Havi írások: november 2015

Idézetek a könyvekről és az olvasásról

book-748904__180
image-692
Az alábbiakban összegyűjtöttem harminc szellemes és találó gondolatot sokunk kedvenc időtöltéséről, az olvasásról – jó szórakozást hozzájuk! 🙂

“Ha pedig egy könyvet nem lehet újra meg újra elolvasván élvezni, hát az első olvasásnak sincs már valami sok értelme.” (Oscar Wilde)

“Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.” (Vekerdy Tamás)

“A könyv igazi életbiztosítás, egy cseppnyi ízelítő a halhatatlanságból. Sajnos, csak utólag, nem előre. De ne legyünk telhetetlenek.” (Umberto Eco)

“Az olvasás a szabadság érintetlen birodalma.” (Szilasi László)

“Egy szoba könyvek nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.” (Marcus Tullius Cicero)

„Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla.(…) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek.” (Carlos Ruíz Zafón)

“Az olvasás a legjobb oktatás. Egy nagy ember gondolatait követni a legszórakoztatóbb tudomány.” (A. Sz. Puskin)

“A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.” (Kosztolányi Dezső)

“Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.” (Szerb Antal)

“Az olvasó embert elsősorban az jellemzi, hogy mindig éppen benne tart egy könyvben.” (Hegedüs Géza)

person-987557__180
image-693
“A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.” (Murakami Haruki)

“Ötévesen megtanultam olvasni. A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra – fehér oldalak, fekete tinta, de mindegyikben új világok és új barátok vártak. A mai napig fura érzés önt el, amikor először ütök fel egy kötetet. Izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.” (Jennifer Weiner)

“A könyveket ugyan nem berendezési tárgynak készítik, de nincs a világon semmi más, amivel ilyen szépen lehetne berendezni az otthonunkat.” (Henry Ward Beecher)

“Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim változásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

“Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.” (Stephen King)

“A nagyszerű dolog a könyvekben az írott szó megbízhatósága. Az ember változhat, és az is változik, ahogy olvas, de a könyv ugyanaz marad.” (Karen Joy Fowler)

“Szabadjára engedtek a könyvtárban, s én elindultam az emberi bölcsesség ostromára.” (Jean-Paul Sartre)

“Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.” (Paulo Coelho)

“A könyv olyan, mint egy kert, amelyet a zsebben hordanak.” (kínai közmondás)

book-1014197__180
image-694
“Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat.” (Paulo Coelho)

“Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek. Olvasás közben magadhoz beszélsz, és neki minden szavát elhiszed. Vele nem vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ezek a gondolatok, ezek a jegyzetek, észrevételek, az Aha!-érzések juttatnak el oda, ahová szeretnél menni.” (Marie Clarence)

“Amikor van egy kis pénzem, könyveket vásárolok, és ha marad belőle, akkor költök ennivalóra és ruhára.” (Rotterdami Erasmus)

“Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.” (Fekete István)

“Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá’) a vécéablakban.” (Cserna-Szabó András)

“A könyv az én kezemben nem kegytárgy, amire csak ránézni szabad, hanem átvezetés egy másik világba, alkalom és eszköz és kíváncsiság és élvezet, mert különben minek.” (Kontra Ferenc)

“Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.” (Gabriel Garcia Márquez)

 

Neked is van kedvenc idézeted a könyvekről? Oszd meg velünk!

Sorsjegy (novella, szórakoztató irodalom)

drop-of-water-909130_640
image-553
A tömött délutáni busz alsó lépcsőfokáról egyenesen egy terjedelmes pocsolya közepébe lépett. A hideg, piszkos lé özönvízként öntötte el a szandálja belsejét, harisnyája nyúlósan tapadt a lábfejéhez. Két súlyos szatyor és egy törött, kifordult esernyő húzta a karjait. A szemébe lógó tincsekről az arcára folyt az eső, így nem látta, csak érezte, hogy derékig beteríti a mellette elhaladó autó nyomán felfröccsent szürkés lé.

Valahol a háta mögött éppen felcsattant egy mennydörgés, amikor végre belépett a postahivatal nyikorgó ajtaján. Meleg, párás levegő csapta meg az arcát. Becsukta maga mögött az ajtót, hármat lépett, és máris a „Pénz be- és kifizetés” feliratú ablak előtt kígyózó sor végén találta magát. Leejtette maga mellé a testes szatyrokat, a tépett esernyő gombja fáradtan koppant a vízfoltos kövezeten. Válltáskájából előkotorta a csekkjeit, bár erre még bőven lett volna ideje, hiszen legalább öt elázott ember választotta el a céltól. Ráért körülnézelődni a fülledt helyiségben, s hallgatta, ahogy a zivatar ütemesen veri az ablaküveget. Tíz hosszú perc után végre sorra került. Odébb igazgatta lábaival a két bevásárlószatyrot, és átnyújtotta a négy csekkjét az üvegkalickában ülő középkorú hölgynek. Végre, hamarosan végre hazaér és megszárítkozhat, gondolta, amikor az első papírcsík a leolvasógépbe csúszott, és rákerült a hitelesítő pecsételés.

Ebben a pillanatban azonban elsötétült az addig fényben úszó helyiség. A postáshölgy felsóhajtott, és segítségkérően körbetekintett a birodalmát határoló üvegfal mögött. Talán ez volt az oka, talán nem, de az áram máris visszatért.

– Egy pár pillanat, és rögtön magához tér a gép… – hallotta az üveg mögül a bocsánatkérő mondatot, s figyelte nyolc festett köröm türelmetlen dobolását az asztallapon, amelyek arra vártak, hogy folytathassák az imént megkezdett tevékenységet.

Nem telt bele egy fél perc, amikor fülsértő robaj kíséretében újabb dörgés rázta meg a falakat, nyomában kiszámíthatóan megérkezett az újabb áramszünet.

A sorban állók morgását majdnem elnyomta az ablakon doboló vihar. Ebben a zuhéban úgysem tudok továbbindulni, gondolta, reményvesztetten sóhajtva, s úgy érezte magát, mintha csapdába esett volna.

A tárcájában kezdett kotorászni, a pontos összeg után. A szükséges bankók és érmék kiszámolgatása után csak két darab kétszázas csörgött magányosan a bukszában. Még jó, hogy holnap fizetésnap van, futott át az agyán a gondolat, és lassan letette a befizetendőt a pultra. Néhány halk pittyenés és megkönnyebbült sóhajtás kíséretében fény gyulladt, és újra munkába álltak a pénzelnyelő berendezések.

– Csak egy pár pillanatig maradjon áram, és kész leszünk – hangzott a biztatás az üvegen túlról.

Bólintott, kezében forgatva a szinte üres pénztárcát. Már éppen vissza akarta süllyeszteni a táskájába, amikor megakadt a tekintete az ablakocska túloldalán elhelyezett sorsjegyeken. „A főnyeremény 10 millió forint”, olvasta a feltűnő feliratot. „Ára: 200 Ft”, szerénykedett a sorsjegy sarkában.

Mi lenne, ha vennék egyet?, jutott eszébe, de rögtön meg is fedte magát: micsoda szentségtelen gondolat! Megvettem a kenyeret, holnapig már nincs vásárolnivaló…, folytatta, de máris megérkezett a szigorú ellenvélemény is: mekkora ostobaság szerencsejátékra elverni az utolsó filléreket…!

– Készen vagyunk – szólt a postáshölgy, átnyújtva a feladóvevényeket, egyúttal besöpörve a pénzt. – Még valamit?

– Azt a két sorsjegyet – mondta ki gyorsan, mielőtt még meggondolná. Az egész egy pillanat műve volt, a kopottas buksza kiürülve csusszant a táskába, aztán lehajolt a szatyrokért, s megcélzott egy asztalt a sarokban. Úgysem állt még el az eső, bizonygatta magának, és leült, hogy szemügyre vegye a két szerzeményt. Aztán körmével lassan kapargatni kezdte a fényes felületet. Pár másodperc múlva előbukkant a lelombozó üzenet a lehámló réteg alól. Na, ugye, hogy kár volt!, szólalt meg a hang a fejében. Kidobott pénz.

Töprengve forgatta ujjai közt a másik papírdarabot. „Ha négy egyforma mezőt talál, ön nyert!” Na, nézzük, mondta magának félhangosan, és kedvetlenül vakargatni kezdte a puha réteget. „10 millió” , bukkant elő a felirat az első mezőben. Milyen szép is lenne, gondolta. Vennék egy autót, sosem nyomorognék többet a buszon. „10 millió”, tűnt elő a második üzenet. Kifizetném a lakás utolsó törlesztőit is egyben, fűzte tovább, és körmével újra nekiveselkedett a munkának. „10 millió”, nézett vissza rá a szürke törmelék alól a kecsegtető jövőkép. Elvinném végre nyaralni a családot a Balatonra. Két teljes hétre. Vagy inkább a Maldív-szigetekre. Ennyi pénzből futná, ábrándozott, s néhány percre megpihent.

Egy idősebb férfi ült le mellé, letéve az asztallapra a sorsjegyét, s orrára illesztette az ingzsebéből előrántott szemüvegét.

– Mondja, hölgyem, ismeri ezt a fajta sorsjegyet? – szólította meg. – Hogyan lehet ezzel nyerni?

– A négy mezőben négy azonos számnak kell szerepelnie. Akkor megnyerte azt az összeget.

– Köszönöm – bólintott a férfi, és egy pénzérmét kotort elő a zsebéből. Határozott mozdulatokkal levakarta a szürke réteget, aztán felemelte a sorsjegyet, és alaposan megszemlélte.

– Hát, ez nem nyert. És maga?

– Még én sem – felelte, és a nyeretlen sorsjegye felé biccentett.

– De legalább csillapodik végre a vihar! No, minden jót!

Megvárta, míg a férfi otthagyja, csak akkor merte elővenni a tenyere takarásából a másik szelvényt. El is költözhetnénk egy nagyobb lakásba, egy szebb környékre, álmodozott tovább. Talán egy kertes házra is elég lenne, találgatott, s tétován nekifogott az utolsó mező letisztogatásának. Lassan, megfontoltan haladt. Szinte oda sem nézett, nehogy véletlenül elriassza valahogyan a szerencséjét.

Gondosan lesöpörgette kezével a port, hogy szemügyre vegye a négy egyforma feliratot. Néhány percig megilletődötten ült, aztán gondosan eltette a pénztárcájába a sorsjegyet, fogta a két szatyrot és az esernyőt, és nyugodt léptekkel kisétált a helyiségből. Az asztalon csak egy nyeretlen sorsjegy és némi törmelékpor maradt.

Végre kisütött a nap.

 

Ez és még számos hasonló történet olvasható a hamarosan megjelenő Vénusz arcai című novelláskötetben!

 

 Velencei Rita a Facebookon:

https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

Rajzok (novella, szórakoztató irodalom)

painting-911800_640
image-737
Zsófi bénultan ült az asztalon fekvő üres rajzlap felett. Tudta jól, hogy csupán egyetlen délutánja maradt tizenöt rajz elkészítésére. Tudta előre, hogy így lesz. Tudta ezt már szeptemberben is, amikor elhatározta, hogy többé soha egyetlen vonást sem ejt rajzlapon, még akkor sem, ha emiatt meg fog bukni rajzból. De ő vállalta ezt és a vele járó szégyent is, mert beleégett a lelkébe a nagyapjától hallott intelem: „Az ember tartsa magát az elhatározásaihoz!” Ő kitartott, még azon az áron is, hogy ezzel fel kell adnia azt az álmát, hogy festőművész legyen. Nem, nagyapa nélkül nem lehet többé rajzolni. Ha nagyapa nincs többé, a rajzolásnak sincs értelme.

Tűnődve bambult a szűz lapra. Ha nincs meg a tizenöt beadott munka, akkor nem marad más, mint az osztályismétlés. De Zsófi úgy érezte, még ezzel a gondolattal is meg tudna barátkozni. Kénytelen lesz. Ha nagyapa itt volna, és vezetné a kezét, tanácsot adna a helyes árnyékoláshoz, kijavítaná az elrontott arányokat és újra elmagyarázná a színharmóniát… csak az tudna mindent megváltoztatni.

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu