img_4169-1024x768_renamed_27934
image-695
Megtelt az olvasóterem 2015. október 22-én a Kávé és krémes című regény könyvbemutatóján. Volt jó hangulat, na meg cappuccino, forró csoki és persze süti is… 🙂 A rendezvény megszervezését és lebonyolítását köszönöm a Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai Úti Könyvtárának, a nagyszerű kérdéseket pedig Horváth Hella könyvtárosnak!

Az elhangzott beszélgetésből idézek most néhány gondolatot azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni…

-A kisebb lélegzetvételű írásoknak más a felépítése, rövidebb terjedelemben kell egy történetnek kibontakoznia, valamit átadnia. Egy regényben más lehetőségek rejlenek.
Hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy apróbb történetek után egy hosszú sztorit mesélj el? Nehéz feladat volt?

Igen, nehezebb feladat volt, már csak a jelentősebb hosszabb terjedelem miatt is. Előre meg kellett tervezni a cselekményt apró részletekig lebontva, a szereplők külső-belső jellemzőit, a történetnek kellett, hogy legyen egy íve, tanulsága, és lehetőleg nem csupán a főhős számára, hanem a többi főbb szereplő számára is. Egyébként meglepve tapasztaltam egy idő után, hogy a történet önmagát írja, így végül annyira nem is volt nehéz. 🙂

img_4161-1024x768
image-696
-Mindig izgalmas téma: egy regény címe. Előre kitaláltad vagy menet közben alakult ki?

Az eredeti cím más volt, de nem találtam elég kifejezőnek, ezért sokáig gondolkoztam, hogy egy rövid, frappáns, jól megjegyezhető és találó címet találjak. Azt gondolom, ez elég jól sikerült is: a főhős állandóan kávézik és sütizik, a kávé és a krémes több kulcsjelenetben is fontos szerephez jut, sőt a végére az is kiderül: a társkeresés olyan, mint a kávé krémessel – édes és keserű egyszerre.

-Mennyire vagy benne te, Rita a regényedben? Mennyire hasonlít hozzád a főhősöd, Annamari?

Bár a Kávé és krémes nem önéletrajzi ihletésű történet, azért Annamari nagyban hasonlít rám. Hasonlóképpen reagál az őt ért eseményekre, mint én tenném. Nemcsak a vonásaink hasonlóak, de a rokonai hasonmásai is megtalálhatóak a családom tagjai közt (pl. Annamari bátyja Kanadában él, nekem pedig Ausztráliában él egy nagybátyám).

-A Benső Iránytű című honlapodon lehet jelentkezni az általad vezetett Társtaláló tréningre. Munkád kapcsán adódott a regényed témája? Gyűjtöttél külön történeteket, amiket feldolgoztál, vagy kitaláltad a jeleneteket?

A tréningjeimnek történetesen semmi közük nem volt a regényemhez. Úgy általában fogékony vagyok az emberi történetekre. Ha hallok, olvasok valami érdekes sztorit, az megragad bennem, és igyekszem felhasználni valamelyik írásomban. De nagyon sok személyes élmény is belekerült a regénybe, számos olyan jelenet van, ami valóban megtörtént (pl. az esküvő a Velencei-tavon, vagy az elkésett lasagne esete). A szereplők is gyakran kaptak jellemvonásokat ismerős személyektől, vagy akár tőlem: Vivien flamencózik, ahogy éveken át én is tettem, Kata is rám ütött az ezoterikus érdeklődésével stb.

img_6453-1024x768
image-697
-Természetesen adódik a kérdés: szereted az édességet? Szoktál krémeseket sütni?

Na, ebben aztán tényleg különbözöm a főhősnőmtől, én ugyanis még soha életemben nem sütöttem krémest, és szerintem nagyon jó eséllyel nem is fogok soha. 🙂 Bár édesszájú vagyok, sokáig nem sütöttem sütiket egyáltalán, mert a próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak. Aztán sikerült megszabadulnom ettől a kudarcélménytől, és 2 évvel ezelőtt, szinte egyik napról a másikra elkezdtem sütni, egyszerűbb recepteket. Így találtam rá arra a teasütire is, amelyet kicsit átdolgozva végül Vera csokis kedvence néven betettem a regénybe is (a recept a könyvben megtalálható!).

-Hogyan írsz? Hagyományosan, tollal papírra, vagy modern író vagy laptoppal?

Én nagyon hagyományosan írok, papírra és kizárólag ceruzával, mégpedig fecnikre, olyan papírokra, amiket más kidobna a szemétbe, tehát lényegében újrahasznosítok 😀

-Milyen könyveket olvasol szabadidődben? Volt-e olyan könyv, amely hatással volt egy alakuló novelládra vagy a könyvedre?

Véletlenek nincsenek: az érzelmes és a humoros könyveket kedvelem, az sem baj, ha mélyebb mondanivaló is van bennük. Nagyon szeretem pl. Austent, Wodehouse-t, élvezettel olvastam Susan Volland Spagetti és húsgombóc c. könyvét, Syrie James Austen-témájú regényeit, de hasonló lelkesedéssel Váncsa István Lakoma című receptes könyvét is, amely bár nem regény, de mégis szenvedélyesen olvastatja magát 🙂 Igen, volt pár olyan könyv, ami hatott a Kávé és krémesre. Először is meg kell említenem a Bridget Jones-t, mert egész végig az járt a fejemben, hogy valami hasonlót szeretnék írni. Wodehouse regényeinek fordulatossága és sziporkázó szellemessége szintén nagy hatással van arra, ahogyan írok.

És egy jó hír azoknak, akik kedvet kaptak a regény elolvasásához: a székesfehérvári Budai úti Könyvtár, valamint a sukorói községi könyvtár is rendelkezik már egy-egy saját példánnyal!

A regénybe itt beleolvashatsz, dedikált példányra pedig itt tehetsz szert! 🙂

Hírek, érdekességek Facebook oldalainkon:

Kávé és krémes:

https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

Velencei Rita:

https://www.facebook.com/pages/Velencei-Rita/1488429234781657?fref=ts

A Kávé és krémes bemutatkozott
Cikk megosztása: Share on facebook
Facebook
Share on google
Google

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom