hairbrush-349563_640
image-570
– Linácska, csak igazítás lesz – mondta fáradtan a táskás szemű, molett hölgy, s mialatt az olló fürgén csattogott burgundivörös feje körül, szünet nélkül panaszkodott italozó, kiállhatatlan férjére.

Vajon miért nem válik el az ilyen?, futott át Karolina agyán a gondolat, és udvariasan hümmögött a sűrűn ismétlődő „Hát nem borzasztó?” sóhajokra, míg arra gondolt: milyen jó, hogy a férje elhagyta, mielőtt ők is beleszorultak volna a mindennapi zsörtölődés mókuskerekébe.

– A tövét kellene festeni, Linácska – biccentett a fekete hajú, elegáns üzletasszony, s míg az ecset gondosan feldolgozta a fejére a festéket, a hálátlan gyerekei valamennyi égbekiáltó tettét elsorolta, tizenhárom éves koruktól a tegnapi napig. Karolina arra gondolt, micsoda szerencse, hogy egyik lombikprogramja sem sikerült, s így nem kényszerült arra, hogy egy nyomorúságos fizetésből tartson el akárhány porontyot, mert a férje úgysem fizette volna a gyerektartást.

– Dauer lesz, ahogy múltkor megbeszéltük, Linácskám – huppant le kimerülten a szikár, barázdált arcú nagymama a forgószékre, s alig került fel az első néhány csavaró s a szúrós szagú vegyszer a feje tetejére, máris kibukott belőle a keserű sirám. Míg Karolina végighallgatta, miként dobták ki az albérletből annyi év után a lányával és unokáival együtt, hogy most, télvíz idején költözködjenek el valahová, amit meg tudnak fizetni, arra gondolt, milyen hálás lehet azért, hogy az adósságokkal terhelt lakás a férjéé maradt, őt pedig befogadta egy kényelmes manzárdszobába az unokahúga.

– Linácska, tudna javasolni egy jó fazont? – kérdezte a következő kliens, szomorúan libbentve meg lenőtt tincseit. Míg Karolina egy divatos frizurát alakított a fáradtszőke hajból, s együtt érző mosollyal hallgatta végig az állását elveszítő tanárnő kesergését, arra gondolt: nem is volt akkora baj, hogy két próbálkozással sem jutott be a főiskolára.

– Csak elbúcsúzni jöttem, Linácska – lépett be az aznapi utolsó vendég elfeküdt, szétnyomódott loknijaival, amelyeket egy csattal igyekezett utcaképessé bűvölni. – Többet nem találkozunk, kedves, ugyanis külföldre költözünk, a férjem kint kapott munkát… – szipogta. – Köszönöm a sok szép frizurát és a megértő füleket…!

Karolina átvette a szemeit törölgető egykori kuncsaft kezéből a kis virágcsokrot, majd komótosan bezárta a fodrászüzletet, és közben arra a lottószelvényre gondolt, ami három hét múlva egy napfényes szigetre, egy tengerparti házba repíti őt, száz kilométerekre valamikori férjektől, adósságoktól, kudarcoktól – egy teljesen új életbe.

S magában elégedetten elmosolyodott.

 

Ez és még számos hasonló történet olvasható a hamarosan megjelenő Vénusz arcai című novelláskötetben!

 

Ötös (novella, szórakoztató irodalom)
Cikk megosztása: Share on facebook
Facebook
Share on google
Google

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom