Havi írások: június 2015

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 8.

(Az előző részt itt találod.)

coffee-598215_640
image-124
Ha van időm napközben, Tibi horoszkópját is ki szoktam keresgélni. Itt is van…
„Kedves Halak-szülött, ne menjen el a kínálkozó lehetőségek mellett, ragadja meg a kedvező alkalmakat! Ma előnyös üzletet ajánlhatnak önnek, bátran fogadja el!”

Vajon ez illik a mai napjára? Mit csinálhat ilyentájt? Talán a munkahelyén ücsörög, talán autózik, talán… Az is lehet, hogy szabadságon van az új nőjével. Remélem, faképnél hagyja majd az a némber! És akkor térden csúszva könyörgi vissza magát hozzám. Én pedig nagy kegyesen megbocsátok neki, és boldogan élünk, míg…

– Sziasztok! Itt vagyok – köszönt be Krisz, az angol nyelvoktatás ifjú titánja, nagyjából olyan hangnemben, mintha azt mondta volna: „Mostantól minden gondotokat elfelejthetitek, mert megérkezett Superman!”
– Figyelj, csak, Krisz – szólalt meg Vera. – Zsuzsa irtó dühös volt a múltkor, hogy fél órával előbb elengedted a diákjaidat.
– Muszáj volt. Különben nem értem volna oda a moziba. Mit tehettem volna? Már megvolt a jegyem – tárta szét a karját. – Különben is, azóta félig bepótoltuk a kiesett időt.
– Jó, jó – legyintett Vera. – Legközelebb azért szólj neki előre, ha lehet.
– Megbeszéltük! – Már indult volna, de hirtelen visszafordult. – Annamari, hányasban is lesz most órám?
– A hármasban, mint mindig – feleltem.
– Oksi! – emelte magasba a kezét köszönés gyanánt, és elégedetten elügetett.

Miután összesítettem a tankönyvrendeléseket, beszéltem a tankönyvboltosunkkal, aztán újra nekiveselkedtem, hogy megalkossam a tökéletes órarendet. Tekintve, hogy tizenöt tanulócsoportunk és négy tantermünk van, ez nem kevés fejtörést okozott. Végül be kellett látnom: akár tetszik, akár nem, szombatra is kell tennem valakit.

 

(A folytatást itt találod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre és még egy kávéra is meghívlak!

Kövesd Annamarit a Facebookon is: https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

A regény főoldalát itt találod.

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 7.

(Az előző részt itt találod.)

coffee-265061_640
image-122
– Sziasztok, lányok! Tutto va bene?
Bene, bene – válaszoltuk Verával kórusban.
– Akkor jó. Ha nem van újság, majd én mondok. Zúza autó eltörve.
– Te láttad? – kapta fel Vera a fejét.
– Igen! – felelte Luigi diadalmas képpel, és rám nézett. Libabőrös lett a karom. Az volt a határozott érzésem, hogy az egész jelenet nekem szól.
– És nagyon? – aggodalmaskodott Vera (vagy csupán úgy tett).
– Hohó, Madonna mia! Eltörve lámpa, ablak, tükör, csúnya, csúnya! – sorolta Luigi a kárlistát olyan arccal, mint akinek éppen most húzzák a fogát. Óriási színész. – Akartok látni?

Azzal elővette a mobilját, és keresgélni kezdett a képek között.
– De van ára – bökte ki végül, és rám villantott egy százkarátos mosolyt.
– Engem annyira nem érdekel – jegyezte meg Vera, és folytatta a munkáját.
Ebben a pillanatban, legnagyobb szerencsémre megjelent Anikó és Keti, hogy lefoglaljanak valami csip-csup üggyel. Luigi közben észrevétlenül elpárolgott.
Semmi kétség, kivetette rám a hálóját.

Bedobtam a reggelről maradt krémesemet, kijavítottam az elrontott hirdetést, és elküldtem újra. Ha minden igaz, holnap meg is jelenik.
A telefon éppoly gyakran csörgött, mint eddig, meg se kottyant neki ez a baklövés. Én mindig azt mondom: aki akar, az megtalál bennünket.
– Ciao! – szólt be az ajtón Réka, a másik olasztanárunk. – Láttátok már Luigit?
– Hogyne. Már flörtöltünk is vele – válaszolta Vera, nem minden irónia nélkül.
– Ti tudjátok… – vont vállat Réka. – Az ötösben leszünk, ha valaki keresne. Megbeszéljük a szintfelmérőt.

 

(A folytatást itt olvashatod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre!

Kövesd Annamarit a Facebookon is: https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

A regény főoldalát itt találod.

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 6.

(Az előző részt itt találod.)

cappucino-95895_640
image-120
„Az Ikrek ma sikerrel veheti az akadályokat munkája során. Ne lepődjön meg, ha előléptetés is szóba kerül! Az estét töltse partnerével, menjenek el egy szórakozóhelyre!”
Elkészítettem a reggeli cappuccinómat, és egy szelet krémes társaságában próbáltam felébredni, mielőtt a főnökasszony befut.

A horoszkóp átolvasása után mindjárt a hirdetési oldalra lapoztam, hogy ellenőrizzem, rendben megjelent-e. Nos, igen, ott virított gyönyörű keretben, a lap közepén. Képzeletben vállon is veregettem magam: igazán szépen megszerkesztett kis remekmű lett.
Aztán a villa egyszer csak megállt félúton a tányér és a szám közt.
Tényleg gyönyörű szép hirdetés.
Épp csak egyetlen gond volt vele: hiányzott belőle az elérhetőségünk.

Na, tessék!, gondoltam magamban bosszúsan, az újságnál jól eltolta a szerkesztő! Ha már így indul a nap, Zsuzsa azonnal idegbajt fog kapni, amint megtudja…
Már éppen telefonálni akartam a hírlapnak, hogy reklamáljak, amikor eszembe jutott megnézni, hogy mit is adtam le nekik.
Legrosszabb gyanúm igazolódott be. Az elküldött szövegben sem szerepelt elérhetőség.
Villámcsapásként hasított belém ez a felismerés, némi túlzással azt mondhatnám: lepergett előttem az életem. Na, Annamari, a mai nappal elmehetsz állást keresni…!
Úgy meredtem a nyitott újságra, mint valami rémes Gorgó-fejre. Mi lesz most?!

Vera is észrevette néma elkeseredésemet, így be kellett avatnom a helyzet állásába. Egy pillanatra az ő tekintete is elfelhősödött. Ekkor váratlanul megcsörrent a telefon. Vera felkapta a kagylót.
– Zsuzsa az – súgta felém. – Ó, szegény… Értem. Persze, nyugodtan, intézd csak. Itt minden rendben lesz. Szia.
Amint letette a kagylót, széles mosolyra húzódott a szája. – Azt hiszem, meg vagy mentve. Zsuzsa autóját összetörték, ma nem is jön be dolgozni.
Óriási kő esett le a szívemről. Mégiscsak van Gondviselés! Ernyedten dőltem hátra a széken.
Még alig tértem magamhoz, s már jött a következő megpróbáltatás: Luigi vidám ábrázata bukkant fel az ajtóban.

(A folytatást itt találod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre!

Kövesd Annamarit a Facebookon is: https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

A regény főoldalát itt találod.

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 5.

(Az előző részt itt találod.)

coffee-615135_640
image-117
Fél három körül megjött Károly is, a másik némettanárunk, egyenest a gimiből, ahol főállásban dolgozik. Szinte teljes mára a létszám. Vagyis nem, Luigi még nincs itt.

Voltaképp nem is tudom, hányadán állok vele. Nem akarok belebonyolódni, veszedelmes híre van. Járt már Gabival, a harmadik angolosunkkal, Nellivel, aki régebben dolgozott itt Vera előtt, megkörnyezte a diákok jó részét is (persze a nőket)… Nem mondom, sármos meg helyes, de nem kívánok egy következő trófea lenni a gyűjteményében, meg hogy mindenki rólunk pletykáljon.
Mindazonáltal a bonbonja nagyon finom volt. Marcipános, ami az egyik kedvencem.

Mivel Zsuzsa háromnegyed négyig sem került elő, elküldtem a lapnak a hirdetést. Most már ilyen lesz, akár tetszik neki, akár nem!
– Jössz ma a fitneszbe? – kérdezte Vera, és készülődni kezdett.
– Azt hiszem, nem – válaszoltam némi lelkifurdalással. Az utóbbi időben egészen leszoktam a testmozgásról. Tibi rosszallóan ingatná a fejét, ha erről tudomása lenne.

Miután Vera elment, én még felhívtam a kultúrházat, titkon azt remélve, hogy a kerámiatanfolyamon már egyetlen hely sincs, és én megúszhatom. Sajnos azonban Terka néni már mindent elintézett, rám csupán a részvételi díj kipengetése maradt. Szombat délelőtt már kezdődik is, és egészen karácsonyig eltart! Ez azért több, mint amit egy ember elviselni képes.
– Feltétlenül hozzon magával olyan inget vagy kötényt, amit nem sajnál, drágám! – mondta búcsúzóul a hölgy, akivel beszéltem.

(A folytatást itt olvashatod…)

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 4.

(Az előző részt itt találod.)

heart-588102_640
image-114
– Arról lenne szó – szólalt meg Zita, tétován adagolva mondanivalóját –, hogy nyertem egy ösztöndíjat. Kimehetnék Svájcba. Ezért szeretnék beszélni vele.
Hűha. Ez számomra azt jelentené, hogy vihartempóban új némettanárt kell találnom a helyére.

Zsuzsa pár percen belül be is futott, a plázacica külsejű lánya és egy hasonlóan trendi fiatalember társaságában.
– Hadd mutassam be nektek Zolit, aki a szupertechnikát hozza el nekünk, interaktív táblák képében! Ismerkedjetek meg vele, mostantól gyakran fogtok találkozni! A mi tantermeink lesznek a legmodernebbek! Annamari, ezt is írjuk bele a hirdetésbe!
Amíg sorra bemutatkoztunk egymásnak, Zita máris lefoglalta magának a főnökasszonyt, aztán egy pillanattal később megrohantak az óráról kitóduló angolos diákok, hogy befizessenek a tankönyvekre. Alig fogytak el, s már újra csörgött a telefon, aztán megérkezett Réka, az olaszos, Anikó, az (egyik) angolos, Vera maratoni fénymásolásba fogott – szóval beindult a nap.

 

Ebédszünetben elugrottam a sarki kávézóba, ahol már előre el szokták készíteni nekem az ebédemet: pizzát, spagettit, gyrost – mindig a konyhafőnök ajánlatát. Jól ismerjük egymást a tulajjal, valaha hozzánk járt angolra. Egy jókora adag cappuccino mellett szoktam ebédelni, és figyelgetem a betérő embereket. A lelkem mélyén mindig abban reménykedem, hogy egyszer Tibi is betoppan, ahogy annak idején nemritkán tette. Sokszor járt errefelé munkaügyben, így gyakran együtt tölthettük az ebédidőnket.
Azok a boldog, Tibis napok, ég veled…

Délután még nekiálltam az új hirdetés megszövegezésének is, aztán a gépemen szépen megszerkesztettem. Jó lett volna megmutatni Zsuzsának, de már órák óta nem bukkant fel. Talán vásárolni ment a lányával.
A telefon változatlan lelkesedéssel csörgött, mint délelőtt.
– Halló, Detti vagyok, szia Annamari! Csak azért hívlak, hogy mi újság, lesz-e tanfolyam.
Detti, azaz Bernadett a franciás–spanyolos óraadónk. Azaz csak lenne, ha tudnánk neki hallgatókat adni. Valami rejtélyes oknál fogva a jelentkezők száma sosem képes elérni a bűvös hatos álomhatárt, így csupán örökös reménybeli diákok maradnak. Detti, szegény, időről időre betelefonál, hogy érdeklődjön. Érdekes, hogy az olasz mennyivel kelendőbb… Ezt a rejtélyt talán soha nem fogom megfejteni.

(A folytatást itt találod…)

Romantikus regény blog – Kávé és krémes 3.

(Az 1. részt itt, az előzőt itt találod.)

dessert-453066_640
image-109
– Szevasztok! – robbant be Hamilton Keti, és majdnem kiverte a visszatérő Vera kezéből a krémeseimet. – Hopp! Sorry! – szabadkozott, előreengedve Verát a kis csomaggal. – Megjöttem. A diákok?
– Azt hiszem, már mind a tanteremben vár.
That’s fine. Akkor futok is.
– Itt vannak a fénymásolt lapok – szólt utána Vera, egy pakkot nyújtva felé.
– Köszi, darling! – azzal Keti elviharzott órát tartani.

Összemosolyogtunk Verával.
Keti tulajdonképpen Kati, természetesen. Csak mi hívjuk így magunk közt, mióta férjhez ment egy angolhoz, és kicsit maga is angollá vált. Azóta bizonyos allűröket vett fel: enyhe angol akcentussal beszél, és a teát is kávétejszínnel issza. És persze folyton rohan, mert mindig késésben van. Viszont cserébe, azt hiszem, legalább jó tanár.
– Köszi a krémest! – bólintottam Vera felé, immár teli szájjal.
Persze a telefon többnyire akkor szokott megszólalni, amikor épp a számba tömöm a következő falatot, még véletlenül sem akkor, amikor lenyeltem. Szerencsére Verára ilyenkor is számíthatok.
– Angoltanfolyam? Hogyne. Három szinten, és indul nyelvvizsgára felkészítő is. A szintfelmérés pénteken, fél öttől. Érdekli? Felírom az adatait, jó?…
Mire elfogyasztottam a két krémest, már volt három új jelentkezőnk.

– Sziasztok, Annamari és Vera – jelent meg az ajtóban Zita, az egyik némettanárunk. – Zsuzsát nem láttátok?
– Azt hiszem, tárgyal – feleltem. – Sürgős lenne?
– Á, nem – válaszolta beletörődő tónusban, és levette szögletes, barna keretes szemüvegét. – Két napja nem tudom elcsípni. – Toporgott, mintha azon tanakodna, leüljön-e nálunk a titkárságon, vagy elinduljon haza.
– Kérsz egy kávét? – kínálgatta Vera, és már meg is indult a termosz felé. – Most főtt ki. Hátha pár percen belül megérkezik.
– Rendben, köszönöm – adta meg magát Zita, és helyet foglalt. Átvette Verától a kávét, beledobott három kockacukrot, és szórakozottan kavargatni kezdte.
Tibi is három cukorral itta, kávékrémporral. Naponta akár négyet is megivott, és semmi hatással nem volt rá. Amikor aludni akart, aludt, akár közvetlenül kávézás után is.

(A folytatást itt találod…)

Romantikus regény-blog – Kávé és krémes 2.

Részletek a Kávé és krémes című regényből (2.)

(Itt találod az 1. részt.)

coffee-515124_640
image-100
A napom további része azzal telt, hogy a főnökasszony igényei szerint állítsam össze a félév órarendjét. Finn tanfolyam mindig csütörtök-péntek este?! Ki a bánatos pitypang fog erre jelentkezni? Már előre láttam magam előtt: Zsuzsa naponta fog ostromolni azzal, hogy mikor jön végre össze a kellő számú, mindenre elszánt jelentkező. Brrr!

Mit is ír a horoszkópom?
„Az Ikrek ma új kihívásokkal találkozik a munkahelyén. Legyen nagyon körültekintő! Szerelmi életében egy új románc lehet kibontakozóban.”
Új szerelem? Ez már jól hangzik. Bár én a régivel is teljesen meg lennék elégedve.

Amikor még Tibi ébresztett reggelente, édesebb volt a cappuccino, és szebben csicseregtek a madarak. Ritkábban esett az eső, a napsütéses órák száma már-már a trópusi éghajlatot idézte, elenyésző volt a légszennyezettség a városban, és még a jegyellenőrök is szélesen mosolyogtak az emberre. Röviden szólva: a világ egy sokkal boldogabb hely volt.

– Leugrom a boltba. Hozzak neked is valamit? – Vera hangja térített magamhoz a bambulásból.
– Ó igen, egy-két krémest hozhatnál.
A krémes a gyengém. Akár hármat is képes vagyok együltő helyemben befalni belőle (akut szívfájdalom esetén akár négy és felet is). Nekem aztán édesmindegy, hogy sima hagyományos, holland, francia, mézes vagy éppen bocikrémes – én mindet imádom. Kár, hogy ez egyáltalán nem látszik meg rajtam. Százhetvenhárom centi magas vagyok, és csak ötvenhét kiló. Ezen semmiféle hízókúra nem tudott még segíteni.

„Az Ikrek ma ne vegye félvállról a kötelességeit, mert könnyen megütheti a bokáját. Figyeljen oda partnerére is, nehogy úgy érezze, hogy elhanyagolják!”
Az összes kéznél levő újság horoszkópját át szoktam böngészni reggelente.
„Az Ikrek ma érdekes ismeretséget köthet.”
Csak azt tudnám, hogyan figyeljek jobban a partneremre, ha nem létezik, és hol bontakozik már az a bizonyos románc. Remélem, nem Luigira céloznak…

Luigi az olasz óraadónk. Az utóbbi hetekben az a gyanúm, hogy flörtöl velem: úgy kerülget, mint macska a forró kását. Egy Csányi Sándor-külsejű (a színészre gondolok), vérmes itáliaitól ez talán nem is olyan meglepő. Pár napja egy doboz olasz bonbonnal ajándékozott meg, és az volt az érzésem, hogy ezért cserébe valamit vár tőlem.

(A folytatást itt találod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre!

Kövesd Annamarit a Facebookon is: https://www.facebook.com/KaveEsKremes?fref=ts

A regény főoldalát itt találod.

Romantikus regény blog indul! – Kávé és krémes 1.

Részletek a regényből…

romantikus regény blog
image-331
Minden azzal kezdődött, hogy Terka néném egy szeles, augusztus végi délutánon felhívott, és számon kérte rajtam, miért nincs pasim. Egyúttal közölte, hogy beíratott egy kerámiatanfolyamra, amelyet egy régi kedves barátnéja fog tartani, nem messze attól a háztömbtől, ahol lakom.

Terka néni időről időre felbukkan a jótékony feledés homályából, hogy alapjaiban rázza meg az ember szépen felépített univerzumát. Egy éve, két hónapja és tizenhét napja voltam facér, s ebbe a lassan megszokottá váló, egyhangú állóvízbe elemi erővel, üstökösként csapott be nagynéném telefonja.
– Aztán nehogy meghalljam, hogy nem jársz el rendesen! – rikoltotta végszó gyanánt vészjóslóan, és köszönés nélkül letette.

Első gondolatként az villant be, hogy milyen igaza is volt Jani bácsinak, hogy inkább szívrohamot színlelt, semmint hogy együtt öregedjen meg Terka nénivel. A továbbiakban viszont be kellett látnom, hogy kénytelen leszek megadni magamat a Terka néni képében üldöző sorsnak, mivel nincs kedvem megalázó szélmalomharcokban felőrölni értékes energiáimat.
Egy kerámiatanfolyam különben sem tarthat olyan sokáig (legalábbis szívből remélem).

 

Nyakunkon az iskolakezdés, indulnak az őszi nyelvtanfolyamok. Főnökasszonyunk pontban nyolc órakor belibegett kis piros kosztümjében, és előadta az elképzeléseit.
– Nálunk legyen a legtöbbféle nyelv, a legtöbb anyanyelvi tanár és a legszuperebb tantermek! A B.Ábel Nyelviskola híres a minőségéről. Ezt persze a konkurencia is tudja, de a legfőbb, hogy a hallgatóink is tisztában legyenek vele! – szögezte le, és tűzvörösre festett karmaival egyenesen rám mutatott. – Megrendelted már a hirdetéseket, Annamari?
– Épp dolgozom rajtuk – válaszoltam, és óvatosan félrecsúsztattam a horoszkópnál nyitva hagyott hírlapomat.
– Helyes… Majd szeretném látni – hagyta jóvá, sarkon fordult, és kitipegett tízcentis tűsarkain, csak egy átható parfümfelhő maradt utána, ami nyomokban Terka néni borzalmas Chanel No. 5-ére emlékeztetett.

Verával kissé értetlenül néztünk egymásra. Még túlságosan reggel volt ahhoz, hogy felvegyük ezt a szédítő fordulatszámot. Már éppen folytatni akartam a horoszkóp böngészését, amikor Zsuzsa visszatért, egy csésze gőzölgő kávét kavargatva.
– Ja igen, azt akartam ezzel mondani, hogy van egy finn hölgy, a volt sógornőm szomszédja, akinek megígértem, hogy kap egy csoportot, de csak csütörtökön és pénteken ér rá, hattól nyolcig. A finn egy nagyon egzotikus nyelv, vinnék, mint a cukrot! Szandra, az unokahúgom most jött haza Korfuról, perfekt görögből, és még nincs állása. – Belekortyolt feketéjébe, amit rendszerint méregerősre főzet Verával. – Hm… most pont jó benne a cukormennyiség, Vera! Hirdessünk meg egy kezdő görög tanfolyamot! – folytatta felém biccentve. – Hajnikám új barátja pedig oktatási szoftvereket forgalmaz, veszünk tőle néhány újdonságot.
Nos, a lobbiérdekek nálunk is erőteljesen befolyásolják az üzletpolitikát…

(A folytatást itt olvashatod…)

Szeretnél elsőként értesülni arról, ha új részlet kerül fel az oldalra? Iratkozz fel az Értesítőre!

A regény főoldalát itt találod.

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom

Honlap alap: WordPress ---- Sablon: Giftidea WordPress Theme ---- Készítés, működési támogatás: Egeszseghonlapok.hu