(Az előző részt itt találod.)
„Az Ikrek ma sikerrel veheti az akadályokat munkája során. Ne lepődjön meg, ha előléptetés is szóba kerül! Az estét töltse partnerével, menjenek el egy szórakozóhelyre!”
Elkészítettem a reggeli cappuccinómat, és egy szelet krémes társaságában próbáltam felébredni, mielőtt a főnökasszony befut.
A horoszkóp átolvasása után mindjárt a hirdetési oldalra lapoztam, hogy ellenőrizzem, rendben megjelent-e. Nos, igen, ott virított gyönyörű keretben, a lap közepén. Képzeletben vállon is veregettem magam: igazán szépen megszerkesztett kis remekmű lett.
Aztán a villa egyszer csak megállt félúton a tányér és a szám közt.
Tényleg gyönyörű szép hirdetés.
Épp csak egyetlen gond volt vele: hiányzott belőle az elérhetőségünk.
Na, tessék!, gondoltam magamban bosszúsan, az újságnál jól eltolta a szerkesztő! Ha már így indul a nap, Zsuzsa azonnal idegbajt fog kapni, amint megtudja…
Már éppen telefonálni akartam a hírlapnak, hogy reklamáljak, amikor eszembe jutott megnézni, hogy mit is adtam le nekik.
Legrosszabb gyanúm igazolódott be. Az elküldött szövegben sem szerepelt elérhetőség.
Villámcsapásként hasított belém ez a felismerés, némi túlzással azt mondhatnám: lepergett előttem az életem. Na, Annamari, a mai nappal elmehetsz állást keresni…!
Úgy meredtem a nyitott újságra, mint valami rémes Gorgó-fejre. Mi lesz most?!
Vera is észrevette néma elkeseredésemet, így be kellett avatnom a helyzet állásába. Egy pillanatra az ő tekintete is elfelhősödött. Ekkor váratlanul megcsörrent a telefon. Vera felkapta a kagylót.
– Zsuzsa az – súgta felém. – Ó, szegény… Értem. Persze, nyugodtan, intézd csak. Itt minden rendben lesz. Szia.
Amint letette a kagylót, széles mosolyra húzódott a szája. – Azt hiszem, meg vagy mentve. Zsuzsa autóját összetörték, ma nem is jön be dolgozni.
Óriási kő esett le a szívemről. Mégiscsak van Gondviselés! Ernyedten dőltem hátra a széken.
Még alig tértem magamhoz, s már jött a következő megpróbáltatás: Luigi vidám ábrázata bukkant fel az ajtóban.