintva találod.)

– Ciao, signorine! Mindjárt lesz órám. Minden rendben?
– A legnagyobb rendben – bólintott Vera.
Én jobbnak láttam, ha meg sem szólalok. Inkább nem hoznám szóba a sütiket.
– Nini, mi ez? Szőlő?
– Kóstold meg nyugodtan – kínáltam felé a tálat.
Verával egymásra mosolyogtunk.
– Hmm… Nagyon jó! Lehet venni még?
– Ha nem szégyelled – jegyeztem meg félhangosan.

– Finom! Ezt nekem hoztátok, ugye? – falatozott Luigi élvezettel, és már a második fürt után nyúlt.
– Hé, azért nekünk is hagyhatnál! – szólt rá Vera, és kivette a kezéből a maradékot. – Ezt mi kaptuk! Jobban mondva, Annamari.
– Hmm… igazán? – somolygott hamiskásan, tele szájjal. – De ő annyira kedves, minket is megkínál…
Ha már itt tartunk, a krémesekből egyáltalán nem kínáltam, de ezt inkább hagyjuk.
Ahogy rápillantottam, a tekintetéből kiolvashattam: pontosan tudja, hogy mire gondolok, és remekül mulat magában.
– Szuper volt a szőlőd, Annamaria! – szólalt meg, amikor befejezte az eszegetést. – Semmi sincs finomabb… Talán csak a krémes – tette hozzá vérlázítóan ártatlan hangon.
Ezen az arcátlanságon annyira felhúztam magam, hogy az arcomba tolult a vér, és már nyitottam volna a szám, hogy mondok valami keresetlent – de az utolsó pillanatban erőt vettem magamon, és mégis csendben maradtam. Luigi vigyorogva kisétált a folyosóra.Tibi, ha most itt volna, kihívhatná párbajra mindkettőt, az olaszt is meg a díjbirkózót, és nem kétséges, hogy ki nyerné el a szívem!

 

Tovább is olvasnád?

Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul tovább Annamari, Luigi és a B.Ábel Nyelviskola további sorsa, olvasd el a teljes regényt!

Itt juthatsz hozzá a saját dedikált példányodhoz: http://www.velenceirita.hu/megrendeles/

Feliratkozásodért 300 Ft engedményt kapsz a könyv árából, így 2990 Ft helyett 2690 Ft-odba (+ a posta) kerül. (Csomagolási költség nincs, a postaköltség ajánlott levélként 725 Ft.) Személyesen Székesfehérváron is átvehető, postaköltség nélkül.

Olvasd el, hogy mit mondtak a könyvről az eddigi olvasók:
http://www.velenceirita.hu/kave-es-kremes/ti-irtatok-a-kave-es-kremesrol/

 

Tarts velem és Annamarival Facebook oldalaimon is:

Kávé és krémes:
https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:
https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu