painting-911800_640
image-737
Zsófi bénultan ült az asztalon fekvő üres rajzlap felett. Tudta jól, hogy csupán egyetlen délutánja maradt tizenöt rajz elkészítésére. Tudta előre, hogy így lesz. Tudta ezt már szeptemberben is, amikor elhatározta, hogy többé soha egyetlen vonást sem ejt rajzlapon, még akkor sem, ha emiatt meg fog bukni rajzból. De ő vállalta ezt és a vele járó szégyent is, mert beleégett a lelkébe a nagyapjától hallott intelem: „Az ember tartsa magát az elhatározásaihoz!” Ő kitartott, még azon az áron is, hogy ezzel fel kell adnia azt az álmát, hogy festőművész legyen. Nem, nagyapa nélkül nem lehet többé rajzolni. Ha nagyapa nincs többé, a rajzolásnak sincs értelme.

Tűnődve bambult a szűz lapra. Ha nincs meg a tizenöt beadott munka, akkor nem marad más, mint az osztályismétlés. De Zsófi úgy érezte, még ezzel a gondolattal is meg tudna barátkozni. Kénytelen lesz. Ha nagyapa itt volna, és vezetné a kezét, tanácsot adna a helyes árnyékoláshoz, kijavítaná az elrontott arányokat és újra elmagyarázná a színharmóniát… csak az tudna mindent megváltoztatni.

De ahogy ott ült, zsibbadtan és üresen, erőtlen testtel, a fehér rajzlap vakító fehére előtt, hirtelen úgy érezte, le kell hunynia égő szemét. Lehunyt szemei előtt pedig lassan kirajzolódott egy ceruzát tartó öreg kéz, és lassú, megfontolt mozdulatokkal rajzolni kezdett. Előbb íveket, kontúrokat, majd árnyékokat és színeket…

Zsófinak úgy tűnt, nagyapa hangja visszhangzik valahol a távolban… „Alázat, kicsim, egy művésznek alázatra van szüksége. A fehér lapon ott van már minden, pontosabban mindennek a lehetősége, a te dolgod csak az, hogy meglásd rajta, és mások számára is láthatóvá tedd. De ehhez elmélyedés kell és alázat. Alázat a láthatatlan iránt, ami általad válik láthatóvá…”

Zsófi felnyitotta a szemét. A fehér papír vonalak és színek összhangjától ragyogott. Ott feküdt előtte a kész rajz, minden apró részletében.
Kezébe fogta a gondosan kihegyezett grafitot, és lassan az üres papírlaphoz érintette.

A hajnal első fényei, amelyek az asztallapra borulva találták őt, tizenöt befejezett munkát simítottak végig rózsás ujjaikkal.

 

Ez és még számos hasonló történet olvasható a hamarosan megjelenő Vénusz arcai című novelláskötetben!

Rajzok (novella, szórakoztató irodalom)
Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom