market-447962_640
image-80
– Buongiorno, Maria! Hallotta, mi történt?
– Ah, signora Bianchi! Giuliano atyára gondol? Micsoda történet! Ilyet még Signora Severina sem hallott, pedig a kilencvenkét évével látott már egyet s mást ebben a városban!
– Azt mondják, két éve már próbálkozott egy másik leánnyal is! (Adjon nekem egy kilót ebből a szép almából!) Csak akkor a püspök felmentette.
– Ó, szegény Raffaella! Miféle pap az olyan, aki ajánlatot tesz a tanítványának?
– Micsoda?! Maga nem tudja, hogy meg is szöktette?
– Szentséges Szűzanya! Ne mondja! Giuliano atya megszöktette Raffaellát?

– Látom, Maria, nem tud még minden részletet! (Húsz dekányit kérnék abból a parmezánból, és vagy harmincat a kecskesajtból.) Nos, a dolog ott kezdődött, hogy a Bossiék fia, Alessandro és Montanelli Raffaella eljegyezték egymást a múlt nyáron. Milyen szép szerelem, édes jó Istenem, ha rájuk gondolok, melegség önti el a szívemet! Öröm volt nézni őket, úgy szerették egymást! Mint két galamb! (Még egy tucat tojást is számoljon hozzá.) Kitűzték az esküvő napját is húsvét utáni második vasárnapra, aztán nagy hirtelen a Signor Bossi a fejébe vette, hogy nem egyezik bele a házasságba, csak ha a lány katolizál.
– Ne mondja! Ez a Bossi ilyen megátalkodott?
– Nem szívelheti a protestánsokat. (Adjon még ebből a friss fokhagymából egy füzérrel.) No, a Montanelliék nagy nehezen belementek, hogy a lány térjen át. El is mentek Giuliano atyához, hogy készítse fel a szertartásra.
– És hát jól felkészítette, ahogy a jelek mutatják!
– Na, mit szól? Olyan rendes, jóravaló egy lány ez a Raffaella, ismerem hátulgombolós korától. (Egy üveg olívát szeretnék még, és három kis cipót, ennyi lesz, Maria.) Mivel beszélhette tele a fejét ez az atya, hogy így elvette az eszét?
– Kereken kilencezer líra.

– Kíváncsi volnék, mit szól ehhez az egészhez szegény Alessandro.
– Mindjárt megtudja. Nézze, ott jön Signora Bossi.
– Ah, buongiorno, Letizia! Hogy van? Három napja nem láttam!
– Ó, ne is kérdezze! Hát hogyan lehet az ember ilyen sorscsapásban? Sandróm azóta egy falatot nem eszik, csak ül magába roskadva a szobában.
– Ne mondja! Igazán rettentő egy eset! Hogy így elszöktetni egy lányt, se szó, se beszéd!
– Micsoda? Hát nem tudják?! Már üzent is ez a pokolra való leány, a nevét is utálom! Én sohasem szíveltem, világéletében éppolyan kétszínű volt, mint az egész Montanelli-pereputty! Ki nem állhattam már gyerekkora óta azt az ájtatos ábrázatát, amivel mindenkit megtévesztett!
– Az ám, magam sem kedveltem soha a Montanelliéket! Aztán, mondja, mit üzent?
– Azt üzente, hogy ők ugyan haza nem jönnek, mert igen jól érzik magukat ott, ahol vannak!

– Ne mondja! Micsoda történet! Hát az ura hogy viseli?
– Szegény uram, az is úgy odavan, megesküdött a templom tornyára, hogy kettőbe töri ezt a Giuliano atyát, ha egyszer hazajön! Csak jár-kel a házban egész nap, attól félek, még meg találja ütni a guta. Így csúfot űzni belőlünk! Csak egy nagy fej káposztát viszek most, megfőzöm úgy, ahogyan szereti, hátha még Sandróm is enne belőle. Szegény kisfiam! Hiába mondtam neki, hogy ez a Montanelli nőszemély nem őhozzá való! No, számoljunk, Maria!
– Kilencszáznyolcvan líra lesz.
– Ej, de megdrágította a portékáját, mióta legutóbb itt jártam! Tessék. Hagyja csak a visszajárót! Különben azt is mondják, hogy a püspök már több esetben szemet hunyt az atya dolgai felett! De részleteket senki sem tud. No, Isten áldja magukat!
– Ég áldja, Signora Bossi!

– Szegény Letizia, milyen meggyötörtnek látszik. Hanem tudja, mit hallottam, Signora Bianchi? Állítólag ez az Alessandro titokban udvarolt még a Cinzia Sestinek is.
– Ne mondja!
– Bizony. Legalábbis a rőfös Caterina ezt hallotta a Signora Sesti unokahúgától.
– Én igazából sosem szíveltem ezeket a Bossiékat.
– Én sem. Kétszínűek mind, az egész família! Nem csodálom, hogy Raffaellának elege lett belőlük! No, Isten vele, Maria! Micsoda történet!

(Megjelent Cosí fan tutte címmel a Szavak délkörei c. antológiában az Accordia Kiadónál, 2005-ben)

Szerelem olasz módra (romantikus novella)
Cikk megosztása: Share on facebook
Facebook
Share on google
Google

Velencei Rita

A honlap gazdája és a cikk írója: Pintérné Annus Rita

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom